Monthly Archives: July 2011

Salads I. /Saláták I.

RED CABBAGE, BROCCOLI AND TOFU SALAD

Ingredients (for 2-3 people):

-half a red cabbage, grated or chopped
-half a broccoli, separated into florets
-1 or 2 carrots, grated
-1 or 2 spring onions, chopped
-1 large tomato, chopped
-150-250 gr tofu, diced
-1-2 spoonfuls of olive oil
-half a lemon’s juice
-salt
-pepper

Toss the ingredients together and serve. It looks, tastes, and smells delicious, it’s full of vitamins and nutrients, it’s crispy and also very filling.

LILA KÁPOSZTA, BROKKOLI ÉS TOFU SALÁTA

Hozzávalók (2-3 személyre):

-fél lila káposzta, lereszelve vagy apróra vágva
-fél brokkoli, rózsáira szedve
-1 vagy 2 répa, lereszelve
-1 vagy 2 zöldhagyma, felkarikázva
-1 nagy paradicsom, feldarabolva
-150-200 gr tofu, felkockázva
-1-2 evőkanál oliva olaj
-fél citrom leve
-só
-bors

A hozzávalókat egy salátás tálban keverd össze, és már tálalhatod is. Fenségesek a színei, fenséges az illata és az íze; friss, zamatos, laktató, és tele van vitaminnal, tápanyagokkal.

Kalandok a legjobb barátommal

Nem tudom, ki mennyire tartja fontosnak a másokkal szervezett programokat: én nagyon. Persze, minden a beszervezett személyek fontosságától is függ. Milyen jó egy baráttal elköltött vacsora, vagy csak egy kávé, mely fölött az ember megvitatja az élet ügyes-bajos dolgait. A családi programoknak sincsen párjuk. Társas lények vagyunk, a közösségi érzés különösen fontos néha. Én is szeretem a másokkal közös programokat, de mostanában előtérbe került valami, amit még annál is jobban tudok értékelni: a saját magammal eltöltött minőségi idő. read more »

Középen

Milyen sokértelmű ez a szó, igaz? Amikor leírtam, akkor döbbentem rá; no meg arra is, hogy énrám éppen vonatkozik mindegyik értelme. Hiszen (bármennyire is harcolok ellene), valahol mégis mindig középre kerülök, akár egy társaságban, akár két egymásnak feszülő fél között. Mindezzel egyidőben pedig vívom a napi kis harcaimat, melyek közül a mostani legádázabb arra megy ki, hogy próbáljam meg visszafogni a szélsőségeket.

De…

Miért is? Miért is kellene feladnom a mennybe repülést? No és a pokoljárást? read more »

Najólvan

Az utóbbi időben kezdtem végre úgy érezni, hogy ki tudom iktatni a végleteket. Egy-két kirívó kivételtől eltekintve. (Szökés-mánia, White Collar és társai.) Amikből elég hamar fel is épülök általában, átfut rajtam, mint az áramütés, megborzongat, felráz, felélénkít. Aztán utána folytatom a normális kerékvágásban, a nyugalomra összpontosítok, és azon vagyok, hogy ne hagyjam magam kizökkentei az egyensúlyamból. Lepergetem magamról az idegességet, nem veszem magamra, ha valakit, akit szeretek, megbántanak, nem veszem a vállamra a világ baját, de már lassan a másét sem. Krisztus ide, Krisztus oda, rendben van, hogy Ő mindannyiunkban ott rejlik és tulajdonképpen, ahogy az “Emberek és Istenek” c. csodálatos filmben mondja a szerzetes, Krisztus megtestesülése mi, az emberiség vagyunk; bennünk születik újra, meg újra, meg újra, tehát mi mind valahol Krisztust hordozzuk magunkban. Ez gyönyörű gondolat és valahol egyet is tudok vele érteni. De a gyógyítókat is arra tanítják: más fájdalmát nem veheted át, más keresztjét nem cipelheted. Csakis a sajátodat. Ennek megfelelően igyekszem jelen lenni, igyekszem segíteni, de előbb saját magamnak teszem fel az oxigénmaszkot. read more »

Uplifting movies: my list

To say that I love movies is an understatement. I watch movies as a hobby, a recreation and also, as a study of humankind. Movies have always shaped my consciousness and who I am today. Due to my job as a movie translator (I do this in my extra time) I have seen and savoured many movies that have also shaped my general taste. But for me, a movie’s essential components are merely a good story, good characters and good acting. If only one of these is present, I can enjoy the movie just fine. What I mean is, I definitely appreciate a profound piece of cinematic art, but I can also relish a light-hearted movie that happens to contain a gentle message, regardless of its directing or camera-work. You may have guessed my favourite type of movie: one with a message. Preferably, with an uplifting message.

