Comments for Noondarkly

Comment on Az irány by g.

g. — Tue, 07 Feb 2012 22:44:24 +0000

igen, ha szavakat nem is nagyon talaltam, ezt mindenkepp jelezni kivantam: olvastam, egyetertek, es en is orulok hogy egy iranyba haladunk. )) (en ugyan csetlek-botlok kozben rendesen mint chaplin ) xxx

Comment on Vallás, szeretet, jóság by g.

g. — Tue, 07 Feb 2012 22:40:18 +0000

azt hiszem mind, akik irtok, vlhol ennek a tudataban, ennek remenyeben, ezen indittatasbol irtok: tovabbadni azt a tudast, felismerest, amit megszereztetek.

Comment on Csak a szívemet adom… by krisz

krisz — Tue, 07 Feb 2012 17:43:23 +0000

Szia Kati
Szerintem te is nagyon nyitott személy vagy, biztosan tartogat számodra az élet szép zenei (és más) élményeket. Valójában sosem tudhatjuk, mikor “csap belénk a villám”. Konkrétan pl. nagyon régen szerettem egy francia műkorcsolyázót, Philipe Candeloro-t. Pár év múlva visszavonult, úgy voltam vele, most már senki sem jöhet, akit így tudnék szeretni. Egy évre rá felbukkant az, aki egy teljesen új világot nyitott meg előttem (Plushenko), előtte nem szerettem se Oroszországot, se a kultúrájukat, de miatta elkezdtem oroszul tanulni, azóta jártam már Oroszországban is… arról nem beszélve, hogy életreszóló barátot kaptam általa. És miután ez a szerelem (tisztelet, kegyelet, szeretet) tartott vagy öt évig, én már úgy voltam vele, hogy na most már tényleg nincs aki ezt überelhetné. És akkor ismertem meg Josh Groban-t, akiről a blogom 50%-a szól. Ez tart öt éve, ha jól belegondolok, pár nap és kerek öt éve hallottam először énekelni… és erre is azt mondtam, pedig már tudhattam volna hogy Josh mellé már nem fér be senki, vagyis beférne, de nincs már, aki meg tudna lepni, vagy aki újat tudna mutatni/mondani. És ekkor jött Gergő.
Már nem merek mondani semmit!
Szerintem aki befogadó, az elé az élet számtalan sok szépséget hordoz. Engem nagyon sok minden érdekel és igyekszem nem sok minden elől elzárkózni. Szeretem a szépet, mint mindenki, azt hiszem… de talán ez bennem erősebb, anyu festeni szokott, azt hiszem tőle örököltem a szépérzékemet.
Úgyhogy azt gondolom, rád is új napok, új élmények várnak.
Igazad lehet, személyiségfüggő, hogy nyitunk-e. Ha egy évszázada születek, akkor valószínűleg Chaplin és Gérard Philipe előadásain, filmein sírtam volna sokat… (mellesleg nagy kedvenceim mindketten).
Én azt kívánom neked, hogy még idén láthasd Gergőt. Majd akkor kiderül, igazat beszéltem-e!
(ha nem vagyok tolakodó, és ha FBon vagy, nem jelölnél be? nem szoktam mostanában új embereket “beengedni” sőt, általában csökkentem az ismerőseim számát (aki soha nem reagál semmire, soha nincs ott, stb.) de úgy érzem téged szívesen látnálak!)
Krisz

Comment on Csak a szívemet adom… by Kati

Kati — Tue, 07 Feb 2012 14:50:17 +0000

Kedves Kriszti,
Na!… a tegnap este mazsoláztam a koncertfelvételek között és hát rá kellett jönnöm újra, hogy hiába az elmesélés, videóról nem az igazi, úgyhogy meg kell várni a saját élményemet. Ez nem von le az írásod értékéből (sőt!), hanem csak egy újabb bizonyíték arra, hogy az élő hangot és jelenlétet nem lehet még a modern technikával sem átadni, viszont jelen esetben ez neked nagyon is jól (jobban) sikerült szavakkal.
Közben elolvastam a zenei élményeidről szóló írásodat… csak remélni tudom, hogy még számomra is tartogat az élet hasonló élményeket Ezekről olvasva, még inkább kíváncsi vagyok, milyen lehet egy élő Gergő koncert, ha ilyen hatással tudott lenni rád. (Valószínűleg még meg fogom látogatni azt a bejegyzést és fogok válogatni az előadók közül, mert be kell vallanom, hogy sokat nem ismerek közülük. ) Rákerestem Ludovico Einaudi-ra és hát tényleg gyönyörű a zenéje, még biztosan fogom hallgatni.
Ami a Gergő ihlette történetet illeti, nem tudom, hogy ugyanazon dologra gondolunk-e, de mindenképpen érdekel
Nagyon tetszett az utolsó két mondat , de úgy gondolom, hogy akkor, abban a másik korban is találtál volna olyan személyt, aki abban az élethelyzetben hasonló hatást tudott volna rád gyakorolni, csak a megfelelő nyitottság, befogadóképesség kell hozzá.
Kati

Comment on Vallás, szeretet, jóság by krisz

krisz — Tue, 07 Feb 2012 07:43:31 +0000

“Man in the mirror” – vajon mennyire volt MJ tudatában annak, milyen mély és örök igaz a dala? gondolom tudta… bárcsak többen felismerték volna a tudását!

