Category Archives: Magyar

Bárcsak

A kiállítás jóval kevesebb látogatót vonzott, mint azt Helene gondolta. A viszonylag tágas, világosan berendezett teremben nem taposták egymást a nézelődők: Helene gyászos ábrázattal szemlélte a talán kétszáz, többnyire saját korosztályába illő, görnyedt személyt, és nagyon fáradtnak érezte magát, ami vagy a kissé fullasztó levegőnek, vagy az öregek látványának volt köszönhető. Fáradt testét vissza eresztette a kényelmes székre, melyről alig néhány perce, az ünnepélyes megnyitót követően emelkedett fel. A szervezők már felszólaltak, a köszönetnyilvánítás megtörtént, és a teret bágyatag, álmosító duruzsolás töltötte be, az érdeklődők visszafogott eszmecseréje. read more »

Feltámadás

Amióta Müller Péter egyik könyvében említette ezt a művet, fokozott érdeklődéssel és várakozással fordultam felé; emlékszem, tinédzser koromban olvastam már, a nagymamámnál, könyvtári könyv volt, Thomas Hardy és A. J. Cronin akkortájt voltak a kedvenc íróim, és talán a gimnáziumra való felkészülés részeként Tolsztoj regényét is elolvastam. read more »

Álom, álom…

Az előadás után ismerőssel baktatok, megemlítem neki, mennyire csodálom őt, a férfit, aki ismét elvarázsolt, mire az ismerősöm szó nélkül odavezet egy elkerített fél-helyiséghez, ahol ő ágyon fekszik, pihen. read more »

Új Megasztár

Tóth Vera, Caramel és Rúzsa Magdi után ma Király Viktor is Megasztár lett… read more »

He Was a Quiet Man

Szeretem azokat a történeteket, amik egy személyre épülnek. Amikor egyetlen szereplőre lehet fókuszálni, amikor az illető minden arcrezdülésére figyel a néző, illetve a rendező. És hát, természetesen, amikor ezeket a csontig hatoló pszicho-drámákat hihetően tudja előadni egy-egy színész. read more »

Együtt

Tudják, érzik, hogy mindenki őket nézi. A villamos csendjén áthatol a gúny néma hangja, a maró pillantások, az értetlen sóhajok. Mit keresnek ők itt, kérdik tőlük némán mindazok, akik az ő belső körükön kívül állnak, akik számára nincs az embernél nagyobb hatalom. Mit keresnek itt, kérdik maguktól ők ketten, kezeik egymásba kulcsolódnak, szótlan pillantásaik egymásba fonódnak, kapaszkodnak egymásba. read more »

Metróangyal II.

Olvas. Újságja széleit rezegteti a vonat, ahogy puhán siklik a síneken. Este van, sötétség borul a világra, alig vannak a fülkében rajtunk kívül. A kedvesem tőlem nem messze foglalt helyet, a másik soron; amikor felszálltunk, még többen voltak, nem volt hely egymás mellett. Én álszent módon kinéztem magamnak ezt az angyalt már amikor befutott a vonat, és célirányosan foglaltam helyet pontosan szemben vele. Nem tehetek róla, szeretem a szépet, így születtem, a szépség utáni állandó és rendíthetetlen vággyal a lelkemben. Valahol tudat alatt, vagy korábbi életekből magammal hurcolt emlékek hatására érthettem meg, hogy a szépség nem más, mint isteni valónk kifejezése, mely örökké vonz bennünket. read more »

Üzenet

A Mester, akit leginkább a Sixtus-i kápolna freskójáról, Dávid monumentális szobráról, a fájdalmasan szépséges, végletekig kidolgozott Piétá-járól ismernek, élete legvégén befejezetlenül hagyta azt a művét, melyen tizenkét év munka után is látszik a bizonytalanság, a gyötrődés, a kétely. A Mester, akinek aprólékossága vlt a védjegye, aki az emberi test minden kis zugát, ráncát, a múlékony húsra boruló ruha minden sóhaját kifaragta a gigászi márványtömbökből, a Mester élete végén megtagadta addigi munkásságát, hogy egyetlen gyötrő gondolatot fejezzen ki a korábban oly nagyra tartott szépség teljes mértékű mellőzésével.

Hogyan jut el egy, már életében is elismert, világraszóló művész a siker csúcsától az önmegtagadásig? Miként csupaszítja le önnön fellengzős, esztétikailag káprázatos stílusát egy olyan alkotás kedvéért, melynek tartalma, bár hasonló egy korábban (1499-ben) kifaragottéhoz, az egyszerű forma hatására teljes mértékben eltér elődjéétől? A Piéta mai napig emberek millióinak jelent közös zarándoklati pontot; fél évszázaddal később Michelangelo létrehozta azt a szobrot, mely a Krisztus alakjára boruló Máriát ábrázolja, és mely a durva vonalak és a díszítések teljes hiányának segítségével a művész múlandóságát és ébredező spiritualitását volt hívatott kifejezni.

