Óda a női táskához

Valójában nem dícsérni akarom formáját, anyagát, puhaságát, azt, ahogy nekisimul a csípőmnek, és átveszi vadító mozgásomat… Az a nagy büdös helyzet, hogy én gyűlölök minden női táskát, legyen az bőrből, vászonból, műbőrből, átlátszó műanyagból, kemény anyagból, lágy anyagból, legyen fekete, barna, bordó, bézs vagy fehér. Vettem én már keménybőrből készültet, feketét, nagyot, majd lágy barna bőrből csináltat, kicsit, kaptam ajándékba még kisebbet, kocka alakút, szép olasz bőrből, de varrtam magamnak lenvászonból, nagyot, kényelmeset, amiben sok minden elfér; vettem még nagyobbat, szatyorszerűt, lilát, szépséges anyagból varrottat, a Kálvin téri csodaboltból. Eddig egyik sem vált be.

Örök szempont a táska kiválasztásánál, hogy belefér-e egy A4-es formátumú füzet, vagy könyv. Gondolván a tanfolyamaimra, vagy mit tudom én, mire. Egy ilyen méretű táska, ha bőrből van, eleve egy fizetés negyede, ha nem több. De évekkel ezelőtt volt egy, keménybőr, hogy ne menjen tönkre hamar. De kényelmetlen volt, alig tudtam a fedelét felemelni, ha ültem. És nem is fért bele semmi. A kis barna táskámba, a puha bőrből készültbe, szinte semmi sem fért, még a pénztárcám sem. (Minek vettem? Te jó isten.) A lenvászon szatyrom, egyrészt koszolódik, és nem is elég nagy. Ami most van, a lila, az minden szempontból megfelelne- de egyrészt nehezebb, mint én vagyok, másrészt, a bélésével kapcsolatban szűkmarkú lehetett a varrónő, mert gyenge kis vékonyka selyemből rakott bélést. Ami aztán szakad rendesen… Pár hónapja vettem észre, hogy eltűnt a körömreszelőm- az álnokja bemászott a bélésen támadt lukon, és megbújt a táska és a bélés között. Fél évembe telt megtalálni, és addigra vettem egy másik körömreszelőt.

És hogy mi minden van a táskámban? Ami szokott lenni a filmek hősnőinek, amikor a hős felborítja, hogy aztán segíthessen összeszedni, és addig is szóval tarthassa a hölgyet- és ezen felül a fél lakásom. A teljesség igénye nélkül: tampon, körömreszelő (enélkül halott vagyok), aktuális könyv olvasásra, ha hévvel utazom haza, golyós dezodor, parfüm (időnként nem is egy, mert ottfelejtem őket), kézkrém (enélkül sem bírok ki egyetlen napot sem), lakáskulcs (amit soha nem találok meg, amikor hazafelé tartok, fagyott kézzel a jeges Címer utcában, és miután tíz percen át kotorásztam utána, és az ujjaimról a bőr is lejött, a kerítésünk előtt kirázva az egész táskát fedezem csak fel a legeslegaján), Bilagit (de az új fajta, mert a régit megszűntették; mindegy, ez is jó, megteszi, ha éppen felkavarodna a gyomrom bármi ismeretlen, megemészthetetlen ételtől), rágó (általában többféle, melyek közül, amikor kellene, egyet sem találok meg), Negro cukorka (az eredeti, néhány darab, a fekete ánizsos, csak mert szeretem), TicTac cukorka (áltlában ebből is többféle, mert ottfelejtem őket; jelenleg a maracujás a kedvencem), papírzsebkendő (egy egész arzenál, 10-es csomagolású, sima, kamillás, mindkettőből több csomaggal, és persze sime egyszerű pézsék is, szerteszétmászva a táskám teljes területén, üresek és félig használtak, izé…), a kesztyűim (két pár, egy vékony, egy vastag, nem mindegy, milyen idő van, érted?! és manapság sosem lehet tudni, mikor sújt le ránk a Jégkorszak), a sálam, a csodaszép, kötött sapka-együttesem (Karácsonyra kaptam, évekkel ezelőtt, elegáns, bordó és fekete kombinációja, ebben álltam Zsenya mellett is Moszkvában, na), néhány írható CD (az aktuális Zsenya videókkal, amiket folyamatosan írok ki a munkahelyemen, és mindig elfelejtem otthon kitenni), pár kósza CD (mindig változó, mit szeretnék bent hallgatni, és aztán heteken át hurcolom, mert elfelejtem kitenni), almák (ez a diétánk része lenne, uzsonnára almát kellene enni, és mindig bepakolok egyet, aztán elfelejtem, és másnap megint bepakolok egyet, és egy idő után egy-két kiló almával rohangálok, vagyis inkább, vánszorgok a városban; van, amelyik friss és ép, keményen tartja magát, de van, amelyiket szegényt megrágta az idő, beleállt a kulcsom, a körömreszelőm, és más tárgyak), tolltartó (benne egy feketén író toll, egy ciklámen zseléstoll, kifogyóban, két Rotring ceruza, bele grafithegyek, és egy radír), Labello (több ízben), két mobiltelefon (egy kártyás, egy céges). Ezek az állandó lakosai a táskámnak. De vannak átutazók is. Könyvek, noteszek, körték (amik az almákkal ellentétben nem sokáig bírják), fésű, hajgumik többféle színben, TV műsor, aktuális bevásárlás (zöldségek gyümölcsök és tej), Carefree betét, plüssállatka, ásványvíz, hetes Fornetti sütemény papírban, moziban elrágott alma csutkája (műanyag zacskóban), nagyjából kétezer-hatszáz-ötvenhárom kis papírka (kezembe nyomott szórólap, szemét, amit nem akarok eldobni az utcán, amig nem találok szemetest, azután meg elfelejtem), arctonik (megveszem és ottfelejtem), tollak (amik nem férnek a tolltartóba, és valamilyen oknál fogva azt hiszem, szükségem lesz rájuk később), aktuális gyöngybevásárlásom (hetvenféle, apró, nagyobb, hozzávaló kapcsok, négy színben), macska (aki bemászott reggel, amikor nem figyeltem), kidobandó szemét (hogy ezért volt olyan büdös az almám…?!), néhány Gérard Philipe könyv (hátha rámjön a honlap-csinosítás a munkahelyen- egy éve nem jutott rá idő ott bent, sebaj), és a teljes cipősszekrény.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amiként a mennyben, úgy a földön is. Áruld el, létezik olyan női táska, ami nem túl nagy, nem túl kicsi, de minden belefér, és mindent szervezetten tudnék tárolni benne, és elég mutatós, de nem túl flancos, elég tartós az anyaga, de mégis finom a kivitelezése, és még meg is tudom venni?