Monthly Archives: February 2007

Happy Birthday, Josh :)

josh_fans1.jpg

Someone asked him how he explains his thinness. When he has the voice. With this voice, one expects a Luciano, a big person, someone really, really big. Josh giggled and said, he was working on the body business. But not just yet.

Hell, no, Josh! Stay the way you are! You are perfect :)

Anyway, one week, seven days, a little more, and so many thoughts, so many words, said, unsaid, dwelt on, put into imagery, kept hidden in my mind, shared, treasured. One hurricane you were, my one and only is laughing at me, but hey, you can’t expect such things to be understood. You either feel them, or not.

Happy Birthday, Josh!!! And a thank you as big as the infinity! For the things I am feeling… It’s almost love, almost wishing, almost desire, almost floating. A new certainty that the world is perfect! See, I will be alone for more than a year… the one I love will be far from me… it’s almost like someone sent you to watch over me.

Do you understand this, dearest? *hug* I hope you do! Because this is the only way I can keep sane with you so far from me…

Választás

Jaj, annyi a lehetőség! nem tudok dönteni! melyikük…? és akkor a másik…? és amikor az egyik… akkor a másik is…? vagy ne…?
Francba, ha kitölteném a pontokat, lelőném a poént!
Isteni szappanoperát írnék, leverném a Paulinákat és Esmeraldákat és Monitákat és mindent!
De ne becsüljük alá a szappanoperákat… van bennük érzés, és lehet belőlük tanulni, ha az ember akar. Tudjátok. Néha egyszerűen kell fogalmazni… Ó, én most csak szárnyalni akarok egyet a nagy képzeletben :) még minden nyitott, még bárhogy végződhet, még az is megtörténhet, hogy…
*visszasomfordál tovább szenvedni*
(Később)
Eh, ma úgysem tudom befejezni. Tegnap könnyen jöttek a szavak, ma fárasztó napom volt… holnap 11 körül érek haza, szerdán meg… szerdán nem erre fogok gondolni, remélem.
De azért lehet szavazni, mi legyen a folytatásban: read more »

Yay, Marty :)

And finally! Marty Scorsese won an Oscar! Good lord… it was high time, don’t you think, misters of the Academy…? Also, The departed got one, well deservedly. Leonardo Di Caprio had been nominated, again, for the one millionth time, and did not win, this time either. Not that he cares in the least pffff. He is so cool about all this, my invisible hat goes down to him… Little Miss Sunshine won two, as far as I’m concerned, I would’ve just given all the awards to them, LOL. It was the most enjoyable movie I have seen in a loooooong time- and I watch movies galore!

All in all, I am happy with the results. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na végre, valahára, Martin Scorsese nyert egy Oscar-t… épp ideje volt, nem gondoljátok, kedves Academy tagok? Na mindegy. És A tégla is nyert, aminek külön örülök, fantasztikus film, minden perce lekötött. Leonardo Di Caprio természetesen nem nyert, de miért is nyerne, kezdem megszokni… szerintem ő is, és a nyilatkozatai alapján nagyívben lesz*rja, hogy nyer-e vagy sem… számára nem ez a lényeg, hanem a tartalom. Le a kalappal előtted, Leo! A család kicsi kincse is nyert két Oscar-t, aminek szintén örülök, igaz, ha rajtam múlik, az összes díjat rájuk zudítottam volna- nagyon régóta nem láttam ennyire szívhezszóló, élvezetes, tüneményes filmet, márpedig én tucatjával nézem a filmeket!

Összességében, elégedett vagyok az eredményekkel :)

Lebegj!

Miért nem tudom megfogalmazni, amit érzek? Gyatra próbálkozás minden, amit szavakba öntök, pedig volt idő (előfordul még időnként), amikor meg voltam győződve arról, hogy nekem írnom kell. Őszinte csodálattal tudok lenni mindenki iránt, aki képes úgy leírni valamit, hogy beleborzongok, és most nem leírásokra gondolok, mert azon a területen kivételesen elfogadhatónak tartom magam- nem, a lényegről beszélek. Az örök igazságokról. Amik életünk alappillérei, amik soha meg nem válaszolható kérdsések alapján ötlenek a fejünkbe. Amik kapcsán úgy érezzük, magasabb rendűek vagyunk az állatoknál. read more »

Remény (I. rész)

A férfi fáradtan és egykedvűen ült le az öltözőben, amit kizárólag neki tartottak fent. Hogyisne, méghogy másokkal öltözzön át. A világ egyik legsikeresebb, és saját területének legelismertebb sportolója lévén, lehettek efféle aprócska kívánságai: saját öltöző, privát repülőgép, hatszámjegyű fizetség. Természetesen dollárban. Szükség is lesz minden centre, miután drágalátos felesége gyermektartás ürügye alatt szinte mindenét kizsarolta belőle. Nem kérte, kizsarolta. A hónapok óta tartó, kimondott és kimondatlan szemrehányásokkal, elítélő megjegyzésekkel a férje sportkarrierjével járó örökös fellépésekre, az ezekkel járó távolmaradásokra. Igen, Jevgenyij tudta, hogy keveset volt otthon. De tudta ezt Mása is, méghozzá már akkor, amikor találkoztak; ennek ellenére vállalta a házasságot, a gyermeket, mindent.

