August 8th, 2008
Metróangyal
Nem merek felpillantani. Tudom, mit gondolnak, érzem lesütött szemhélyaimon haragjuk tüzét. Szinte teljesen üres a szerelvény, helyet foglalok hát a hosszú pad kellős közepén, a lehető legtávolabb a két szélen ülő személytől. Kínos csend ülepszik le a bűzzel együtt, melynek létezéséről tudomásom van ugyan, de már nem érzem. Érzékeim megszokták, orrom már nem facsarodik el, mint azoké, akik a szerelvényre föllépve alig leplezett undorral hőkölnek vissza. Egykedvűen várom, hogy az ajtók bezáródjanak, és elinduljon a metró.
Zakatol az ál-vonat, utazás illúzióját keltve; fáradt, éhes testemet zötyköli a koszos műbőr ülés, de nem bánom. Mozgásban vagyok; igaz, nem én, csak a metró, de akkor is. Tartok valamerre. Egy kis ideig.
Velem szemben egykedvű, idősödő úr ül. Meredten bámul a semmibe, látszólag kínosnak tartja felnézni rám, ezért mozdulatlan, a szempillája se rezzen. Nézem az arcát, némán kérem, hogy nézzen vissza, nézzen rám, az sem baj, ha gyűlölködve, ha szánakozva, ha undorodva, csak nézzen, merje a szemét a szememre emelni.
Lelassít a szerelvény, csikorogva állunk meg a kopott, évtizedes síneken. Lesütöm a szemem, képtelen vagyok azt nézni, ahogyan az emberek arcán tükröződik az ösztönszerű undor; ez a szag régebbi már, mint én magam, sejtjeimbe ivódott, pórusaim is ezt árasztják; ezzel kelek, ezzel fekszem, hiába mosakszom szinte naponta menhelyen, nem tudom sem ruháimból, sem bőrömről levakarni ezt az ősi halál-bűzt, a lélek haláláét. Lelkem meghalt, nem hiszek már semmiben, a remény gondolata is megszűnt számomra létezni. Magamra hagytak, mert magamra hagytam saját magamat, elengedtem saját kezemet, ezért senki sem húz vissza a szakadék mélyéről. Csupán idő kérdése, mikor vonz magához az örök sötétség.
Bezáródnak az ajtók, orromat megcsapja valami megfoghatatlanul fájdalmas. Nem tudom, mi az, mégis ismerős. Egyetlen pillanatra, azután elillan, ismét magam vagyok.
A cipők szabályosan, vagy kaján hanyagsággal pihennek a szerelvény padlóján. Fekete bőr, sárga teniszcipő, piros magassarkú. Milyen szép cipők. Annak idején Dórinak is vettem hasonlót, pirosat, lakkozottat. Persze, lapossarkút. Hogy szerette. Azt sem bántam meg, hogy utolsó fizetésem fele ráment. Életem legszebb perce volt, hallani a macskaköveken kopogó cipőcskéket, hallani kislányom csilingelő nevetését.
Indul a metró, lomhán kezdi útját, majd felgyorsul, rohan, sikoltanak a sínek, dübörög a zakatoló metró-szív, elnyomja az enyémet. Nem bánom. Nekem már nincs is szívem; minek az, amikor nincs senki, akit szerethetnék, senki, aki szeretne? Üres szerv maradt csupán hátra, húsból és szövetből; pumpálja még a vért, de nem sokáig már. Szinte érzem, ahogy lassul a szívverésem, napról napra gyengébb, halkabb. Egy szép nap majd végleg elhalkul, hiszen nincs létjogosultsága.
Öregasszony dünnyög a szerelvény túlsó végében. Testes lénye mellett piaci kosár, tele zöldségekkel. Rövid ideig szemlélem a felhozatalt, padlizsán, paprika, paradicsom, krumpli, répa, újhagyma, zeller, friss petrezselyem zöldje. Sütőtök, gyönyörű rozsdás naracsszínű, melegséget áraszt, szinte érzem az orrlyukamban a tepsiben sült, cukorral fahéjjal meghintett sütőtök illatát. Dóri és Anna, az én Annám mindketten imádták. Lolka és Bolka aktuális kalandjai előtt bevackolták magukat a szakadt, kockás pléddel borított kanapéba és majszoltak, és kuncogtak, én meg a sarokban olvastam az újságot, a lapok fölött át-átpillantva, gyönyörködve kis családomban. Az öregasszony méltatlankodó hangsúllyal mondja, mondja a magáét, feltehetően rámzudítva a világ minden baját, hiszen bizonyára sok mindenről tehetek, nem is tagadom. Bűzt árasztok, émelygést okozok, elfoglalok egy teljes ülőhelyet úgy, hogy menetjegyet sem váltottam. Dehát, mit tehetnének velem? Semmim sincs, büntetést nem róhatnak ki rám, mivel nincs miből megfizetnem; potyázásért pedig nem vihetnek be. Rezignáltan bliccelek hát időnként, lelkifurdalásom maradványait pedig elnyomja a kimerültség. Fáradt vagyok, alig eszem, csontjaim kezdik felmondani a szolgálatot. Lassan, de biztosan oszlom, még mielőtt a föld alá kerülnék.
Leszáll, de előtte öklét rázza rám, duzzadt ajkai között gyűlölet fröcsög felém; elérne, ha tehetné, de nem mer közelebb jönni, mert undorodik a szagtól. Így csak a messzeségből közelít, arcának minden rezdülésével kimutatja irányomban érzett jogos felháborodását. Szavainak értelmére a szerelvény csattanó ajtajai borulnak, de ő még ott áll, haja száll a vákuumban, redős bőre izzik a dühtől, nyála a koszos ajtóüvegre csapódik. Egykedvűen bámulok rá, amíg tehetem, pislogok, szinte hálás vagyok. Legalább rámnézett.
Elindulunk, és az az ismerős illat félénken száll felém, szinte kérdezi, szabad-e közelebb jönnie; nem érdekel, nem érzek semmit, nem akarok érezni semmit, minek azt. Úgyis eltűnik minden, ami szép, magával ragadja az örökkévalóság, mi halandók pedig a mocsárban maradunk. Virágok, női arcok, naplementék, kis angyalkák mosolya, lakkozott cipellők. Semmi sem marad meg belőlük.
Különös nyugtalanság lesz úrrá rajtam a sínek zakatolása közepette. Körülnézek, próbálom megfejteni az okát. A velem szemben lévő úr cipői ugyanúgy pihennek, mint azelőtt, a metró zaja ugyanolyan kíméletlen, mint azelőtt, semmi sem változott. De valami talán mégis.
Mellettem kislány ül, néhány éves lehet csupán. Koromfekete fürtöcskéi úgy keretezik arcocskáját, mint az én Dórikámét. Égszinkék szemei fodros ruhácskáját tükrözik, lábán fekete lakkozott topánka van. Hamvas bőrén természetes pír, és hatalmas szemeit rám függeszti, miközben kezeivel megtámaszkodik kétoldalt a makulátlan bőréhez nem illő huzaton.
