Szürkés, színtelen reggelre ébredt a világ. Andrea Moira Ramsey, harminchét éves Los Angeles-i lakos lustán fordult át a hátáról az oldalára, élvezve a kora reggel adta gondtalan perceket, [...] Read the rest of this entry »

Egy pohár tejeskávéval és egy mazsolás muffinnal a kezében komótosan visszasétált az autójához: a Starbuck’s zsúfolásig megtelt, de Ani-nak semmi kedve nem volt étteremet keresgélni. Read the rest of this entry »

Szembenézek az örök erkölcsi kétellyel, miszerint semmi jogunk felhasználni egy létező embert a saját céljainkra, bár ezen el lehetne csemegézni (talán máskor el is fogok), és azzal zárom le most a vitát, magamban legalábbis, hogy… Read the rest of this entry »

Érzések, hangulatok, színek és hangok kavarognak bennem, egy történet, mely szemvillanásnyi idő alatt fogan meg, és annál is gyorsabban illan el- de az az egy pillanat, amíg lejátszódik elmémben maga az élet, azért az illanatért érdemes élnem. Read the rest of this entry »

Nagy ismerője az emberi léleknek Müller Péter. Már akkor felsejlik szavainak valóságtartalma, ha az ember kívülállóként olvassa a könyveit, ám száraz útmutatáson túl mást nem fedez fel sorai mögött. Akkor is valósnak tűnik mondanivalója, ha nem éltük át, amit ő- hát még akkor, ha igen. Read the rest of this entry »

Megyek az aluljáróban, este kilenc előtt, sietek a hévemhez, örülök a nap végének, a jól sikerült filmelőadásnak, a telihold éltető hatásainak, amikor meglátok egy szempárt. Egykedvű nemtörődömséggel szemléli az aluljáró mocskos padlóját, melyet járókelők tízezrei érintenek nap, mint nap. Elhullajtott szemét, nincstelenek, akik utolsó kis féltve őrzött tulajdontárgyaikat árulják a megélhetésért, és közönyösen elhaladó, hazafelé igyekvő lakosok teszik ki a színhely díszletét. Ezt látja az egykedvűnek ható szempár. Az arc többi része a falnak támaszkodó emberi alak felhúzott, khaki-zöld nadrágba bújtatott térdei mögött rejtőzik. Read the rest of this entry »

Ki gondolta volna még délután, hogy este őrült internetes jegyvadászat kezdődik majd?! Zsenya Prágában fog fellépni jövő hónapban…

Kába vagyok és a fejem hétfelé esett szét, nem igazán fogtam fel, mit jelent… Zsenyát látni… megint.

Lehetséges…?

She slowly turned to face a ghost, smiling at the power of her fancy and that of her will, which had fought and defeated the improbability of Joshua actually standing there in front of her. Read the rest of this entry »

When it was over, she stood up with the rest of them, blindly clapping for the man she dearly loved. She watched his haggard face from behind the shelter of someone standing in front of her, his not so much humble, but rather resigned gestures of gratitude. Read the rest of this entry »