In this post I tried to collect those movies that have stayed with me years after I first saw them, movies that contain a beautiful story with a profound message. Movies that make me want to be a better person. I highly recommend each and every one of these, you can click on the titles and that will take you to the respective imdb page, where you can find out more about each specific piece. There is no specific order, I just put them on the list randomly, regardless of genre or their release time.

Since the list is not comprehensive by far, please add your picks, if you have any that you don’t see here. I will also be adding movies as I see them, or as I remember some favourites from the past. read more »

Main entry: Expendable

Part of Speech: adjective
Definition: not important
Synonyms: dispensable, disposable, excess, inessential, nonessential, replaceable, superfluous, unimportant, minor, needless, trivial, unnecessary, unrequired, useless

Nincs több harc

Feladom. A békítést, a türelemre intést, a másik oldal megértését, feladom önmagam sárba tiprását, feladom a versengést másokkal, feladom a küzdelmet másokkal és saját magammal. Feladom a mások értékeinek bizonygatását, feladom a középpontban levést, feladom az értelmetlen irigykedést. Nem akarok háttérben lenni, nem akarok középpontban lenni. Feladom a szélsőségeket, feladom a jót és a rosszat. Feladom a vélemény-nyilvánítást, feladom a segítségnyújtást és a segítségkérést. Feladom mindezt, mert egyiknek sincs értelme. Soha nem is volt.

in my head

there are too many things way too many considering the size of my skull. considering the period of time I am given in this life to experience the things of this life. there is love and there is hate there is little there is great there is rain and there is snow and everything in between. russian words and french kissing and spanish wine and romanian missing. there are questions, growing in number, there are answers, somewhere, at some point, probably, because they just don’t come to me ever. there are cats and there are dogs and there is crocheting and beads. new recipes and sounds, music and roses in the garden. there are books, words someone else had written, my own thoughts divined by someone else from a previous century. time-travel? prophesies? or the collective unconscious? there is mom and there is dad, in my dreams, he is there sometimes. there are things I can’t explain that I don’t want to know about and there are things I can’t, but want to explain. there are friends and people I shouldn’t call friends but I do anway. there is distance and proximity, promises and disappointment. there are colours and scents, lemon and rose, cinnamon and mint. there is young and old, bravery, fear. there is now and there is never. there is hope and there is certainty that it will never. ever. happen. there is beauty and misinterpretation of it, there is despising and admiration. change. lots of change. there are new goals and old dreams surfacing. surfacing. descending into the depths again. why bother? not enough time. not enough time. anger and sadness because of not enough time. there is pretty and there is ugly and there are names. stupid labels, the way we perceive and persuade and deceive ourselves and others. there are words, useless words that push themselves out into the open, I give birth to them but they are born still, not fit for this world, not fit enough. there is no point, what is the point? there are leaves and thorns and grass, beads of joy and streaks of rainbow and change. always, change. open endings, new beginnings. words I go back to, words I rely on. words that are stolen, words that express me. stale and stolen, that is what I am, feeding upon the past with no clue about the future. is this all there is to it? why am I happy with this, why is this enough? if it isn’t, what can I do about it? there are blurs and limits and overlappings, grey. always grey with spots of colour that are sucked in by the void. there is happiness. open endings. I have to see them as open. I have to. there is a lot in my head and it’s going round and round, never stopping. I can’t lie still and I can’t find peace. caged is not the right word, I don’t have a right word, no language has the right word. it’s a feeling and words fail me. in my head.

Örülök…

…mert amíg visszafogtam az írást, sok apró szépséget észrevettem magam körül.

…mert most csend van, béke van körülöttem, én sem aggályoskodom, nem is harcolok, nem is akarok vitázni senkivel. Nem érdekel, ha más a véleménye, legfeljebb nem mondom meg neki. Miért lenne fontos, én mit gondolok?

…mert nagyon finom a langyos tejeskávém, amit az íráshoz készítettem ki.

…mert csodálatos filmeket tolmácsoltam mostanában, és mert drága barátom is látszólag kicsit rendbejött, és belevetette magát a munkájába. Ahol tudok, segítek neki.