Évike, hagyd békén a bácsit. Aggódó édesanya ül velünk szemben, picit előrehajolva, karjait kinyújtva várná Évikét a karjaiba, de Évike nem mozdul. Engem bámul, csodálkozó szemei az enyémekbe fúródnak, ívelt szempillái rebbenés nélkül árnyékolják azokat a hihetetlen kékségű szemeket. Az illat, az az ismerős illat, kamilla, vagy hársfa, ami az én kislányom ruháiból, bőréből, és egész lényéből áradt, ismét velem van, majdhogynem átölel; mohón szippantom be, ajkaim szétnyílnak, hogy tüdőm többet magába tudjon szívni ebből a mennyei illatból. Évike engem néz, szótlanul néz, és szájacskája váratlanul mosolyra húzódik.
Végállomáshoz érkezünk. Évike lekászálódik az ülésről, majd anyukája kezét fogva elindul, de még egyszer utoljára hátrapillant.
Szédelegve támolygok az alvilág fertőjében. Zajorkán és bűzrengeteg vesz körül, de nem hallok, nem érzek belőle semmit. Nem látom a komor alakokat, sem a sötétben izzó szemgolyókat, a pokol előhírnőkeit. Nem érzékelek mást, csak kamilla-illatot, és azt az angyali mosolyt, melytől szívem hangosan és repesve verdes, mint tövisen fennakadt madárka.
Nekidőlök a falnak, lábaim alig bírnak megtartani, szívem dübörög, ordít mellkasomban, vérem zubog a fülemben, a sejtjeim repedésig megtelnek élettel. A kamilla illata megtölti lényemet, a kék szempár láthatatlanul is rámnéz, nem enged el, egyre csak néz és szavak nélkül beszél hozzám.
Fáj, sajog, tudom, hogy a végemet járom, mégis boldogabb vagyok, mint valaha.
és igen..
erről Jennifer Lash könyvében olvasott sorok jutnak az eszembe. Az egyik lámától kérdezte, hogy ad-e minden kéregetőnek? Azt válaszolta, hogy >mindig. Mert evvel az adománnyal az embert tiszteli benne.
Ez az ember tisztelet hiányzik leginkább Budapesten. Simán átlépnek felettem is - jobb esetben..
Krisz, ez fájdalmasan szép volt. Nagyon tetszett. És ég bővebben is kifejteném, csak már nagyon fáradt vagyok:)
Orsi, Jennifer Lash…? nem ismerem…
Köszönöm hogy olvastad!
Átnézünk egymáson, bizony… csak a gyermeki szívvel rendelkezők nem teszik. Őbennük van még emberség.
Nolcsi, köszi
örülök!!! 
Majd nyugodtan fejtsd ki ha lesz időd/kedved, ha meg nem, akkor nyugtázom, hogy tetszett
Jennifer Lash= Virginia Frances (”Ginny”) Fiennes, Ralph édesanyja. Író volt. Két könyvét fordították le magyarra a Vérségi Kötelékek és a Zarándoúton címűeket.
A Vérségi Kötelékek hihetetlenül zseniális alkotás. Kötelező olvasmánynak ajánlanám azoknak, akik családokkal, gyermekekkel foglalkoznak.
A Zarándokúton hasonlóan remekmű, kitűnő hajszálpontos leírásokkal, sodró és lendületes.
Egyébként hasonlítanak az írásaid az övéhez.
Legalábbis, amikor olvastalak, önkéntelenül is az ő neve jutott az eszembe.
Hűha, Ralph édesanyja? hasonlít a stílusunk? ezt komoly bóknak veszem
az a család szerintem zsigerből művészi… jó társaságban vagyok 
nem tudtam hogy az édesanyja író, megjegyzem az infót, és ha rábukkanok a könyveire, megveszem őket 
köszi a tippet 
Krisz, szinte minden mondatod tökéletes!!! És maga az egész… ez most nagyon tetszett!!!
már a “szinte” úgy értendő, hogy mind
Köszi még egyszer Betti
Néha kikívánkozik belőlem valami, de még nem az igazi… de dolgozom az ügyön.
Annyira gyönyörű ez a történet! Még csak most olvastam, de nagyon megindítónak találom! Gratulálok hozzá, Krisz!
Jennifer Lash- t én is ismerem, Ralph révén ugyan, de amint megtalálom a könyvét, biztos megveszem! Nagyon kiváncsi vagyok, sok helyen hallottam, hogy zseniális!
Szia Zsófi, köszönöm a kedves szavakat
Félig-meddig valós, emlékszem az emberre, félig-meddig én voltam a kislány, de mégsem én…
Megkérdezhetem, honnan bukkantál a blogomra, illetve erre a történetre?
Üdv,
Kriszti
Szió, Kriszti!
Komolyan, nagyon tetszett! 
Persze, hogy persze! :)) Éppen Jennifer Lash-könyv kutatóban voltam, beírtam a nevét a keresőbe, és hát ide lyukadtam ki… Aztán elolvastam a novelládat… és… azóta is eszembe jut időnként!
Én meg megkérdezném, hogy más történeteket is írtál már, vagy van bármilyen gyakorlatod már az írásban? És ha elkezdesz írni, csak úgy jön, vagy előre eltervezed, hogy mi hogyan lesz felépítve benne?
Üdv.,
Zsófi
Szia Zsófi
Tök logikus, hogy nem, mert nem fanfic-hoz írtál, de az agyam már csak arra forog, meg aztán az elmúlt időszakban szinte csak JG rajongók találtak meg.
Nahát, teljesen el voltam tájolódva. Az az igazság, hogy majd’ két éve kicsit más irányban forgolódom, azt hittem, Josh Groban rajongó vagy…
Kifejezetten örülök a változatosságnak, de tényleg. :)))
Igen, írtam már mást. Fanfic-et is, meg eredeti sajátot is. Ugyan ez utóbbit nem túl sokat, de van néhány. A blog tag-ek között vagy a kategóriákban kell lennie egy “saját írások” kategóriának, ha arra klikkelsz, előjön a többi.
Van úgy, hogy egy kép ihlet meg, vagy valami amit látok az utcán, többnyire egy jelenet, amire felépítek egy saját történetet, általában rövidebbet. Elég régóta foglalkoztat az írás, mostanában kezdtem vele komolyabban foglalkozni, vagyis több időt szánok rá. Angolul is írok, van egy történetem ami fanfic-nek indult de mostanra kinőtte magát, és ha befejezem, átírom átszerkesztem és megpróbálkozom a kiadással. Vállalván a pofáraesést is… szerintem szép és rengetegen mondják, hogy értékes darab. Hiszek nekik, és hiszek a szavak erejében is… szeretem a szavakat. Tettekre késztetnek.
Hm, utánanéztem, az “Írások” kategóriában vannak a szöszeneteim, de belekeveredtek a fanfic-ek is. Ami saját, az a “Kezek násza”, “A mégis tánca”, “A kő”, “A zuhanás” (ez utóbbi kettő JG ihletettségű de mégsem fanfic), “Mégis”, “Az élet csókja”, “Jelenés”, “Az utolsó előadás” (ezt is ihlette valaki de mégsem fanfic). Ennyi. Nem sok… de még előttem az élet. Remélem.
