Noondarkly

*plagizálok, Katám találta ki, de megtetszett

Szóval, vidámka. Egy hete ilyenkor átbőgtem a teljes napot, úgy éreztem, vége a világnak. Talán vége is, egy kicsit. De még itt vagyok, és mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.

Visszafizette az ebay-es eladó a pénzt arra a lemezre, amiről kiderült, hogy nem a nekem kellő változat, rendes volt.

Itt a tavasz, érzem a levegőben, ragyog, illatozik, kacag, kecsegtet. Napfény nélkül halott lennék, szó szerint, nekem lételemem a fény, a melegség, a derűlátás. Érzem, tele az élet lehetőségekkel- erről szól a tavasz, nem?

Krisztáék ma látják Tom-ot és a bandát énekelni, jaaaaj, Everybody’s changing, Bedshaped, Crystal ball… majd egyszer, mi ketten is ott leszünk, ugye Kata?

Melóm van, mint a nyű, csak győzzem, és a család is. Édesapám áldozata megtérül, úgy tűnik. Nem tudom, ki rendeli el, ki maradjon, ki menjen, de mi maradtunk, egyelőre, és gyúrjuk a munkát.

Gitta, ne keseredj el, nem szabad lemondani a dolgokról még BÁRMI történhet!!! Én segítek, ha tudok…

Párom remekül van, napközben lefoglalják mindenféle tanfolyamokkal a “kiképző-táborban” (amolyan “készüljünk fel mentálisan és erkölcsileg a polgári szolgálatra” dolog ez), esténként a szobatársakkal elvan (egyik iszik, másik videójátékokat játszik, harmadik csak finnül beszél, negyediket elfelejtettem…) vagy nézi a korábban átmásolt 30 film egyikét hétvégenként az édesapjánál lesz, akit öt éve nem látott… Nekem, hiányzik is, nem is… több időm van, sokkal több… enni adok a macskáknak, beszélek hozzájuk egy kicsit, aztán rászánok kb 15 percet a főzésre (általában salátákat készítek, fő az egészség), és már mehetek is hátterezni, írni… Későn fekszem, korán kelek, holnap 5-kor fogok, mert 45 percet akarok beütemezni a taposógépen (egy hete csinálok minden reggel félórát, és máris látom az eredményt!), iszonyú gyorsan elmegy az az idő Josh-sal a fülemben, hát ezt is neki köszönhetem, végre mozgok!

A tegnapi filmem remekül sikerült, az egyik régi klubtag, aki finnyás és arrogáns, megköszönte a fordításomat- két óra, folyamatos beszéd, NTSC playback, vagyis gyorsabban játszotta a gép, nem nagyon, csak 7 perccel lett rövidebb, de ha alapból hadartak, akkor a mondatok végét le kellett harapnom. Elégedett voltam magammal, a tragikus Metropolis után- pedig haj, micsoda film az a Metropolis… ráadásul tökéletes minőségben láttuk. Ha még élvezhettem is volna. Mindegy, túléltem

Igen, a tegnapi filmhez még azt is akartam hozzátenni, hogy ha nincs a filmklub, rengeteg mindenből kimaradtam volna. Fel sem tudom sorolni azokat a rendezőket, filmeket, akiket-amiket a klubon keresztül ismertem és szerettem meg. A művészeket, akiknek munkásságával megismerkedhettem, sőt, akiket magánemberként is megérthettem a filmeken keresztül: Kubin, Munch, Goya, és most Van Gogh, akinek a képeit tegnap éreztem meg: láttam, és éreztem, és a lelkemig hatolt a szépségük, a melankóliájuk, a szenvedés, mely belőlük sugárzott, egy olyan ember szenvedése, aki érzékenyen reagált mindenre, ami körülvette őt. A búzamezők előttem hullámoztak, a csillagos égbolt reszketegen pislákolt, szó szerint, láttam a mozgást a képeken, elképesztő élmény volt. Meg is vettem Van Gogh válogatott levelei-t, jobban meg akarom ismerni ezt a csodálatos, szeretetreméltó, őszinte és érzékeny embert. Olyan nagyon hasonlít rám!!! Őt is a filmeknek köszönhetem, amiket fordítom, és amik ellen időnként berzenkedek; ilyen esték, pillanatok miatt soha nem szabad abbahagynom!!! Mindig emlékeztessetek rá, ha éppen azon jár az eszem, hogy abbahagyom…

És az új sztorim, ami gondolatban már nem egyszer érzékenyített el; nem tudom, miért jutnak eszembe ilyesmik, gondolom, ha mélyen megérint valami, kihozza belőlem. De alig várom, hogy folytathassam ma!

Ma mosnom kell, el kellene ültetnem egy japán juhart és egy magnóliát, amiket Angliából cipeltem haza (olcsó volt és kicsi tövek), a fürdőszobában szilikon-kitömővel javítgatnom kellene ezt-azt, és a sok-sok terv, a festés, új függönyök, kertészkedés, és ott az orosz, amire holnap be kell mennem (tegnap nagyon fáradt voltam, és még előttem állt a fél nap), és ott tartok, hogy halogatom az új Szökést, a Lostot, a Heroes-t, és House-t is. Talán hétvégén, egyszerre, a boldog végelgyengülésig megnézem őket egyszerre.

És közeleg a kori VB…

És Zsenya szeptemberben jön! Ha minden igaz, nem is egyszer látjuk…

És március 24-én látom a lányokat, és a Fiúk-at is.

Ja, és Josh turnéja- nagyon gyorsan letettem arról, hogy láthatom idén, de Vili azt mondta, ne adjam még fel, hátha el tudjuk intézni. Nem reménykedem, de azért… óóó…

Szóval, egy hét alatt lement egy életrevaló élmény, és jól van ez így. Szükséges, hogy távol legyünk valakitől, hogy aztán értékelhessük, ha visszajött. (Persze, a kb 60 hétből még csak 1 telt el… lehet, hogy 4 hét múlva a beretvát fogom épp tapogatni…)

Fáradt vagyok a korán keléstől, későn fekvéstől, de jól vagyok.