Hát igen. Kicsit le voltam maradva még tegnap. Azt hittem, én naív, hogy egy szende kisfiúval van dolgom… Ha. Két évvel később, az arc is más, a hang is, a mozgás, a beszéd. Minden. Kicserélték volna? Vagy éppen szerelmes volt? Járkál, szintin játszik, dobol, kikezd a nőkkel (eh, világos, hogy felvilágosította egy hölgy, vagy kettő, vagy több, időközben, hogy hékás, kicsi fiú, elképesztő vonzerőd van, ölöd a nőket, vedd észre!), nevet, ugrál, előad. Mindenesetre, kicsit félek a mostani koncertfelvételektől, ezek után… Egy biztos: jól áll neki az angyal, jól áll neki a férfi is… és mindkettőt egyformán szeretem.
4 Comments
Mik ki nem derülnek?:) Úgy látom, gyűlik az anyag ahhoz a novihoz… ;D
ne gondold… le vagyok blokkolódva, vagy hogy mondják ezt
a fejemben van egy ősrobbanás, amit két fickó idéz elő
de hogy hogyan, mikor, és miért, nem bírom szavakba önteni, és frusztrál
de visszatérve J-ra, csak nézem és nem értem, vagyis, érthető, 23 évesen még kisfiú szinte, első lemez, váratlan siker, megilletődés, zavar, 25 évesen, második lemez, és szétszednék, ha hagyná, de rátesz egy lapáttal, mert az ember beletanul, és nem tudom, örüljek-e, vagy sírjak, mert annyira megható a szerény srác, aki nem érti, miért imádják, vagy még fel sem fogja, viszont a tudatos pasi, aki már játszik, hát attól meg rendesen bizsergek… ha elejétől kezdve követtem volna, fel sem tűnik talán, de így nagyon feltűnő az átváltozás…
remélem, nem fog elszállni magától, remélem, megmarad szerethetőnek
Azt én is remélem.