Ő meglátta az üzenet fontosságát, és hajlandó volt levetni magáról minden sallangot, minden cicomát annak érdekében, hogy kifejezhesse azt. Vajon én eljutok-e életem végéig oda, ahova ez a szeretetéhes, dölyfös ember a művészet magányában töltött évek múlva eljutott?

Eli Stone

Egy hi(he)tetlen(ül szeretnivaló, kedves, bájos, lökött stb.) ügyvéd vicces és megható pálfordulása, útjának keresése (és úgy néz ki, megtalálása), az emberek megsegítésének vágya és megvalósítása, mindez George Michael-lal indító “isteni” látomások hatására.

Vagy egy aneurizmáéra. Merthogy az is van neki a magas homloka és csodálkozó nagy bociszemei alatt. read more »

Cím nélkül

Nem szoktam mostanában külön képek kedvéért posztot kreálni, de ez most kivert nálam minden biztosítékot… csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy “HŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ”!!!!!

Köszönöm

Mi mindent köszönhetek neki…

Azt, hogy elindított az igaz szeretet útján, és azóta is fogja a kezem, bár néha bután ellökném magamtól.

Azt is, hogy megmutatta, létezik kommunikálás érzések és megérzések útján, szavak nélkül, időtől és tértől függetlenül.

És nem utolsósorban azt, hogy megtanultam félelem nélkül élni, hiszen vele önmagam lehetek.

Mindketten tudjuk, hogy én mindig egy lépéssel mögötte fogok járni abban, ami az életben a legfontosabb… szívből köszönöm neki, hogy ezzel együtt is szeret

Boldog Születésnapot, Katám.

Az ötödik elem

Késik az eső, szárad a kert, locsolnom kell. Zsémbesen állok neki, nem fűlik hozzá a fogam, jobb dolgom is volna, lásd torna, írás, mittudomén. Szerencsére új locsolófej került a házhoz, amivel ki tudom ereszteni a slagban felgyülemlő nyomást, és a vízsugár szabadon, erőteljesen spriccel. read more »

Szerepek

Most jöttem haza “A sötét lovag” című filmről. Alapvetően odavagyok a szuperhős-filmekért (nekem kellenek a hősök, igenis kellenek, punktum), de ez jóval túltesz minden eddigin. Christopher Nolan zseniális rendezésének és az elképesztő színész gárdának köszönhetően ez nem csak egy képregényből inspirált film lett.

De nem filmajánlot akarok most írni, a média úgyis harsog a felmagasztaló kritikáktól. Jogosan, tegyem hozzá. read more »

Metróangyal

Nem merek felpillantani. Tudom, mit gondolnak, érzem lesütött szemhélyaimon haragjuk tüzét. Szinte teljesen üres a szerelvény, helyet foglalok hát a hosszú pad kellős közepén, a lehető legtávolabb a két szélen ülő személytől. read more »

A távolság íze

Adódott néhány szabad órám tegnap egy baráti találkozó és a munkaidő befejezte között, ilyenkor gyorsan átböngészem a budapesti mozik műsorát, és ha valamelyik film akár picit is felkelti érdeklődésemet, beülök rá. (Megvan ennek is a maga varázsa, egyedül ülni az első sorban, vagy másodikban ülni, szinte üres teremben, mint ahogyan tegnap is történt.) Bevallom, Jude Law nevére hamarabb figyeltem fel, mint arra a tényre, hogy a filmet ugyanaz a Kar Wai Wong rendezte, aki a Szerelemre hangolva című varázslatosan finom, érzéki alkotást, majd annak “folytatását”, a 2046-ot (melyet még nem láttam). read more »

Mégis

Az átkozott dög csak ugat. Mit ugat: vonyít. Puli, tehát a vérében van a hangoskodás, amikor úgy érzi, hogy veszélyben a területe. read more »

Fusimunka

Előre bocsátom, hogy nem vagyok filmesztéta… sem kritikus… csak egyszerűen imádom a filmeket. Amióta az eszemet tudom. Amióta pedig művészfilmeket fordítok egy filmklub számára (Bálint Ház, Révay utca, Budapest- reklám helye), azóta még különlegesebb lett a kapcsolatom a filmekkel. read more »

Válaszok

Hihetetlen, de választ kaptam. Igaz a mondás, miszerint aki keres, az talál. Erre persze a materialista felfogásúak rávágják, hogy aki meg akar látni valamit, az meg is látja… Ki hogyan gondolja, nem vitatom egyik hozzáállást sem, kinek melyik látásmód fekszik jobban. Nekem az előbbi. read more »

Elég

Harminc évesen nem fáradhat el az ember, vagy igen? Pedig én most annak érzem magam. Fáradt vagyok, és belefáradtam a változatlanságba. read more »

Ideje

~~~

A prédikátor Salamon könyvéből III. 1-8

“Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”

~~~

Úgy készültem kezdeni ezt a bejegyzést, hogy “ideje hallatnom magamról”… nos, ideje annak is. read more »