A fülem sajog már a fejhallgató nyomásától, hajnali 3 is elmúlt, le kéne feküdnöm.
Csakhogy most először érzem a halálraítéltek utolsó perceinek keserű könyörgését- csak még néhány perc- csak néhány pillanatot még- nem élet, ha nem hallhatom, ha ki kell kapcsolnom- csodálatosak az életben az első alkalmak- az első csók- az első tudattalan könnycsepp- az első szerelem- az első ellenség- az első sikerélmény- az első megsemmisítő, katartikus, boldogtalan-boldog melankólikus bánatözön- az első őszinte könyörgés-
Hamarosan szintén könyörögni fogok, szintén az utolsó percekért, pillanatokért- bezzeg ilyenkor hogy repül az idő! Átéltem már- ellenségemnek sem kívánom- az ember annyira vágyik a másik után, hogy a távolság ellenére arra ébred, a társa mellette fekszik, és öleli, és melegíti, némán szereti, és amikor a hitetlenség megtöri a varázst, a hús-vér ölelésből szellem-test lesz, lassan eltűnik, emlék marad, sajgó, kínzó emlék, mert annyira valósnak érezzük, annyira akarjuk, hogy odavarázsoljuk, mert még erre is képesek vagyunk. Mindenre és bármire- a halálból visszahozzuk a szeretteinket, a múltból jelent csinálunk, meglátjuk a jövőt, megtanulunk szeretni. Nagy nehezen.
Azt sem tudom, kinek köszönjem ezt- de köszönöm, köszönöm!
7 Comments
Krisz:((
Két hónap múlva újra láthatod Vilit, próbáld meg addig kibírni! És aztán még lehet, hogy találkozhattok többször is ez alatt az egy év alatt. Ne aggódj, majd csak el fog telni, majd lefoglalod magad a sok teendőddel és majd mi is jól lefoglalunk téged:) És milyen jó lesz majd, amikor Vili újra itt lesz!:)
Bár tudom, mindez nem igazán vigasztaló, de talán egy nagyon kicsit mégis.
drága vagy, Nolcsi! annyi szeretet és kedvesség van benned, hogy az ember minden szavadtól jobban érzi magát
nagy kincs vagy te, tudod? :-***
Kincsem Klub:)
ez jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
)))
Én is ezt élem át most bizonyos szempontból Krisz, úgyhogy totál megértelek… szerintem ezt a március 1-jét iktassuk ki a naptárból, nagyon nem szimpi időpont…:( Na jó, azért ne, mert Anya szülinapja..:)
De én azt mondogatom magamnak, hogy nem szabad belefeledkezni ebbe az önsajnálatba, mert sehova nem vezet, inkább gondolj arra, hogy még mennyi boldog pillanat vár rád/ránk, és igaz, hogy ezekhez a boldog pillanatokhoz vezető út kicsit göröngyös, de célt tartsd magad előtt, és azért vedd észre a göröngyök között rejlő apróbb gyöngyszemeket is!:-***