Korunk egyik zsenije

Nem hittem volna, hogy valaha is szeretni, sőt, tisztelni és csodálni fogom Robbie Williams-t, az egykor nyálbanda pimasz énekesét. De mint sok más csoda, ez is megtörtént velem.

Emlékszem a legelső dalára, az Angels-re- borzasztóan erőltetettnek tartottam, és a fickó arca, meg hangja is idegesített, nem értettem, miért istenítik… a Let me entertain you csak ezután következett az én időszámításomban, és a Rock DJ körül már komolyan kezdtem odafigyelni rá. Évek óta jelen van a popszakmában, és egyre másra gyártja a figyelemfelkeltő, merész és izgalmas klippeket, írja az elgondolkodtató szövegeket, és persze mára már az előadóművészek között az egyik legnépszerűbb. Vagyis, volt. Szegény, legutóbb azt olvastam róla (igaz, botránylapban), hogy depressziós, amiért az új lemez, a Rudebox nem aratott a korábbiakéhoz hasonló sikereket.

Erre itt van a fenti dal, és a hozzá gyártott klipp, amit első látásra fel se fogtam. Mit akar ez a transzi, aki parokában és sminkben dumál az életéről, a valós énjéről, aki félénk és távolságtartó? Egy transzvesztita? Aztán bemegy az öltözőbe, lemossa a sminket, mint Chaplin a Rivaldafény egyik legmeghatóbb jelenetében, leveszi a parókát, “normális” férfiruhába öltözik, és színpadra lép a transzvesztita lokálban.

ÚRISTEN!!!

Értitek?! A kimázolt, parókás, női ruhás alak a valós énje, és a normális az eljátszott! Ha fordítva lenne, elaludnánk a klippen… Ami engem illet, szerintem ez Robbie legzseniálisabb klippje, egyszerűen imádom, ahogy beszél benne saját magáról, a sokféle énjéről, akik benne nyomorognak, és ki akarnak törni (és egyben ars poetica-ja ez mindenkinek, aki alkotni, teremteni szeretne), az a finom, emberi vallomás, valakiről, aki vagy ő, vagy nem, de biztosan köze van hozzá, és- és vesz egy elcsépelt ötletet, és a feje tetejére fordítja.

Ennyi kell, egy isteni szikra, és borzongás az eredmény.

Megmondom őszintén, a dal szövegére nem is nagyon figyelek, mert eddig még el sem jutottam… a klipptől mindig borsódzik a hátam. Persze, hozzáteszem, a dalt magát imádom…

Robbie, zseni vagy, imádlak, annyian szeretnek téged, olyan sokan és őszintén, ne légy buta, ne vágyj a világra, elégedj meg a felével… tudom, ha egy van, kettő kellene… ismerős nagyon. Nagyon. Éppen ezért, ha tehetném, alaposan megölelnélek és megszeretgetnélek, mert hihetetlenül tehetséges, szeretnivaló, intelligens, érzékeny és klassz pasi vagy, és elmondanám neked mindezt… Lehet, hogy nem is tudod, mi történik veled. Én sem, de tudom, min mész keresztül.

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*