Mária

Nem értettem, miért kaptam annyi szeretetet azóta, hogy meghallottam Isten egy angyalát énekelni. Hiszen nem érdemeltem… sem őt, sem a kedvesem végtelen szeretetét, sem a barátaimét, senkiét, aki annyira és feltétel nélkül szeret. Nem értettem. Tehernek tűnt. Ha ennyit kapok, miért nem tudok visszaadni? Mert hogy a tizedét sem voltam képes viszonozni, ezt jól tudtam, jól tudom. Végső elkeseredésemben le akartam zárni a mondatomat, pontot akartam tenni a végére. Kata nem értette, miért nem hívtam fel az éjszaka közepén- én sem tudtam erre a választ. Mostanáig.

Ember emberen nem segíthet… halandó ember csupán alázatosan tolmácsolhatja a felsőbb erők üzenetét. Rám sem ember vigyázott, hanem égi lények, ebben olyan biztos vagyok, amennyire bizonyos, hogy itt ülök a székemben és gépelek.

Megnéztem ma egy filmet. A címe “Mária”, és a leírásban ez áll: egy színésznő (Juliette Binoche) Mária-Magdolna hatása alá kerül, miután egy filmben az ő szerepét kell magára öltenie. Gondoltam, izgi, amúgyis odavagyok a bibliai témájú filmekért egy idő óta, kiváltképp, ha picit a hagyományostól eltérő módon vannak bemutatva a szereplők, történések. Ekkorát nem tévedhetett még ember, mint amekkorát az tévedett, aki ezt a filmet eképpen akarta paragrafálni. Korántsem Mária-Magdolnáról szól, hanem Jézusról, a szeretet apostoláról, és a sajnálatos tényről, miszerint az emberek több ezer éve félreértelmezik Jézus tanításait, és az ő nevében elkövetik mindazt, amitől pontosan ő óvott minket. Én jobban ismerem Jézust. Mi vagyunk a fény igaz hordozói. Csak általunk juthatsz a mennybe. Ebben a házban imádhatod csak az Istent. Istennek ez a neve, nem más.

A szeretet nem mérhető, nem ölthet alakot, nem megfogható, nem birtokolható; a szeretet jelen van minden fában és minden kő alatt, és minden embernek joga van hozzá, mindentől függetlenül. Akár elkövetetett bűnöket, akár nem, akár fehér, akár fekete, akár zsidó, akár muszlim, akár keresztény, akár ortodox, akár fideszes, akár liberális, akár Orbán Viktor, akár Gyurcsány Ferenc, akár gyilkos, akár szamaritánus, akár szépen beszél, akár csúnyán, akár-

I want to know what love is
I want you to show me
I want to feel what love is
I know you can show me

A Foreigner dalát ezerszer hallottam, hallgattam, de nem értettem- pedig- milyen egyszerű. Mutasd meg, mi a szeretet, erre kérlek most, érezni akarom, mi a szeretet, tudom, hogy meg tudod mutatni…

Rengeteg a bűnöm, sok mindenkivel szemben… jóvátenni sosem tudom, ahogyan senki sem a saját bűneit… Ezt el kell fogadni, ahogyan azt is, hogy visszaadni nem tudunk szeretetet úgy, ahogyan kapjuk. Nem kérhetem, hogy ne kapjak több szeretetet… nem kérhetem, hogy úgy adhassak vissza, ahogyan kapok. Mindenki másképpen tud csak szeretni. Érted már, Kata?

Nem akarok gyűlölni senkit… nem akarom, hogy gyűlöljék egymást az emberek. Annyi a szeretet, amit megoszthatnánk egymással… a szépség, a boldog pillanat.

Jevgenyij, a tökéletes szépség hírnöke… Josh, a szereteté… milyen szépen megférnek egymás mellett. Mindkettőt egyformán elfogadom.

Ne ijedjetek meg, nem lettem ájtatos imádkozó apáca. Távol állok attól. De megvan bennem a vágy, hogy őszintén szeressek, és Isten nem fukarkodik a jelekben, nem hagy el, nem fordul el tőlem, újra és újra megbök, felnyitja a szemem, majd miután ismét elaludtam, hátat fordítottam neki, újból megteszi. Akkor is, ha nem járok templomba, és nem imádkozom, és nem adományozok lelkészeknek, papoknak, szerzeteseknek. Akkor is, ha úgy gondolom, Jézus ember volt, és talán volt nője, és Mária-Magdolna alakja izgalmas, és Jézus napjainkban is jelen van, hús-vér formában, ki tudja, hányfélében… az egyiket tudom, ismerem, minden nap gondolok rá. Szentségtörő gondolatok az egyházak szerint, de Isten nem haragszik rám. Eddig nem haragudott.

Írnék még, de feszítenek a gondolatok, érzések, csak félreértenétek engem, azt nem akarom. Remélem… hogy majd valamikor, képes leszek úgy szeretni, ahogy én a legjobban tudok.