Katócám, ezt külön neked, az imént majdnem felhívtalak, de nincs pofám Maarit telefonjáról…
Hol jártunk? Délelőtt sehol, vagyis, kimentünk sétálni a tengerpartra, mentünk volna, de a szél majdnem lerepítette a fejünket, iszonyú hideg volt… utána főztem egy zöldséglevest, mert már igényeltem a levest, utána megnéztem a Féktelenül 2 végét (Keanu Reeves nélkül jó sz*r volt, bár Jason Patric is jó pasi…), utána elautóztunk egy outlet-parkba, ahol márkás cuccok vannak leértékelve, találtunk Vilinek egy isteni félkabátot, a legtutibb, amit eddig neki láttam, sportos, elegáns, visszafogott, divatos, fiatalos, mégis klasszikus, isteni. Maarit fizette, mint nagyjából mindent, amióta itt vagyunk. Mikor fogom tudni neki mindezt visszaadni…? Várom már az időt, amikor a saját pénzemből vehetek én másnak mindenfélét…
Holnap Rochester-be megyünk, két óra vonattal, állítólag ebben a városkában van Anglia egyik legnagyobb antikváriuma (félmillió könyv!!!!!! aaaaaaahhhhhh), illetve második legrégebbi katedrálisa, és egy kastély is. Szombaton ha minden igaz tesómék jönnek látogatóba, vasárnap meg pakolunk és megyünk haza, hétfőn, hála istennek. Rengeteget kötöttem, sokat tévéztem, még többet aludtam. Kell a munka, az orosz, a barátok, kell Kata, kell a fórum, kell Zsenya.
Csak tudnám, mit tett a testvéred, hogy most megint te eszed magad az egész miatt!!! Nehéz lehet, hogy tagadnod kell, mert akkora a szíved, hogy nem akarod megmondani neki. Pedig muszáj lesz, hogy továbbléphess! Ahogy azt a bizonyos levelet is fel kell majd adnod…
Az pedig, hogy miattad hanyagolok másokat, egyszerűen nem igaz. Soha nincs elég idő mindenkire, akkor sem, ha teszem azt, csak egy ismerőse van az embernek. Munka és a mindennapok mellett nem lehet mindent és mindenkit beszuszakolni az időbe. Szóval emiatt ne emészd magad, legalább emiatt ne, kérlek!
Otthon akarok lenni, annyi ötletem, gondolatom van, de itt tehetetlen vagyok, mintha kalitkába zártak volna. Őrület, mi?
10 Comments
Most annyira örülök,hogy mégis felhívtál
,hogy csak vigyorogni tudok 
Éljen a KFC!
Óh most jut el az agyamig
van egy csak nekem szóló bejegyzésed 
Krisztikém,mindjárt itthon leszel, addig meg csak kötögess…
Évi, nővérem, üdvözlégy a blogomon
máris jobb a kedvem, holnap antikváriumban bóklászunk, és már csak egy hétvége, és otthon leszünk 
Kata, nekem is jót tett, hidd el
Várom már én is, hogy újra itthon legyél, Krisz!:) Örülök, hogy jobb lett a kedved:) És ettől a mai antikváriumos látogatástól biztos még jobb kedved lesz:)
Szia Kriszti húgom!:)))Örüljél már egy kicsit annak,hogy kint kötögethetsz, aztán itthon egy évig ezt fogom majd hallgatni,hogy milyen kevés volt ez az egy hét…még egy nyavalyás sál se jött ki belőle…:)))
Egész délután az járt a fejemben,milyen jó is lenne bemenni veled egy antikváriumba,könyves boltba(szeretem a könyvesboltok illatát,csendjét,és az antikvárium hangulatát) vagy a “csecsebecsés” boltunkba… csak úgy lenni ,nem beszélni,csak nézelődni,sétálni…….. mit tudom én mit csinálni…
Mikor fogunk annyi időt együtt tölteni ,hogy elég legyen? Majd Toszkánában…
na, voltunk Rochester-ben, reggel indultunk, koran odaertunk, lattuk Anglia masodik legregebbi katedralisat (hatalmas es gyonyoru), mellette volt egy jo kis kastely, klassz romos, utana setaltunk a fo utcan, megtalaltuk az antikvariumokat, vettunk konyveket, abban a bizonyosban felmillio konyv volt osszegyujtve, huh
de nem baj, Maarit pasija elutazott, harmasban leszunk es setalunk a kornyeken, klassz lesz 
a vegen az utolso ket napon csak kinyaralom magam 
jot tett, igazad volt Kata, kettesben lennunk, videken, vonattal, setalva, meg minden
holnap Stonehenge lett volna a cel, de hosszu odai az ut, es sokba kerul, es nem is engedik az embereket kozel, mert sokan rongaltak a romokat, ezert most kerites veszi korul, igy viszont nem eri meg a 7 ora utazas
Jó olvasni Krisz, hogy milyen jó élményeid voltak ma:)) Élvezd ki az utolsó két napot!:)
Tök jó:-) Az ember mindig az uccsó napon kezdi el élvezni…