Ja és hogy a konkrét kérdésekre is válaszoljak (a fentieket nem is kérdezted, csak úgy magamtól elindult a szám…), néha előre lejátszódik bennem minden, csak le kell írni, néha pedig elkezdek írni valamit és valami teljesen más (jobb) kerekedik belőle. Szeretek írni, szeretem a folyamatot.
Ha kérdezhetek még, te mivel foglalkozol, és hol laksz, mi tesz boldoggá, mik a terveid…?
Csak úgy szimplán érdekel, mindenki aki a blogomra téved. 
K.
Szia Kriszti!
Terveim már vannak: orvos szeretnék lenni. Hogy milyen is egészen pontosan, azt nem tudom, vagy a pszichológia vagy a sebészet érdekel. (Arany középutat nem ismerek…:))Szociális beállítottságú vagyok, imádom figyelni az embereket, kielemezgetni a lelkivilágukat, a helyzetüket, stb. Az emberi kapcsolatok foglalkoztatnak igazándiból talán a legjobban, hasonlóképpen mint, (tudtommal) Jennifer Lash-t is. Mindenféleképpen valami ilyesmivel szeretnék majd egyszer foglalkozni. Orvosként talán lehetőségem nyílik ilyesmikre. Legalábbis ezt remélem. 
Ne haragudj, nincs sok időm, úgyhogy most rövid leszek.
Szóval a kérdésekre válaszolva, én foglalkozás szerűen nem foglalkozom még semmivel, hacsak a tanulást foglalkozásnak nem vesszük.
Arra a kérdésre, hogy hol lakom, igazándiból nem nagyon szeretek válaszolni (és kérlek, ne ítélj el ezért!). Most biztos azt hiszed, hogy nem bízom az emberekben, pedig ez annyira nincs így, csakhát… Elég megrázó dolgokat hallani a nagyvilágból az internettel kapcsolatban, nem? Remélem megérted, és ez nem fogja befolyásolni a további ,,beszélgetésünket”, legalábbis szeretném, ha nem befolyásolná! :D:D
Én is ugyanezeket kérdezem, és nagyon örülök, hogy így érdeklődsz azok iránt, akik véleményezik a történetedet!! :D:D
Zs.
Szia Zsófi
egyáltalán nem befolyásol semmilyen irányba, de tényleg, meg is értem- bár egy pillanatra meglepődtem, mert én elég nyitott vagyok és megbízom még az internetben is 
(nevezz csak naívnak…)
Az sem baj, ha nincs időd, és az sem, ha nem mondod meg, hol laksz
Az orvostudomány nemes mesterség, kívánom, hogy elérd a céljaidat és sokat foglalkozhass emberekkel!
Engem is elsősorban az emberi kapcsolatok érdekelnek, mindenben elsősorban azt nézem, hogyan viselkedik valaki egy adott helyzetben… magamról és mindenki másról is tanulok ezáltal, gazdagodik az életszemléletem. Legalábbis ez a terv…
Ezt a Jennifer Lash-t most már le kell csekkolnom…
Éppen a munkahelyemen vagyok (irodában dolgozom), le is lépek mert akad tennivalóm bőven.
Annak mindenképpen örülök, hogy vetted a fáradságot és emberi módon hozzászóltál egy röpke irományhoz, nekem szerzőnek ez rengeteget jelent, és az is plussz, hogy hajlandó vagy emberi társalgást folytatni egy sík ismeretlennel.
Én amúgy 30 éves vagyok és Gödöllőn lakom a párommal, van két macskám, két bátyám, apum meghalt, utálom a politikát, szeretem a zenét, a filmeket, az utazást, és szenvedélyem az írás. Röviden most ezek jutnak eszembe.
Üdv, Kriszti
Szia Kriszti!:)
Szerintem nem semmi az a pasi… (Jól van, befejeztem már! Azt mondják ez a kamaszkorhoz jön, úgyhogy idővel elmúlik.:D) Ralph Fiennes ugyanis a nagy… nevezzük pasiideálnak, de talán nem ez lenne a legtalálóbb szó rá. Csak vonzó számomra (a külsőségek mellett) az a jellem, amit hozzákapcsoltam. Igaz, csak magamtól…
De ez még egyáltalán nem zárja ki azt, hogy hozzászóljak valamihez, amihez úgy gondolom, hogy hozzá tudok valamit szólni, vagy hogy új kapcsolatokat teremtsek még egy ,,sík idegennel” :)is, akár!
Jaj, nagyon köszi ezt a jókívánságot!
Jennifer Lash megismerését én a fiával kezdeném (úgyértem a filmjeivel!)… :P:D:D Jaj, most jut eszembe, hogy a pároddal élsz. Akkor nem szóltam!
Most van időm, megpróbáltam megnézni a többi írásodat is, de nem találtam… Biztos kiszúrja a szememet, az annyira jellemző lenne :D, az informatika nem az erősségem. Nagyon nem….
Amúgy hasonlítunk, úgy veszem észre! Már ami a filmeket, a zenéket és az utazást illeti, biztosan. A politikáról nem tudok képet alkotni. Én még olvasni imádok nagyon! Most rákaptam ezekre a Jane Austen, Szabó Magda, Kertész Erzsébet féle könyvekre, de Sylvia Plath-ról is sokat hallottam már (irodalomórán), és felkeltette az érdeklődésemet…
Az írással olyan szinten foglalkozom, hogy (mikor is?), asszem 8-9 éves koromban írtam valami kisregényt, ami két lányról szól (testvérek), akik mindenféle kalandokba keverednek… Persze mindez egy 8-9 éves szintjén, kézzel írva a papírra, helyesírási hibákkal, de bevallom ettől én még büszke vagyok rá. Mégiscsak én írtam 8-9 évesen, és nem minden 8-9 éves ír akármilyen történetet. Mostanság egy történet írásához, valahogy nem is tudom, nem érzem magam késznek és talán elég tapasztalt, érett sem vagyok hozzá. Habár nem lenne muszáj világirodalmi regényt alkotni, de ponyva meg ígyis annyi van.
Szia,
Zsófi
Nahát Zsófi
Ralph Fiennes az egyik olyan jelenség, akit ha nézhetek, minden más megszűnik. Minden szerepét úgy játssza, mintha az lenne az egyetlen! A beleélése egyedülálló, és ehhez hozzájön a külseje, ami enyhén szólva is bugyiolvasztó… A pillantása halálos!
nagyon beletaláltál
Van a Plushenko fórumunkon, többek között, egy “Jó pasik” topik. Én, Orsi meg Eszter időnként RP képekkel sokkoljuk magunkat meg egymást… íme néhány képhez link:
http://kepfeltoltes.hu/080812/121591590913_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/080812/photoshoot06_rf01_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://api.ning.com/files/cEnHbhWrH-GdxiyCish8f3TyG5DspcDPkPytljWcIcE_/badlook.jpg
http://i101.photobucket.com/albums/m41/EvaSalvi/Ralph-Fiennes-2.jpg
És a halálos…
http://idreamofralphfiennes.files.wordpress.com/2008/03/photoshoot28_rf025.jpg
Bakker, most sajnos botrány van a munkahelyen de még visszajövök! Mindeképpen folytassuk!
