Monthly Archives: April 2007

A zuhanás

Nagyon fájt ezt megírni, de nagyon kellett. Fáj, mert nem tehetek róla, de érzem, hogy igaz- különben miért éreztem ugyanezt már hetekkel ezelőtt is? Csak remélem, hogy képzelgés az egész, ostoba írói kitaláció- de ha nem-

A zuhanás

Ahogyan énekelt, áhitattal hallgatták őt. Arcukat beragyogta a lemenő nap sárga fénye, kezeik egymásba kapaszkodtak, ők maguk pedig szorosan egymás mellett tömörültek, akár a parányi és jelentéktelen bárányok a pásztoruk hiányában. Soha ilyen szépet nem hallottak még, és óvatos örömkönnyek csordultak le orcáikon, ahogy hangja elérte a makulátlan szenvedély legmagasabb csúcsait. Volt, aki lehunyt pillái mögött Őt látta visszatükröződni a sötét pupillákban; mások a régen elvesztett gyermekeiket, apáikat, férjeiket és szeretőiket vélték felfedezni szemei tükrében, és sírva a boldogságtól kinyújtották kezeiket, hogy ismét találkozhassanak elveszettnek hitt szeretteikkel. read more »

The Fall

As he sang, they listened to him with utmost reverence. Their faces shone in the mild orange of the setting sun, their hands clasped together unbeknowst to themselves, standing there huddled together, small and insignificant as lost sheep looking for their shepherd. They had never heard anything as beautiful before, and tears of fearful joy rolled down their cheeks as his voice reached the highest pitches of pure passion. Behind his closed lids some of them saw the One reflected in his dark pupils; his hand was unconsciously reaching for Him, clinging to His guidance and wisdom, scared that he would do something wrong in His name, wanting with his every pure cell to transmit all the bliss and perfection he was bestowed upon. Others saw their long lost children, brothers, fathers, husbands and lovers in the crystal pool of his eyes, and weeping of happiness they held out their hands to meet their lost ones once more. read more »

Porszem

Már akkor sejtettem, hogy ki fog merülni szegény, amikor láttam, hogy majdnem egy hónappal meghoszabbították a turnéját. Hét hónap koncertezés. A tizenkettőből. Mindeközben rengeteg kisebb fellépés, kötelező pofavizit, a szokásos, ami “elvárható” egy fiatal énekes sztártól. Ha nem lenne ott a családja, a kedves, normális felfogású, szerető szülei, és az öccse, meg a valószínűleg nagyon jó barátai, már régen elveszett ember lenne. Ekkora siker ilyen kis idő leforgása alatt bárkit tönkretesz, az alkohol és kábítószer mámor-menedékébe taszít. Az ilyen mértékű rajongást, ami őt most körülveszi az Államokban (és lassan máshol is) épkézláb ember legyen, aki képes feldolgozni sérülés nélkül. Imádják, szeretik, egyre többet várnak tőle, követik, donganak körülötte, hiszen tehetsége és rendkívüli közvetlensége miatt ellenállhatatlan. Mindig kedves, mindig van egy jó szava mindenkihez, viccelődik, és nem szállt el magától. Egyelőre nem. Valószínűleg nem is fog már, mert biztos alapokat kapott Jack-től és Lindy-től, és most naponta áldhatja a fennvalót, hogy ilyen szülők gyermeke lehet! Csakhogy…

Még nincs május, és már fáradt… látni a képeken, és tegnap az American Idol-ban (az amerikai Megasztár) azt mondják, érces volt a hangja. Hát hogy is képzelték, hogy képes végicsinálni hét hónapnyi koncertezést, ilyen beleéléssel, szenvedéllyel? Ha pedig visszavesz, akkor azt mondják majd, már nem is érdekli az éneklés. Tudtam én, hogy jobb lett volna megmaradnia angyalnak… de az angyalok a földre vágynak, emberek karjaiba. Leszállt közénk, a fájdalom és gyönyör világába, és ki tudja, mi lesz vele itt? Ha nem tudnak rá eléggé vigyázni? Olyan kevés ideje van itt, ugye nem lehet, hogy… ugye nem?!