…mert végre egy hónapos szünet után tegnap megtörtem a jeget és nekifogtam írni. Ráadásul átléptem egy sarkalatos problémán, megoldottam egy kézlegyintéssel, és megoldottam azt is, hogyan tartsam meg az érzelmes részekből a még nem érzelgős részeket, és hogyan legyen szép és hiteles, de nem túl sok. Örülök, mert nagyon szép lesz, amikor befejezem!

…mert tegnap elsétáltam egy színház mellett, eszembe jutott egy frenetikus előadás, amit a Zsenyás lányokkal néztünk meg ott, majd éjjel azt álmodtam, hogy végignézem az összes színház repertoárját… Ma megnéztem ennek a színháznak a műsorát és láttam, hogy Gálffi László több darabban is játszik, ami engem érdekelne. Sokat fogok szeptembertől színházba menni, azt már látom! Örülök, mert a harmincas éveim derekára megjött a kedvem a színházhoz, és meg is engedhetem magamnak néha.

…mert csodálatos könyveket olvashatok, és mert sok jó filmet láthatok mostanában.

Úgy egészében véve mindennek örülök.

Emlékeztető

Mindenféle szép és felemelő gondolatot szerettem volna megosztani, talán meg is teszem jövő héten, de egyelőre csak alaposan fejbe akarom verni magam, méghozzá ismételten és jó keményen. Ugyanis ha huzamosabb ideig nem írok, a téboly elkezd régcsálni belülről. Lehet, hogy remekül leplezem holmi takarítással meg társas élettel, legyen az igazi vagy virtuális, de most már konkrétan érzem, hogy a koponyám belső faláról pattannak le az ingerült gondolat-gombócok és egyre nagyobb a zaj itt belül. Úgyhogy jövő héten a kötelező körökön kívül nem leszek elérhető, mert ha nem ülök le írni, elkezdődik a kivetítés másokra és az senkinek sem jó. Először magamat kell szeretnem, csak utána szerethetek másokat. Ezt a tényt pedig jó lenne, ha nem felejteném el néha hetekre, mert mint tudjuk, az elején pici morzsa indítja el a később mindent elsöprő, megállíthatatlan lavinát…

Dalok nem szerelemről

Nyílt levél kedves barátnémnak; azért itt írom le, mert azt hiszem többünket fog érdekelni!

Szóval, kedves G, nem tudtad, mibe nyúltál, amikor felvetetted a tézist: a jó dalok többsége a szerelemről szól. Nem akarok antitézist felállítani… a dalokat, az irodalmat, a művészetet, mint olyat, és magát az életet, ugye, átitatja a SZERELEM… Hiszen mi más mozgatná meg az embereket jobban, mint két ember közötti megmagyarázhatatlan vonzalom, kölcsönös hatóerő, melynek hatására két különálló egységből egyetlen kerek egész jön létre? Platón mondta: életünk végéig a másik felünket keressük. Müller Péter szerint az emberek számára az egyik legutolsó spirituális mentsvár itt, a földi létben nem más, mint a szerelem, a testiség, egymás befogadása, az egyesülés, melynek során felidézünk valamit, ami egykor volt: az egység-élményt. Nem akarok itt filózgatni, de tény és való, hogy rengeteg minden szól ma a szerelemről. És nincs is ezzel baj. A szerelemről lehet úgy írni, a szerelmet le lehet úgy festeni, és lehet róla úgy énekelni, hogy az embernek a könnye is kicsordul.

Én itt most mégis olyan dalokat szeretnék bemutatni, amik nem erről a csodálatos/összetett érzésről szólnak. Hanem olyan dalokat, melyek az elmúlt időszakban mondtak nekem nagyon sokat, melyeknek a dalszövegei tanítottak és tanítanak most is, akárhányszor meghallom őket, melyek az életről mesélnek, különféle helyzetekről, bánatról, örömről, félelmekről, hitről, önmagunkról. Nagyon sok ilyen dal van, nagyon, nagyon sok. Az életben nem érnénk a lista végére. (Megjegyzem, szívesen veszem, ha a hozzászólásokban ki-ki hozzáadja a saját dalait. Legyen minél nagyobb ez a csokor is!) És én a zenetörténetnek csak egy bizonyos aprócska hányadát ismerem… magyar zenében abszolút nem vagyok jártas… Szóval lássuk, kedves G. Meglásd, nem levegőbe beszéltem. 🙂 read more »