K.
Kriszti, egyszerűen imádlak ezért az utolsó képért! A többi nekem is megvan, de ez az utolsó….áááá!!!
*vigyorog, mint a vadalma*
Hát, azt már látom, hogy neked sem kell bemutatni…
Én is imádom a filmjeit meg mindent, ami Ő. A Port.hu-n van ilyen, hogy ,,személy”. Na ott lenne még érdekes megnézni a Ralph Fiennes topic-ot.
Igazság szerint nagyon szeretek fórumozni. Tök jó, mert valamilyen témakörben elbeszélgetsz másokkal, akik olyanok mint te. Van ennek olyan ,,csapat-feelingje”. Az ilyeneket nagyon tudom élvezni, ugyanis mások szerint (is) elég ,,talkative” vagyok, és imádok beszélgetni sok mindenről, úgyhogy az ilyeneket nekem találták ki.
Áá, olyan kár, hogy ide nem lehet képet tallózni, pedig úgy megmutatnám neked a kedvenc kiskori képemet róla… Ennivaló!!
Hát akkor nagyon jó hétvégét!
Zs.
Ui.: Bugyiolvasztó? Ez annnnyira tetszik!!! És milyen találó!
:D
Ugye ugye? Amikor Orsi beszúrta azt a képet először, csak hápogni tudtunk… percekig. Időnként be-beszúrjuk, hogy emlékeztessük egymást, milyen is egy szívdöglesztő pasi…
Csuda dolgok képesek megihletni, akár egy kavics vagy felhő is, de a szépségnél nincs hatalmasabb múzsám!
(Kilenc évesen regényt írni nem semmi :D)
A Jó pasik topikban van még kép róla egy csomó, néha rámjön a bolondóra és olyankor órákon át csak képeket keresgélek… hormonok, miegyéb. Ugyan van élettársam, eme tény nem gátol meg a szépség értékelésében!
Azt mondod, ponyvából így is elég van… igazad van, ugyanakkor mi az, hogy ponyva? Szerintem az ember írja le, ami eszébe jut, sosem lehet tudni, kire lesz hatással. A sima fanfic írásaimra olyan válaszok szoktak érkezni, hogy csak nézek! Szóval, ne te döntsd el, mi a ponyva, hanem ha van mondanivalód, mondd el.
Én is szeretek fórumozni, a munka mellett kevés időm van eljárni és nem is vágyok rá nagyon… itthonról megismerek embereket és ha úgy alakul, személyesen is találkozom velük. Sok barátra leltem ilyen módon, az internetnek köszönhetem az élettársam is, meg ezer más dolgot az életemben.
Beszúrom a linkjét néhány saját írásomnak, mondtad, hogy nem találtad meg őket- a blogom nem teljesen rendezett, összevissza címkéztem mindent, meg is van az eredménye… Nem azért linkelem be, hogy feltétlenül olvasd el őket, de ha van dőd és kíváncsi vagy rájuk, akkor parancsolj:
“Mégis”
http://www.noondarkly.com/2008/08/05/megis/
“A kő”
http://www.noondarkly.com/2007/11/03/a-ko/
“Kezek násza”
http://www.noondarkly.com/2007/03/26/kezek-nasza/
“Az élet csókja”
http://www.noondarkly.com/2007/01/22/az-elet-csokja/
“A mégis tánca”
http://www.noondarkly.com/2006/11/19/a-megis-tanca/
Legfelül van a legfrissebb, észrevehető némi változás, régen rengeteg jelzőt használtam… igyekszem tőlük megszabadulni, mert a valóságot fedik el… Van, hogy kellenek, sőt… de nem ahogy régen én használtam őket :p
Most pedig megyek padlizsánt grillezni, hámozni, a család 60 kilót tesz el télire…
Kellemes hétvégét,
Kriszti
UI: “In Bruges”? Láttad? Micsoda élmény volt… további kedvenceim még “Üvöltő szelek”, “Strange days”, és a “Chumscrubber”-ben is imádtam! Amúgy ha ő filmben játszik, azt én megnézem, kötelezően.
Na jó, azt hiszem Ralph Fiennes-ban a lehető legeslegeslegjobban egyet értünk! Ellátogattam a ,,Jó pasik” topikba, megnéztem a képeket (ááááá…) és írtam is új komit!
,,In Bruges”? Na ná! Nálam is kötelező minden Ralph-film, amit megtalálok, vagy adják a mozikban, vagy a TV-ben! Állati, de most valahogy máshogy nézett ki, mint amit megszoktunk tőle. Úgyértem ez a rövid haj… Még nem láttam, csak olyan hosszabbal. Persze egyáltalán nem rossz 
sőt, de nekem talán jobban tetszik hosszabbal.
Abszolúte meggyőztél! 
Szóval barátokat én is szereztem már így (nem is egyet), de találkozni még nem találkoztunk. Csak e-mailezgetünk. Mindig úgy vannak nálam ezek, hogy ,,találkozni” az illetővel valamilyen netes fórumon találkozunk, aztán átmegyünk privátba, és ott idővel egyre több személyes dolog kerül elő, aztán jelölés iwiwen, myvipen, és utána az e-mailezés. Talán, ha majd felnőtt leszek én is találkozom azokkal akiket ily módon ismerek/ismertem meg, igazság szerint kedvem is lenne, csak visszatart a korom, és az a sok riasztó történet a ,,naív kamaszokról”, amiket hallottam…
Komolyan, filmekben lehetne ilyeneket csinálni, hogy az internet hozza meg a boldogságot valakik számára! Illetve van is egy film, amiben ez van, láttam is, csak nem jut eszembe a címe… Mármint nem egészen pont így, csak ott is két nő valahogy összefut a neten, találkoznak, aztán az egyik összejön a másik bátyjával. Happy end. És annyira jó! 
Azt hiszem a ponyvákban teljesen igazad van!
Várj, várj! Eljárni fórumozni? Öö, én úgy értettem, hogy a gépen valamilyen bloghoz/blogba, ilyenek. Nem is tudtam, hogy vannak ilyen ,,eljárós” fórumok… Mindig tanul az ember!
De akkor te nagyon szerencsés vagy ezzel az internettel! Gratulálok, ha már itt tartunk, ez állati!
Szia Zsófi
Először is tisztázok egy félreértést
az eljárni szót úgy értettem, hogy ténylegesen eljárni otthonról, fizikai értelemben. A fórumozás az nálam is internetes… 
Ezért is mondtam, hogy eljárni (ténylegesen) nincs sok időm, energiám se, a kapcsolatom a külvilággal elég gyakran az inernetre korlátozódik… persze, egyensúlyt kell tartani, különben beszippant a virtuáció… (ilyen szó nincs, most találtam ki! :D)
Csapdák vannak, de érdekes módon nekem nem volt részem semmi rosszban pedig sokat netezek, sok emberrel összefutottam a neten és aztán személyesen is. Igaz, 18 éves voltam amikor netezni kezdtem, ez akkoriban még nem volt olyan nagy divat, nálunk még nem. Ha nagyon fiatal vagy, megértem az aggályaidat és igazad is van, vigyázni kell… de egy idő után ki fogod szűrni, vagy szúrni, hogy kiben bízhatsz és kiben nem.