Comment on Az irány by krisz

krisz — Tue, 07 Feb 2012 07:41:44 +0000

nekem is sokáig tartott idáig eljutni… lehet hogy aki idetéved, még nincs ott. vagy már rég túllépett ezen a szinten.
nem mindig van visszajelzés… de van hogy le kell írni valamit, menjen útjára, valakit valahol valamikor majd megszólít… vagy csak rólam szól
köszi hogy olvastad és egyetértesz! :-* örülök hogy párhuzamban haladunk

Comment on Az irány by g.

g. — Tue, 07 Feb 2012 02:06:17 +0000

“Az ideálok, melyeket keresünk, és törvényszerűen találunk is, egy idő után fejlődésünket gátló tényezőkké válnak. Szükségünk van szellemi mankóra az induláshoz, de rá kell ébrednünk annak az igazságára, amit ezek a kiemelkedő szellemi vezetők egytől egyig elmondanak nekünk, ki-ki a maga korában: az elvekhez, parancsolatokhoz, irányzatokhoz, hitrendszerekhez való görcsös ragaszkodás beszűkíti a látókörünket, tompítja az érzékeinket, hajlamossá tesz bennünket arra, hogy a magunk kis védett világával tudjunk csak azonosulni, és a “másik” által hasonlóan fontosnak tatott hit- vagy elvrendszert elvessük, netalán kinevessük, vagy ami még rosszabb, megijedjünk tőle.”
nem ertettem miert nincs itt komment. fel oraja probalkozom vlmi ertelmessel, de nekem sem megy.
nehez hozzaadni. – and this is a compliment

Comment on Csak a szívemet adom… by krisz

krisz — Mon, 06 Feb 2012 19:46:25 +0000

Ez így van Kata. :-*

Comment on Csak a szívemet adom… by Kata

Kata — Mon, 06 Feb 2012 19:10:16 +0000

Köszönöm:) Szemem és fülem voltál:)
Mikor hazajöttem azonnal elolvastam,eddig gondolkodtam sok-sok dolgon és azt mondom csodás beszámolót meséltél el, de engedd meg nekem, hogy azt mondjam: várom az én koncertélményemet Fura mert pontosan Josh koncertje tanított meg arra: láthatsz nekem,hallhatsz nekem a szívemet-lelkemet kitöltheti a szépség amit érzek míg olvasom ahogy mesélsz róla és gondolkodom rajta,de a szemem akkor fogja igazán látni, fülem akkor fogja igazán hallani és szívemet-lelkemet akkor fogja százszorosan elönteni a gyönyör katarzisa amikor én fogom látni:))))Az lesz az igazi eget a földdel összehozó élmény:)))
ÓÓÓÓÓÓ érzem a beszámolód alapján, hogy az egyik legkülönlegesebb cukorkámat fogom akkor kibontani:)))
Szeretek várakozni:))))

Comment on Csak a szívemet adom… by krisz

krisz — Mon, 06 Feb 2012 17:01:18 +0000

Kedves Kati,
Haragszik a manó dehogyis, sőt, megköszönöm hogy nem Krisztának hívtál, azt nem szeretem!
Gergőről még nem sokat írtam, nem nagyon akartam belekezdeni tegnapig, mert annyi gondolatom támadt amikor őt néztem, hallgattam… emberként és előadóként is sokat tud nyújtani, ez nagyon ritka. Pláne egy ilyen fiatal személytől.
Gergő még úgy is határozottan újszerűnek és meglepőnek tűnt számomra, hogy tulajdonképpen gyakorlatom van a katartikus élmények befogadásában. Valahogy mindig megtaláltam őket, vagy ők engem… Van néhány nagyon fontos előadó az életemben, akiknek sokat köszönhetek, ők sorozatban mind írásra ihlettek, meg rajtuk keresztül barátokat kaptam, külföldre utaztam stb. De még így is, hogy mindig azt hiszem, ennél nagyobb meglepetés nem érhet, még így is Gergő olyan volt, mint egy nyári zápor. Váratlan, frissülést hozó. Eleinte azt hittem, nem sokáig fogom szeretni, mert fiatal, mert bohókás, mert… mert kinőttem a rajongásból. De ő a maga fiatalos, mégis öreg lényével megmutatta, hogy lehet klasszikus értelemben vett rajongás nélkül is tisztelni és szeretni egy előadót. Kicsit későn értem be, de ugye mindenki a maga idejével gazdálkodik… nekem ez az idő most jött el és hálás vagyok Gergőnek hogy rajta keresztül ennyi mindent megértettem. A zene és az előadása szinte csak ráadás, elég klassz kis ráadás mondjuk!
Csíksomlyón a testvérem és családja, és a nagynéném zarándokoltak el két éve amikor Erdélyt mentünk családostól meglátogatni, megmutatni a finn férjemnek a tájat. Én nem mentem Csíksomlyóra, de mindenkitől azt hallom, gyönyörű és spirituális hely. Pitti Katalin (vagy bárki aki erőteljes orgánummal és lelkiséggel rendelkezik) egy templomban? Maga lehetett a mennyország!
Zongora… hát az is maga a mennyország, nagyon szeretem a zongoraszóló zenéket, jelenlegi kedvencem az olasz Ludovico Einaudi, mesésen szép dallamokat komponál, egyszerűek, de szívhezszólók.
A Gergő ihlette történetnek khm a “Bad things” c. dal és azon belül is Gergő előadása volt a katalizátor. Ha sejted mi a történet témája és még ezek után is érdekel, ígérem, elküldöm, amint befejeztem. Mentségemre legyen mondva, igyekezni szoktam a legsokkolóbb témákat kérdéseket is szépen megírni.
Picit vissza Gergőre, én nem vettem észre rajta változást, a magabiztosságra szüksége van ebben az iparban és neki a székely gyökerei folytán ez eleve biztosítva volt emellett alázatos, sokan tanulhatnának tőle. Tényleg fantasztikus fiú. Ilyenkor szoktam azt érezni, de jó hogy most élek és nem száz évvel ezelőtt. Nem ismertem volna Gergőt.
Krisz