Enigma dala, a The return to innocence (Vissza az ártatlansághoz) megy éppen most a rádióban. Miért pont ez? Miért pont most? Ki üzen és mit? Miért nekem? Hisz nem tehetek semmit. Semmit.

josh_3_sm.jpg

Brown

josh_30_sm.jpg

josh_30.jpg

josh_32_sm.jpg

josh_32.jpg

Boldogság…?

Az egyik internetes fórumon olvasgattam ma, hogy ki merre for utazni hamarosan… London, Törökország, Tibet… És vártam a szokásos érzést, ami ilyenkor el szokott fogni: Istenem, milyen jó nekik, mennek világot látni, egy ismeretlen helyre…! Ám ez az érzés most egyáltalán nem él bennem; átgondoltam, mely országokba, helyekre szerettem volna mindig is eljutni, vagyis, felsorakoztattam kedvenc célpontjaimat: Kanada, Toszkána, Skócia, Írország, Montana állam, USA, Szentpétervár… read more »

Avatar

Been needing this for some time now. I look quite pretty, I must say 😀
Jó régóta kellett már egy avatar… tök szép vagyok itt 😀

avatar_me.jpg

Jesu, joy of Man’s desiring…

josh_31_sm.jpg

josh_31.jpg

The piano

Here it is, people… I am so spent. Love, please hurry home, I am so in need of you now!!! (Uhm, if you want, you can read this, but uhm, perhaps you shouldn’t, or perhaps you should. Well, she girl in the story is not me, so… It’s just smut. Delicious, emotional, top quality smut, no obscenities though… I needed to put emotion into it; without emotion it doesn’t work for me.)

Uhm, if you’re not over 18, I’m not responsible. LOL!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
The Piano

She had been watching him for a long time. She had been watching him ever since she started working for him, and that was several months now. Of course she knew who he was before she applied for the job. She probably heard him sing already when he appeared on the stage of music industry; he was a mere fledgling of a man back then, thin, shy, and very sweet to the camera. She remembered what a sensation he had made; critics and audiences were in awe at his voice. Some things never change, she pondered, as she checked the lists of menus she had ordered for the weekly pow-wow with the executives, producers, and the rest of the bigshots. Josh’s voice, stronger and more mature than it used to be, still held everyone in awe. She was not a real fan, but she appreciated his talent and of course the money he was paying her. read more »

A szépségről

Ma délelőtt Werner Herzog Khala Chakra (Wheel of time- Időkerék) című 2003-as dokumentumfilmjét fordítgattam. A film teljes egészében Tibetben készült, Bodh Gaya közelében, mely falu arról ismeretes, hogy Siddhartha Gautama itt lelt rá a megvilágosodásra, és lett belőle az, akit később Buddha-ként ismertek. Ebben a faluban két-három évenként kerül sor az úgynevezett khala chakra beavatási szertartásra, mely során homokból mandalát építenek, imádkoznak, földre borulnak, keresik a megvilágosodást Buddha nyomdokain. És Herzog-nak sikerült mindezt filmre venni. Beszél a Dalai Lámával, aki megmondom őszintén, iszonyú jófej embernek tűnik. Megkérdi tőle Herzog, szerinte mi lenne egy ideális világ, mire a Dalai Láma azt mondja, szeretet, együttérzés, megbocsátás kell, kisebb hézag a gazdagok és szegények között, nagyobb mértékű fejlődés, és az, hogy az ember mindenkit a felebarátjának tekintsen. Azt is kérdezi tőle Herzog, vajon tényleg ez a hely lenne-e az univerzum központja, mire a Láma azt feleli, hogy a világegyetem központja mindenkinek az, ahol ő éppen van, vagyis mi magunk, az egyén, Herzog esetében tehát ő maga. Herzog nevet, és megjegyzi, hogy ez nagyon megnyugtató, de nem fogja elárulni a feleségének. read more »