Töröm a fejem, mi is az a film amiről beszélsz… nem jut eszembe!
Ralph Fiennes filmjei közül kimaradt a “Chromophobia”, azt láttad már? Hát, ebben (is) olyan szerepe van, hogy csak lestem… és ahogy eljátssza… hidegrázás. Imádom. Náci tisztként is imádtam. Megtettem volna neki bármit. Félelmetes jelenléte van!
Izé, nem látom a második hozzászólásodat a topikunkban… vagy máshová írtad?
Szia Kriszti
)Vagy ha kell valami a tanuláshoz, azt megnézem. Vagy ha érdekel valami.) Igazából ezeknek a veszélyeknek (gondolom nem mondok újat) annyi esélye van, mint az utcán beléjük futni. Nagyjából semmi, de jobb félni, mint megijedni.
Anyegin, Arábiai Lawrence, Schindler listája, Álmomban már láttalak, In Bruges, stb.
Mostmár minden világos! Amúgy 14 vagyok. Nem is tudom mikor kaptam rá erre a netezésre. Olyan 1-2 éve, addig csak heti egyszer, tudod, a szokásos, e-mailnézegetés, aztán ennyi. (Habár most se csinálok sokkal többet, csak a társasági oldalakkal bővült az érdeklődési köröm. (Mondjuk jártam már jópár Ralph Fiennes oldalon is…
Chromophobia? Azt nem Martha Fiennes rendezte? Mintha azt hallottam volna… De nem láttam. Sajnos nem. Nekem talán az Angol betegben tetszett a legjobban. Kis szexi!
Elméletileg most fogják adni a legújabb filmjét a Duchess-t a moziban. Majd valamikor, nem tudom pontosan.
A topikodba egyszer írtam eddig.
Jó éjt, szia!
Szia Zsófi,
Sokkal érettebben fogalmazol… vagy lehet, hogy a mai tizenévesek érettebbek, mint annó…? Minden lehetséges 
nem bántam meg!
Te jó ég, 14 vagy?
Igazad van, a te korodban valóban jobb félni, mint megijedni, sőt, később sem árt az óvatosság!
“Anyegin”! Ezt elfelejtettem… pedig az egyik kedvencem… a kedvenc jelenetem, kétségkívül, amikor a tó partján fekszik, kigombolt inggel, elmélázva, félig alszik, és Tatjána meglesi… HÚÚÚÚÚÚÚÚ na ott olvadás van rendesen. :pppp
Te figyu, ha 14 éves vagy, a “Chromophobia”-t hagyd ki még néhány évig… ha jól emlékszem, 16 éves aluliaknak nem ajánlották, és emlékeim szerint nem könnyed filmecske, az én gyomromat is megfeküdte kissé…
Visszagondolok most, én mikor keudtem el netezni, semmiképpen sem a te korodban, de azért nem, mert akkoriban települtünk át Magyarországra (Romániából), és szegények voltunk, nem tellett még számítógépre… aztán akadt mindenre, és akkor én is belevetettem magam a virtuális életbe
A “Duchess”, el is felejtettem, pedig ha moziban lesz, akkor én is ott leszek… minden alkalmat megragadok, hogy a pasinkat nagy vásznon csodálhassam
Szia,
K.
Szia Kriszti
:D Hát, igazából erre nemigen tudok mit mondani, esetleg annyit, hogy pedig az osztályomban nem én vagyok a legkomolyabb! Jó, mondjuk gimnáziumba járok (tudod, ez a hatosztályos), és oda már alapból azokat veszik föl, akik okosabbak az átlagnál 
, ebből következően talán érettebbek is vagyunk, és ez meglátszik a fogalmazásainkon is. Nekem meg egyébként sem volt sosem gondom a fogalmazással… Meg a helye is válogatja, hogy hová milyen komolyan fogalmazunk, szerintem. Egy komoly novellához, csak nem írhatom oda, hogy ,,Pöpec a firka, haver!” 
:D Meghát, ugye, jobban szeretem az értelmesebb megnyilvánulásokat… 
De sok lehet abban is, hogy manapság érettebbek vagyunk, mint anno… Legalábbis sok felnőtt ezt állítja…
)
Azért remélem megemészted az infót, miszerint 14 éves vagyok!
Ahha, emlékszem arra a jelenetre az Anyeginből! Tényleg, HÚÚÚÚÚÚÚ! :)) A Kvíz Show-t láttad már? Én még nem, de azt mondják, hogy állati jó benne. Mondjuk miben nem jó a ,,pasink”? (Ez megint nagyon tetszik!!!
Elolvastam a többi írásaidat is, mindegyik nagyon tetszik, de ez a Metróangyal tetszett a legjobban. Aztán izgalmas volt, a Mégis. Mi lett a kutyával? Második legjobb szerintem a Kezek násza. Kimondhatatlan érzelmek vannak benne, ami nagyon megfogott! Gratulálok! Mindegyikhez.
Amúgy neked van, amelyiket a legjobban szereted, vagy ami legközelebb áll hozzád?
Szia Zsófi,
Persze hogy megemésztettem a korodat
hozzá kell szoknunk, hogy az életkor vajmi keveset számít… a mellékelt ábra is mutatja. Az érettséget nem a kor mutatja, néha egy tízéves gyermek érettebb egy ötvenéves embernél.
Egészen bizonyos az, hogy a ti korosztályotok érettebb néha, mint annó mi voltunk a ti korotokban… ugyanakkor az érzelmi “romlást” vélem tapasztalni sokszor, kicsit elkeserítő is, de amikor olyan fiatalokat látok megnyilvánulni, mint pl. te, visszatér a hitem az emberiségben
“Kvíz Show”- nagyon rég láttam, meg is van otthon, az egészen másfajta film, de mivel Robert Redford rendezte (aki számomra példakép), meg kellett szereznem. Akkor még nem voltam RP rajongó… lehet hogy újra kellene néznem.
“Pöpec a firka”- hehe ez tetszik
Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és olvastad a többit is, tényleg!
Még egyszer köszönöm, hogy olvastad őket!
Mi lett a kutyával a “Mégis”-ben? Nos, két alternatíva van, vagy összebarátkoztak, vagy megmérgezte a kutyust… nyitva hagytam a végét, hadd válaszon ki-ki magának.
A “Kezek násza” érdekesen jött létre, a barátnőm küldött sms-t Miskolcról, hogy látott két fiút a vonaton, az egyikük Josh Groban-t hallgatott, és megfogták egymás kezét… kb. 3 sms-t váltottunk, utána azonnal leírtam ami eszembe jutott, magyarán a barátnőm látta helyettem is, én meg átéeztem… tök érdekes volt.