Kezébe temette fejét, ujjaival igyekezett megszűntetni az egyre erősödő fájdalmat, mely egy idő óta zavaró gyakorisággal kezdett jelentkezni. Sűrűn járt masszőrhöz, naponta vigyázott a testi-lelki erőnlétére, természetesen Mishin felügyelete alatt. A néhány hete meghozott közös döntés alapján már csak néhány hete maradt arra, hogy összeszedje magát. Néhány hét, és a világ megtudja, hogy Jevgenyij Pljusenko, olimpiai bajnok, elvált férfi, visszatér a műkorcsolya amatőr világába. read more »

Khm

Ezt csak ide merem beszúrni *vihog*, szinte látom, ahogy a Zsenya-fórum keresztre feszítene… bizonyára megőrültem, de nem vagyok képes ellenállni a gondolatnak, hogy két fiatal, gyönyörűszép, tehetséges, megáldott, kívül-belül varázslatos ember találkozik… együtt kell dolgozniuk… az egyik a hangjával kápráztat, a másik a testével… huh, borzongok!!! (Azér’ figyelitek? Kezet kellett vágnom, montálnom… Vili el is nevezett Dr Frankenstein-nek. Viszont tiszta a lelkiismeretem, mert az ott mind egy szálig Zsenya! A keze is! Csak máshonnan…)

(Órákkal később) Hát persze, hogy már írom is a sztorit! Nem tehetek róla, amikor először meghallottam ezt az embert énekelni, ugyanazt éreztem, amit akkor, amikor Jevgenyijt látom korcsolyázni. Egyszerűen muszáj őket egy helyen látnom!!!

(Később) Lassan Kata is hazaér, én meg már túlvagyok az ötödik oldalon, és nem úgy halad a dolog, ahogy szeretném! Izzadtan, zihálva, egymásba kapaszkodva szeretném látni őket *elpirul* de egyrészt nem merem, másrészt izé. Aki írt már valaha, az tudja, hogy ez nem így megy… nem mi írunk. Mi csak leírjuk, ami megszületik bennünk, nem sok közünk van ahhoz, ami papírra vagy gépre kerül…

josh_4_zhenya_sm.jpg

josh_4_zhenya.jpg

YAY!!!

TORI AMOS IS PERFORMING IN BUDAPEST ON JUNE 24!!!!!!!!!!!!!!!!!!

*squeal*

I cannot believe it! I have been waiting for this for… well, for over six years!

*beams*

*********************

TORI AMOS BUDAPESTEN LÉP FEL JÚNIUS 24-ÉN!!!

*vigyorog és ugrál örömében*

Smile

Smile, though your heart is aching

Smile, even though it’s breaking

When there are clouds in the sky

You’ll get by…

If you smile

With your fear and sorrow

Smile and maybe tomorrow

You’ll find that life is still worthwhile

If you just…

Light up your face with gladness

Hide every trace of sadness

Although a tear may be ever so near

That’s the time you must keep on trying

Smile, what’s the use of crying

You’ll find that life is still worthwhile

If you just…

Smile, though your heart is aching

Smile, even though it’s breaking

When there are clouds in the sky

You’ll get by…

If you smile

Through your fear and sorrow

Smile and maybe tomorrow

You’ll find that life is still worthwhile

If you just smile…

That’s the time you must keep on trying

Smile, what’s the use of crying

You’ll find that life is still worthwhile

If you just smile

Félek

Hát, tekintve, hogy pár éjszakája álmodtam egy rémeset (nem emlékszem rá), és utána sokáig nem tudtam elaludni, mert rettegtem a fehér falaktól, amiket megvilágított a hold, rettegtem felkapcsolni a lámpát, mert akkor a szembelévő tükörbe kellett volna néznem, a párom kiment a mosdóba, és féltem az ajtó felé nézni, mert a sötét folyosó látszott mögötte, aztán féltem a mellettem alvó páromra nézni, mert szemvédővel alszik (őt a fény zavarja reggel) és olyan volt, mintha kivájták volna a szemeit- ma pedig sétálni mentünk, este, sötét volt, féltem a fák árnyékaitól, a tenger hullámaitól, mert nem láttam, csak hallottam őket, a távoli emberi alakoktól, a hangoktól, a francba, mindentől féltem- szóval ideje kimondanom, hogy félek a sötétségtől. read more »

Most először…

A fülem sajog már a fejhallgató nyomásától, hajnali 3 is elmúlt, le kéne feküdnöm.