Pizza, románc, Voice of America

Eddigi életem során összesen három pizzát sütöttem. A harmadikat nemrég, pár hónapja, tisztességes lett a tésztája is, a feltét is. A másodikat sok-sok évvel ezelőtt; annak a tésztája “szalonnásra” sikeredett, a feltét volt csak ehető, azt le is kapartuk a barátnőmmel, és elfogyasztottuk. Az első… az első azt hiszem, ha jól számolok utána, nyolc éve sült ki a Práter utcai sütőnkben, egy augusztusni forró napon. (Kis adalék: az erdélyi nyaralásunkat, melyen résztvett két bátyám és a két feleség is, ehhez az egy naphoz kellett igazítani; ragaszkodtam hozzá, hogy aznap otthon lehessek. Már nem emlékszem, mi volt ennyire égetően sürgős, hiszen születésnap nem lehetett, se enyém, se övé, névnap sem, valami a műsorral lehetett kapcsolatban…) Csinos, virágmintás kétrészes ruhát vettem fel, térdig érő szoknyával (kb akkor volt rajtam utoljára ilyen szoknya), spagettipántos felsővel, mindehhez vajszínű nyári kalapot (kalapot is utoljára akkor vettem fel, de talán az volt az első alkalom is- méghozzá a sógornőm esküvői kalapját- bizony). Előzőleg kértem a Pizza Hut-osoktól egy pizza-dobozt, azt kifestettem, kidekoráltam. És a gőzölgő pizzával elmentem a Bródy Sándor utcába, ahol leadtam a dobozt a portánál, azzal, hogy adja át egy bizonyos személynek, aki az épületben dolgozott aznap este is, mint minden szerdán. Jelzem, az illető személy elmondásai alapján a pizza tökéletes lett. Ez volt hát életem első és talán utolsó igazán jól sikerült pizzája. read more »

Not much…

…is happening these days… time flies, or lingers, it’s basically all the same; I do the same things; I see the same people…

Is spring really here? I can see it and hear it all around me… but I can’t feel it.

I think a bout of loneliness is coming… I have been euphoric for quite some time now. It was bound to end. Everything always ends… We set our hearts on something, we get it, then we leave it behind… and we go for the next things to keep us high. High is everyone’s favourite mood, ain’t it? To really feel, to experience, to understand, to virtually go through something, if it was never meant to be actually lived.

My better half is far from me… and going home to an empty flat is the most heartbreaking experience anyone who has had their soulmate by their side for years has to go through. I cheat on solitude by filling the silence with an angel’s voice; the blanks I see before me I fill with colours and shapes and things that will never happen; the lack of human touch I try to balance with people somewhere far, people I have never seen or met, and will probably never do so; I miss my better half, as I can only see with one eye, I can only breathe with one lung, and my legs only take me halfway to where I want to be.

Oh, the places I’ve been to these past weeks… I have soared on borrowed wings, and I have touched the heavens. Now I think it is time to give the wings back. Not that I want to. But this is how it works… and I can be grateful I receive them once in a while. Most people never feel what I feel. Thank you, my protective angels, thank you, Whoever, Whatever, Wherever- living or not- existant or divined.

I hope I can still take a few sips of this wine… I need to stay inebriated, otherwise hell awaits me.

Alla luce del sole (VII.)

Álmokból születtünk, egész életünk álmok tarka szőttese. Sok színű fonálból szövődik, mint a mese…

~~~

A csendben karcolva érték egymást a féltett és rettegett szó-vázak; nem mondhatták ki őket, nem lehetett- de talán szavak nélkül mindig is könnyebb volt egyik embernek megérteni a másikat. Súlyos parfüm- és cigarettafüst terjengett a liftben; az érzék-csábítók alatt megtörten ült a nő, és bizonytalanság vette körül a férfit. Josh nézte a nő selymes, hosszú haját, ami körülölelte a vékony, törékeny vállakat. A csend leple alatt fájdalmasan hatott rá minden egyes lélegzetvétel, mellyel közelebb kerültek az elkerülhetetlenhez. Szerette volna, ha nem így alakulnak az események, de élete végéig bánta volna, ha nem a szívére hallgat aznap este a csillagos ég alatt. read more »

Sig

josh_sig.jpg