Nekem mind fontos, de talán “Az élet csókja” a legfontosabb, ugyan más a stílusa még, de éveken keresztül cipeltem egy képet magammal, a Városliget mellett autóztunk el, és egy öreg ember állt egy fiatal fiúval szemben, és esküszöm, hogy megcsókolták egymást éppen… addig néztem őket, amíg lehetett, nem igazán hittem a szememnek, de muszáj volt, mert se drogot nem szedek, se nem vagyok mentálisan beteg, szóval nem látom be, hogy miért lett volna képzelgés… annyira megmaradt bennem, hogy ma is tisztán látom a képet magam előtt. Évek múlva tudtam csak leírni a (szerintem) megfelelő szavakkal.
De mindegyik belőlem egy darabka, úgyhogy természetesen szeretem mindegyiket.
K.
Szia Kriszti
Szeretném javasolni, hogy ha majd összegyűlik egy könyvrevaló, akkor küldd el valamelyik kiadónak! Kifejezetten előnyére válna az embereknek, ha olvasnának tartalmasabb, elgondolkodtatóbb, ,,érzelmi romlást” megakadályozó történeteket is.
Jaj, ne haragudj, hogy nem írtam, nem tűntem el, csak osztálykiránduláson voltam, előtte meg írtam neked, aznap meg nem volt időm, pedig esküszöm gondoltam rád! Most meg éppen beteg vagyok (szép kis megfázás, amit az éjszakai feladat után/közben sikerült megszereznem…) Na, mindegy.
A nyáron Franciaországban, Párizsban nyaraltam a családommal, és az egyik diadalív alatt, mikor anyukám éppen a tudnivalókat olvasta fel az emlékműről, láttam egy fekete családot (illetve hát apukát, a három gyerekével), amint a három gyerek az apuka ölében, nyakában, hátán játszadoznak, nevetgélnek, ölelgetik egymást. Apuka meg olyan… nem is tudom… sejtelmesen és büszkén nézett és vigyázott rájuk. Édesek voltak szerintem, ez a pár jelenet bennem és nagyon él még.
Imádok olvasni, úgyhogy legutoljára mondanám fáradságnak, hogy elolvasom a többi történetedet is! És különben is, mindegyik érdekel, amelyiket te írtad!
Az érzelmi romlásban teljes mértékben egyet értek, kezdünk kicsit ,,sznobosodni”, távolságtartóak lenni (mikor elsőnek mentem haza busszal a sulimból, valami hihetetlenül meglepett, hogy a teljesen üres buszba, mindenki úgy ült le, hogy még véletlenül sem ült a másik mellé, vagy inkább állt, csakhogy ne kelljen egy másik ember mellé leülnie.). A másik amit még megfigyeltem, hogy valahogy elmegyünk a másik ember problémája mellett, mindenki csak magával törődik, mindenki csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Én személy szerint nagyon igyekszem nem ezek közé az emberek közé tartozni. Remélem sikerrel.
Szia Zsófi, én sem feledkeztem meg rólad, csak a hétvégén kerültem a számítógépet, vagyis a megszokott netes előfordulási helyeimet- néha kell a “levegő”, érted…
Remélem má jobban vagy, mihamarabbi gyúgyulást, méz meg citrom sose árt a háznál ilyenkor!
Milyen volt az osztálykirándulás, hol jártatok?
Nekünk is volt néhány, arra emlékszem hogy egyszer fogkrém került a kilincsemre, meg még arra, hogy néhányan hányósra lerészegedtek, másra nem nagyon nem. Fura osztáloym volt.
Köszi a tippet
a kiadás témája a szemeim előtt lebeg egy ideje, de írnom is kellene, hogy gyűljön az anyag… csak azt veszem észre, hogy telnek a napok, és megint nem írtam- valahogy mindig másra kell az idő. Be kellene osztanom, és ki kellene jelentenem magam előtt, hogy márpedig napi 1 órát írással töltök. (Könnyebb mondani, mint megvalósítani…)
Igen, valóban távolságtartóbbak lettünk… a tömegközlekedési eszközök nagyon jók arra, hogy figyeljünk az embertársainkra, rengeteg ötletem szokott a metrón, villamoson jönni, annyi arc, helyzet, hang jelentkezik amikor metrózom, hogy csak győzzem leírni. Talán egyszer összeszedek egy “Metrómesék” c. könyvecskét.
Ha már próbálsz figyelni, azzal megtetted az első lépést
és az az igazság, hogy én bízom az emberekben, hiszek bennük, hiszen magamban is hiszek, más sem rosszabb nálam… mi személy szerint egyenként is rengeteget tehetünk, hogy jobb legyen ez a világ.
Világmegváltó gondolatom rengeteg van, azt hiszem a bennem lakozó művész teszi, a művészek hírhedten önkritikusok, de szociálisan érzékenyek is, és ostorozzák az egész világot, hogy felhívják a figyelmet a változtatás fontosságára.
Rólad most eszembejutott a mostani Megasztár, ahol ott van az a 13 éves Lüszi- nem hiába van a felnőttek között, sugárzik róla az érettség. Én 13 évesen még tán normálisan beszélni se tudtam… ő meg úgy viselkedik, mint egy felnőtt. Kivéve amikor még gyerek, de hiszen az is fontos, gyereknek megmaradni… akkor vagyok a legboldogabb, ha gyereknek érezhetem magam.
Szia,
Krisz
Ja és Párizs!!!!! Az egyik legkedvesebb városom
mennyi ideig voltatok, mi tetszett a legjobban? 
A Notre-Dame-ot láttátok?????? Remélem igen… Mesélj!
Szia Krisz!
Igen, köszi szépen, már jól vagyok, leszámítva a köhögési rohamaimat, de az sem olyan vészes. Már megyek iskolába, ma írtunk is egy föci tz-t! Szombaton! Ilyen nincs! Áááá! Na, mindegy.
Szóval Párizs. Fú, hatalmas élmény volt! Láttuk a Notre-Dame-ot, fel is mentünk, bennt is voltunk. Nagyon tetszett. Nekem az Eiffel-torony a ,,kedvenc helyem”, nagyon lenyűgözött, hogy olyan magas, és lentről olyan kicsinek tűnik, ha meg felmész rá, minden van: étterem, minimozi, stb. De egész Párizs nagyon tetszett. Az első amit magambaszívtam az az ottani hangulat volt. Mikor kinézek az utcára, mindenki divatos, pont ilyennek képzeltem Párizst. Mikor hazajöttem olvastam egy könyvet, amit egy ausztrál újságírónő írt, arról szólt, hogy beleszeretett egy francia ügyvédbe, kiköltözött hozzá, és hogy milyen hatással voltak rá az ottani szokások, hagyományok, életfelfogás, stb. Érdekes volt így utólag olvasni azt, amit egyszer már láttál.
