Mit tegyek, szeretem a macskákat. Sőt, odavagyok értük. Meglátok egy kis, vagy nagyobb, vagy hatalmas puha, nyávogó szőrgombolyagot és átmegyek tütyümütyübe. Nem tudom, pontosan mikortól keltezhető ez a mániám, mindenesetre, az elméletet gyakorlatba is átültettem néhány éve, amikor is egyik nap, hazafele menet a Királytelepen, meghallottam azt a keserves nyivákolást egy lyuk mélyéről. Tudtam, hogy a reggel megpillantott négy kis aprólékról lehet szó, akik alig álltak a lábukon, de egy kupacban dideregve néztek engem, nagy, szomorú szemeikkel, amint elsétáltam mellettük. (Mondanom sem kell, átpityeregtem azt a napot.) Nem volt mit tenni, jött a megmentősereg, vagyis én, tesóm, párom, némi felszereléssel: zsinór, bot, illetve egy nagy merőkanál. A drágák ott vacogtak a járdában keletkezett lyukban, amíg ki nem “mertük” őket a kanállal; a negyedik, a vagány csaj, merészen randalírozott a drótkerítés mellett, semmi baja nem volt, a kis kackiásnak. Befogadtam őket, nem volt szívem otthagyni őket a sors kényére kedvére: eleinte a garázsban éltek, aztán, amikor felerősödtek, kiengedtük őket az udvarra. Egy ideig ott voltak velünk, de sajnos kettőt elütött egy autó, a harmadik eltűnt, és egyetlenegy maradt életben, Kitty (angolul cicus, más nevet nem akartunk neki adni), a fekete-fehér lánycica, akit bevittünk a házba. Azóta is ott él.
Talán egy évre rá jelentkezett egy újabb kis szőrmók, szintén fekete (a gyengém!), pufók, harcias és merész kiskatona, aki lazán “bekopogott” az ajtón és amikor kinyitottam, azonnal be is jött. Mint aki tudná, hogy második otthona lesz (nem kóborcica volt, az látszott rajta). Volt fújolás a két macsek részéről, hiszen ez a második ráadásul fiú volt… De idővel megszokták egymást; persze, ma is verekednek, játékból: élmény nézni, ahogy két macska összehempereg és gurul, akár egy nagy, szőrös labda.
Na de nem is erről akartam most írni, hanem arról, hogy Jack (a fiú) egy ideje az alom mellé kakil.
Törtük a fejünket, mi lehet az oka: az alom minősége? Az alomdoboz elhelyezése? Vajon az-e, hogy almon kell osztoznia Kitty-vel? Vettünk drágább almot. Vettünk még egy dobozt. Gyakran cseréltem, gyakran ürítettem, vagy akár ritkán (ha nem érzi meg a szagot az alomban, talán nem oda csinálja a dolgát, gondoltuk), kapott a fejére, kedveskedtem neki, borsot szórtunk a padlóra, narancshéjat helyeztünk le (a narancsot állítólag utálják a macskák!), de semmi sem használt.
Csütörtökön beteg voltam, otthon ültem egész nap, méghozzá a nappaliban, mert csakis a tévénézést tudtam elviselni, semmi mást. Aznap este cseréltem le az almot, és hihetetlen, csodával határos módon, ma reggelig (vagyis 3 teljes napja) nem volt az alom mellett “ajándék”… Nem merem elkiabálni, de ha mégis, akkor ez is csak azt bizonyítja, hogy a törődés és szeretet a nyitja mindennek. Mondom ezt én, aki pont ezen a hétvégén szerepeltem le törődésileg… Hiába, egyszerre csak egy lecke tanulható meg.
