Valamikor magam is írogattam, de rá kellett jönnöm, hogy nincs bennem elég elszántság a tanulásra, tapasztalatszerzésre. Fantázia lenne, de az hamis, üres, ha nincs mögötte fedezet. Felismerhető, mint a valódi és az utánzat közötti különbség. Azt sem tudom, hogy kell tapasztalatot gyűjteni. Nem hinném, hogy az ember elindul egy szép napon kalandot keresni. Vannak emberek, akiket megtalálnak a kalandok, míg másokat elkerülnek. Van, aki a kalandokból sem tanul. Nem tudom, mint múlik. Talán nem is kell nagy kaland, csak sok-sok tanulás, olvasás, beszélgetés okos emberekkel, nagy tudás és akkor már a fantázia és az íráskészség csak segítség ahhoz, hogy a tudást élvezhető történetbe csomagoljuk. A lényeg a mondanivaló, a többi művészi tehetség dolga. Nálam a lustaság győzött, de az is lehet, hogy a tehetség is hiányzott.

Te szerencsés vagy, hogy az adottságod megvan az íráshoz, a tehetség nem tanulható, az tényleg adomány. A tudás megszerzéséhez pedig az első lépést már meg is tetted: felismerted, hogy szükség van rá. Az íráskészség a gyakorlással csak csiszolódik, te is láthatod, hogy egyre könnyebben megy, egyre jobban írsz. Ha veszed a fáradságot és tudást gyűjtesz, egyszer csak arra ébredsz majd, hogy a gondolatodat akarod közölni, ami könnyedén fog menni, hiszen írni tudsz. Akkor jöhet a fantázia, akár az Öreg halász története is.