Nekem a kedven helyem London. Tavaly előtt jártam ott először és májusig utoljára, de valami hihetetlenül nagy hatással volt rám. Az egész. A nevezetességek, az emberek, hogy olyan különbözőek. Ja igen, nem mondtam még, hogy ez a gyengém. A sokféle ember. Például bolondulok a húzott szemért. Nagyon cukik szerintem. És itt Magyarországon ez nem jellemző annyira (már ez a ,,szinesség”), és kimentem, és szembejött velem a világ összes fajta embere…. Imádom!!! Angol családoknál laktunk, az apuka fekete volt, az anyuka indiai, a két kisfiú meg ugye keverék…
Hú, figyelj, szaladok, mert gólyabál van a sulimban, és iskolai tradició, hogy a másodikosok megnézik a gólyák műsorát, úgyhogy elindulok, aztán ha hazaértem folytatom!!
Addig is szióó!!!
Zs.
Szia, hazaértem.
Szombaton egy hatalmasat túráztunk, aztán röpi, és utána jöttünk haza. Jó volt, de volt már jobb is, az az igazság.
Lüszi jutott rólam eszedbe? 
:D Szeretnék én olyan hangot… (Persze, tudom, hogy nem úgy értetted!) Hát, nem is tudom, az az igazság, hogy nekem nem tűnik olyan hűdeérettnek. Érett, persze, de nem annyira húdenagyon. De majd akkor jobban megfigyelem.
Szóval osztálykiránduláson Nagykovácsiban voltunk, két napra: pénteken tanítás után és szombaton. Csapatokra osztottak minket, minden csapat készült valami játékos feladattal, ezeket játszottuk pénteken. Volt egy feladat, a fiúkat kellett minél jobban ,,ellányosítani”. Valami hatalmasat nevettünk szegényeken. Egyik-másik kiállhatott volna az utcasarokra…
Hát a lerégeszedésnél mi még nem tartunk, de sítáborban tavaly akadt rá példa. Mondjuk nem a mi osztályunkból.
Hát, nem tudom te hogy vagy vele, de ha úgy írsz igazán jó történeteket, ha megihlet valami,
akkor szerintem az a legjobb ha megvárod még összegyűlik. Persze ahogy gondolod!
Látom, itt van az új közös téma, a Megasztár. Én is nézem, kivéve most, mert egy hete nem ültem gép előtt, és azért bennem is megvan ez a mai-gyerek-hülyesége, hogy nem bírja ki gép nélkül…
Ki a kedvenced? Nekem Hien, és Dávid.
Akkor valószínűleg most éppen te is a Megasztárt nézed, megyek én is nézni!
Szia!
Zs.
Szia Zsófi!
Van egy kedvenc japán színészem, olyan gyönyörű hogy az már fáj!!!
minden ilyen egy újabb tapasztalat. Én már nem is tudom, olyan vénnek érzem magam, nem is voltam én soha gimis… *legyint* 
Az én kedvencem ő, meg Karcsi! Az a srác… ahogy énekel! Azatamindenit!
Hanyagoltalak… ne haragudj! Elmondom, mi volt. Múlt héten csütörtökig üzleti úton voltam
Németországban, amiből 1 óra jutott városnézésre (Drezda), aztóval mentünk én és a bátyám, ő vezetett, egy helyen egy cégben dolgozunk, ő a főnököm is egyben. Na szóval pénteken pihentem, szombaton pedig Josh rajongók találkozója volt, este pedig James Blunt koncert, amiből azóta sem bírok magamhoz térni… kivagyok, imádom, fú. Teljes összeomlás. Ezerszer jobb volt, mint amire számítottam!
Párizs- gyönyörű, ahogy van… visszasírom, remélem jövőre eljutok!
London- kezdem megszeretni… valóban sokféle a lakosság, meg a túristák, azt én is csípem! A húzott szeműeket is bírom ám
Örülök hogy klassz osztálykirándulásod volt
Megasztár- azóta rájöttem, hogy Lüszike még gyerek… dehát az is… 13 évesen! Felnőttek között, nehéz a dolga! De imádom
Remélem, még nem felejtettél el, bocsánat a hoszú hallgatásért!
Legyen szép heted, puszi,
Krisz
Dehogy felejtettelek el, Krisz!
Habár ebben biztos vagyok! 
Remélem jó volt azért az az egy óra városnézés. Meg a rajongói találkozó, és a koncert is.
Hát, én meg kezdek kiszeretni Lüszikéből. :S Valahogy minél többet nézem, annál jobban kezd unszimpivé válni… Na mindegy. De a Karcsi nekem is tetszik. A barátnőm szabályosan odavan érte…
Jaj, olyan jól jött most nekem ez a kis őszi szünet, nem kell korán kelni, tanulni, stb.! Édes semmittevés… Mozi, barátnők, alvás… XD Csak kár, hogy mivel elég sokat kell tanulni szünet utáni hétre, neki kellett lássak…
A szünetem első fele mozgalmasan telt, voltunk kirándulni az Őrségben, Szegeden családlátogatásra, barátnőzni, moziba, vásárolni… Mostmár itthon vagyok.
Na, megyek vacsizni. Neked is további szép hetet!
Tsók!
Zsófi
Szia
Az jó, ha tartalmasan telik! Annyi minden van, ami kitölti az ember életét 
mostanában egyre gyakrabban csodálkozom azon, hogyan történhetett tinikoromban, hogy unatkoztam! Most már nincs elég időm mindenre, amivel foglalkozni szeretnék 
Tényleg, őszi szünet… tegnap mondta a sógornőm, én már el is felejtettem, milyen az őszi szünet… olyan rég volt nekem olyan
Lüszitől túl sokat vártunk, azt hiszem! Én mindenképpen… úgyhogy most elfogadom olyannak, amilyen: picit gyerekesnek, picit cserfesnek- inább ilyen legyen, mint hogy láthatóan eméssze a stressz, a nyomás… egy gyerek még önzőbb, mint egy felnőtt, és ő még gyerek… egy eszméletlen hanggal a torkában. A nagynénémet elvarázsolta
Ma Karcsit várom a legjobban! Az a fiú egy csoda.
Nekem is sok dolgom lesz a hétvégén, filmet fordítok, oroszt és angolt és franciát tanulok, főzök, takarítok, van egy projektem Photoshopon amit be kell fejeznem, ja és írni szeretném a legújabb folytatásos történetemet. Azt hiszem, unalomra esélyem sincs. :p
Jó pihenést, feltöltődést neked is
Pusszantás,
Kriszti
Szió!
De az úgyis később kezdődik, remélem addig lemennek a kedvencek, utána meg gondolom vége lesz az eredményhírdetésig.
De asszem maradok a franciánál, aztán majd egyetem alatt megtanulok németül is. Vagy fordítva… (Nagyon határozott vagyok ebben a kérdésben. 
)
Tényleg, ma Megasztár is van. El is felejtettem, mert vagy egy jó hete számolom vissza a napokat, hogy mikor lesz már a Szombat esti láz. Lévén, hogy én is társastáncolok, elengedhetetlen, sőt egyenesen kötelező azt nézzem.
Hé, nem is volt az az őszi szünet neked sem olyan régen, ne öregítsd magad!