Csakhogy most először érzem a halálraítéltek utolsó perceinek keserű könyörgését- csak még néhány perc- csak néhány pillanatot még- nem élet, ha nem hallhatom, ha ki kell kapcsolnom- csodálatosak az életben az első alkalmak- az első csók- az első tudattalan könnycsepp- az első szerelem- az első ellenség- az első sikerélmény- az első megsemmisítő, katartikus, boldogtalan-boldog melankólikus bánatözön- az első őszinte könyörgés-

Hamarosan szintén könyörögni fogok, szintén az utolsó percekért, pillanatokért- bezzeg ilyenkor hogy repül az idő! Átéltem már- ellenségemnek sem kívánom- az ember annyira vágyik a másik után, hogy a távolság ellenére arra ébred, a társa mellette fekszik, és öleli, és melegíti, némán szereti, és amikor a hitetlenség megtöri a varázst, a hús-vér ölelésből szellem-test lesz, lassan eltűnik, emlék marad, sajgó, kínzó emlék, mert annyira valósnak érezzük, annyira akarjuk, hogy odavarázsoljuk, mert még erre is képesek vagyunk. Mindenre és bármire- a halálból visszahozzuk a szeretteinket, a múltból jelent csinálunk, meglátjuk a jövőt, megtanulunk szeretni. Nagy nehezen.

Azt sem tudom, kinek köszönjem ezt- de köszönöm, köszönöm!

This is the first time…

It’s past 3 am, my ears hurt from the headphones, I have been playing these songs over and over again, who knows how many times.

This is the first time…that I feel like my life would end if I stopped listening to someone sing.

Josh Groban

Azt hittem, nem érhet már meglepetés. Zsenya után már semmi. Azt hittem, Zsenyát látni és meghalni- de nem- még nem halhatok meg! Még nem… Addig nem, amíg nem hallom ezt az angyalt élőben!

Kapkodok, keresem róla az infókat, 26 éves, február 27-én született, szeretne a Broadway-n fellépni (nem lesz nehéz, ezzel a hanggal), Grammy-re jelölték, a világ összes nagy zenészével együttműködött, fellépett, duettezett (hova a frászba tettem a fülem eddig?!), kilenc hangszeren játszik, zenét ír, apja orosz-lengyel zsidó, anyja norvég-amerikai, eddig ennyit találtam, nem sok, de kit érdekel, mit ért el, mit nem? Az ember hallgassa, és érezze… ezt szavakban úgysem lehet leírni. Én, aki időnként meglepem magam azzal, hogy egészen jól eltalálom a szavakat, na, most legszívesebben némasági fogadalmat tennék, mert ami eddig kijött a számon, tök lényegtelen. De tényleg!

Ó, bizonyára nem az övé az emberiség történelmének a legszebb, legerősebb, legférfiasabb, legmegkapóbb hangja. Ezen nincs mit vitatkozni- ez egy érzés- boldog, akit megérint- én boldog vagyok! Nagyon!

Voice of an angel

I was, literally, touched by an angel, a few days ago, when I heard a heart-gripping melody on TV; then yesterday I heard it again, and I had to check the title, performer, date. Now, listening to this guy’s third album, I struggle for words, which is no news, except that I struggle even more than usually. This must be God speaking. There is no other explanation. He speaks to me, to us, to everyone who hears this, or heard this some time ago, or will hear this, somewhere in time. Or can it be, after all, that it’s the singer not the song…? Who is this guy? How can there be anything bad in the world, when he had sung so many times? I have been one constant goosebump for the eleventh song now, and I suspect this is not a fleeting impression.

Angels do not come about by accident.

He is Josh Groban.

Titkok!

Kata felvilagositott, hogy Tungz mit is ertett azalatt, hogy folytassam. A titkok feltarasat, azt! En balga, aszittem, a novellaimat! 😀

Tehat, akkor az ot titkom. *dobperges* read more »

Csütörtök

Katócám, ezt külön neked, az imént majdnem felhívtalak, de nincs pofám Maarit telefonjáról…

