Noondarkly

Klassz, beteg vagyok, alig állok a lábamon.
És Vili holnap utazik el.
És már ő is szédülget.
Pityergős napok ezek nekem, mert ismét elválás következik, pedig már azt hittem, könnyebb lesz most, de miért is lenne?
Egyszerűen csak pocsék nélküle, pocsék egy üres házba hazajönni, amikor az ember megszokta, hogy várja valaki, együtt főztök, együtt ébredtek, együtt zuhanyoztok, együtt néztek filmeket, együtt minden; vagy pedig kiszolgáljuk egymást, hiszen ez egy boldog kapcsolat velejárója, a másikat a tenyerünkön hordozni.
Megyek Táncoló talpak-at nézni vele, hátha jobb kedvem lesz.