Filmet fordítasz? Az tök jó! Csak magadnak, vagy ez is egy olyan munkaféle? Melyik filmet fordítod? (Mondjuk nem tudom minek kérdezem, mikor egy olyan filmet sem láttam még ami ne lett volna legalább feliratozva…XD)
Úgylátszik ez a nyelvtanulás mindenkit érint a környezetemben, Komolyan! Nekem is el kéne döntenem lassan, hogy mit akarok tanulni jövőre második nyelvként, németet, vagy franciát. De hol azt mondom, hogy ezt, hol azt, hogy azt. És mindenki mást javasol, ez külön előnyös…
Folytatásos történet (?), mesélj!!! Ez olvasható valahol, vagy még nem publikus?
Hát akkor jó főzést-takarítást-írást-projektkészítést-nyelvtanulást-filmfordítást, szóval kellemes hétvégét!!
Puszillak,
Zsófi
Hú, valahogy nagy csalódás volt ez a Szombat Esti Láz… Vagy ez a Megasztár emberibb… Mármint, olyan hidegnek meg ,,szakmainak” tűnt a SzEL, míg Eszenyi Enikő majdnem elsírta magát annál a Padlás-musicalnél. Az olyan édes volt, szerintem!
Szegényke… :’( Kaszás Attila boldog lenne, ha látná… Meg a versenyzők is valahogy…érted… Szóval ott valahogy sokkal jobban átjönnek az érzelmek. Nekem…
Szia Zsófi!
Ejha, társastáncolsz? Az igen. Mióta?
Én mindig irigykedve nézem a táncosokat, én is szeretnék tudni… tudom, csak akarás kérdése… de nem jut rá idő, na. Nézni viszont imádom. A táncos filmeket is, mindet. 
Imádtam…
Néztem én is mindkettőt, a Megát amíg lehetett, utána kapcsolgattam… Bereczky nagy kedvenc… Csányi olyan vonzó hogy majdnem becsináltam… hú. Jól táncolt majdnem mindenki, az én szintemhez mérve, persze… de akik nagyon tetszettek, az Csányiék, Dorottyáék, és akit utólag láttam röviden, Stohl-ék és az az aerobic-os pasi, a neve nem jut eszembe, azelőtt nem is ismertem. Jól mozognak!
A Megatáncot nézted annak idején?
Ha rám hallgatsz, válaszd a franciát… szebb, és azt hiszem, egyre hasznosabb. Meg nehezebb is. Most tanuld meg, amig friss az agyad… a némettel ráérsz később is.
Hát folytatásos, de fanfic… ettől függetlenül, szerintem vagyok már olyan szinten, hogy túllépek a fanfic szinten, és olyan is élvezheti, aki nem ismeri/szereti az adott hírességet. Ha van időd/kedved, olvass bele, “Kattintás a múltba” a címe, jó nyálas, mármint a címe, a sztori maga nem az. Ha belevágsz, a címkéknél találod meg jobboldalt, a fenti cím alapján előjön majd az eddig megírt 9 rész. (Vagy 8…?)
A filmeket egy filmklub számára fordítom gimis korom óta, ma éppen egy Kurosawa volt terítéken, “Véres trón” címmel, egy Shakespeare adaptáció a középkori Japán területén.
Nagyon klassz, már láttam. (Angolból fordítom, persze, a feliratokat.)
Szerintem is kicsit gépies volt a Szombat esti láz… a Megát meg én is végigpityogtam! Kezdődött Tamarával, folytatódott Enikővel, de mindenki nagyon szépen énekelt és sajnáltam Soniát… mondjuk Tamarát ha kiejtik, én beleordítok a világba…
Hét közepe van, megint sok a minden, és kevés az idő… ez van, szokjak hozzá! Neked szüneted van, ugye? Utána kis idő és újabb szünet, a téli
Szép napsütéses keddet neked
Krisz
Szia Krisz!
Nem vagyunk mi rosszindulatúak, csak éppen nagyon jókedvünk volt! 
Nem, már sajna nincs szünetem, ezen a héten menni kellett suliba. :S
Igazság szerint én jobban bírom Soniát, mint Tamarát, úgyhogy jobban örültem volna, ha Tamara megy…
Így utólag visszaemlékezve nem is volt olyan száraz a Szombat Esti Láz. Legalábbis az első kép, ami beugrik róla, hogy a hugommal szétröhögjük magunkat egy-egy bakin (ami lássuk be, elég sok volt Bereczky Zoltán részéről -aki egyébként nekem is magyarnagykedvencem), meg mikor Ördög Nóri odatartja a mikrofont Dorottya orra elé, az meg csak nevet, de valahogy iszonyatos fura hangokat kiadva… Hát szakadtunk, mondjuk így…
Szóval táncolni 1,5-2 éve járok, és imádom. Ma is volt óránk, és annnnnnnyira hihetetlenül jót sambáztunk a ,,párommal” , hogy tisztára dirty dancing-es feelingem volt! Kicsit még a hatása alatt vagyok…
Hú, a sorozatos történetedet feltétlenül el szeretném majd olvasni, csak most nincs rá időm, de majd a hétvégén bepótolom!
Jaj és, Krisz! Van ez az Orsi, aki először szólt hozzá ehhez a novellához. Ha tudod, meg tudnád adni az e-mail címét, légyszi, mert sehol nem találom Jennifer Lash könyvét, és meg szeretném kérdezni tőle, hogy ő honnan szerezte be… Vagy, ha nem akarja, megkérdeznéd tőle? Imádlak, köszi! Puszi,
Zsófi
Szia Zsofi,
Ne haragudj de raontottem egy kis bort a billentyuzetemre, ez a regi most ugyan megvan, de az ekezeteket at kell allitani rajta.
Megirtam neked emailben Orsi cimet.
Dorottya vidam neevtgelesen en is jot mulattam… szerintem se volt nagyon szaraz, hogy is lehetett volna Medveczky Ilona tancaval… *megrazkodik*
Nem csodalom hogy imadsz tancolni, en is imadnek! Neha elkap a laz, majdnem be is iratkoztam egyszer, aztan nem volt jo az idopont… engem a flamenco vonz nagyon. Az is.
Kepzeld, egy kedves baratnom akivel egyutt lattuk az In Bruges-t, holnap utazik Brusszelbe, es Bruges-ba is eljut! Hat most mondd meg, van igazsag?! Nincs… en is akarok menni!
K.
Szió!
Habár az angol keringőt nem szeret táncolni.
Bruges-be? Azta, de jó neki!
Átküldted? Köszönöööm!! Várj, nem látom… Hííí, basszus! *ritkán szokott csúnyán beszélni, csak most esett le neki, hogy azzal a lendülettel, amivel a sok szemetet kitörölte, valószínűleg a te e-mailedet is…* Áááá, hogy lehetek ekkora… :S:S Fú, ezermillióbocsi, de át tudnád küldeni mégegyszer?
Szóval Medveczky Ilona tényleg nagy volt! XD Flamenco? Azt még nem tanultuk… De tudom melyik, és tényleg nagyon jó! Mondjuk nekem nehéz lenne olyat mutatni ami ne tetszene.
Hát, akkor jó hétvégét!
Zsófi