Hol jártunk? Délelőtt sehol, vagyis, kimentünk sétálni a tengerpartra, mentünk volna, de a szél majdnem lerepítette a fejünket, iszonyú hideg volt… utána főztem egy zöldséglevest, mert már igényeltem a levest, utána megnéztem a Féktelenül 2 végét (Keanu Reeves nélkül jó sz*r volt, bár Jason Patric is jó pasi…), utána elautóztunk egy outlet-parkba, ahol márkás cuccok vannak leértékelve, találtunk Vilinek egy isteni félkabátot, a legtutibb, amit eddig neki láttam, sportos, elegáns, visszafogott, divatos, fiatalos, mégis klasszikus, isteni. Maarit fizette, mint nagyjából mindent, amióta itt vagyunk. Mikor fogom tudni neki mindezt visszaadni…? Várom már az időt, amikor a saját pénzemből vehetek én másnak mindenfélét… read more »

Furcsa játékok

A kedvenc fish and chips étkezdénkben, a Papas-ban ültünk (Folkestone-ban található, Anglia legtutibb fish and chips helye, abszolút übertuti, tényleg!), és beszélgettünk. Párom, szokásához híven, mesélt néhány újdonságról, hírről a nagyvilágból, amiket naponta elolvas, számára nem tudok újat mondani, néha kissé idegesítő a dolog… szóval, elmesélte, hogy Ausztriában egy házaspár kettészakadása után a bíróság, az apa tiltakozásai és azon ismételt kijelentései ellen, miszerint az anya mentálisan instabil, a gyermekek kizárólagos felügyeleti jogát a fentemlített anyának ítélte. read more »

Anglia

Zöld mezők, Thomas Hardy vidéke, Heathclyffe és Cathy örök szerelménak színhelye, viharos egek, rengeteg birka, sok vaj- és tejtermék, sok bárányhús, Ralph Fiennes, Alan Rickman, Colin Firth, sok steak, sok fish and chips, sok magánhangzó, kedves emberek, remek vasúthálózat, Big Ben, pezsgő főváros, charity shop-ok, Cadburry-csoki, clotted cream, tenger, Kate Bush, kastélyok, hattyúk, kacsák, kanyargós utcácskák, CCTV, neighbourhood watch area, Camden town és marihuána, Keane, James Blunt, Katie Melua, musical-ek, Heathrow, terroristák, késésben lévő vonatok, awright?, dairy ice cream, London burning, Wembley, jaaaj.
Sok itt a látnivaló, tíz emberélet se elég, sok szépséggel ajándékozott már meg engem ez az ország- de most nem vagyok itt lélekben.
A mai nap fénypontja- többszáz gyönyörű hattyú a Thames folyón a Windsor kastély közelségében. Hatalmas madarak ezek, tökéletesek és kecsesek, bájosan pislognak az ember felé, hátha kapnak egy kis uzsonnát… aztán kijönnek a partra, és elkezdenek totyogni, és az embernek nevethetnékje támad. A rút kiskacsából milyen hibátlan szépség lett… mindenki rút kiskacsa, valamikor élete során, valahol valamilyen közösségben… és mindenki szépséget rejt, ami előbb-utóbb a felszínre tör. Órákig gyönyörködhettem volna bennünk, annyira szépek voltak…

Utazni jó…?

Lassan be kéne szüntetnem az utazásokat… mégis, hogy képzelem? Itthagyni munkát, családot, barátokat, csak úgy a nyakamba venni a világot, akkor is, ha csak vidéki angol városkába megyek? Tíz napra… Hogy is merészelem… Mindig ez van. Elutazásom előtt pár nappal a nyakamba szakad minden, ami szakadhat. És nem jó dolgokról beszélek. Kezd elegem lenni…

Furcsa dolgokra képes az ember lelkiismerete. És az akarat is. Félek saját magamtól… olyan furcsa és erős az akaratom. Igen.

Mindegy. Mindent megérdemlek.

W…

wm_1.jpg

Nem is értem, miért vagyok képes órákon át bámulni ezt a szájat, ezeket a szemeket. De tényleg.
Az lenne a tuti, ha üresfejű, ostoba, paraszt bunkó nőcsábász szemét dög bújkálna a szép külső mögött.
Na de, hányszor válhat valóra az ember álma?! Megtaláltam életem szerelmét. Két közös fényképem van Zsenyával. Ez eddig már kettő. Szóval, a nagy büdös igazság az, hogy Wentworth Miller, a legnagyobb sajnálatomra, se nem meleg, se nem ostoba, se nem szemét, se nem pénzsóvár sztárocska. Ez van, ezzel a keserű tudattal kell élnem… *sóhaj* read more »

Ketten

Szeretlek, Zsenyus… a magam módján, picit megcsalva a jobbik felemet, néha elfelejtve téged, néha újult erővel, újult fájdalommal-örömmel. Egyszerre léptél be az életembe a kedvesemmel, kettőtök között osztom ketté magam és a szívem, és volt egy perc, amikor egymás mellett áltatok. Minden nő legnagyobb álma ez, nem? A szívének két legkedvesebb férfit egymás mellett látni…