Tag Archives: A tenger szava

A tenger szava (1)

Első rész az eddigi 44-ből. Bevallom, megizzasztott a fordítás… De beismerem, élvezettel csináltam! Ráadásul úgy érzem, magyarul is jól hangzik. Változtattam itt-ott, egy-egy keveset, de alapjában véve természetesen ugyanaz. Az a történet, amit június eleje óta írok, és ami az összes eddigi általam írt darab közül a legközelebb áll hozzám, és ami talán a legjobban megközelíti azt, amit az írással szeretnék elérni. Egyszóval, szeretem, szeretem, szeretem! Nagyon. Akkor is, ha hasonló témájút írtam már. Ez sokkal mélyebb, sokkal összetettebb… sokkal ihletettebb. Szerintem. (Az angol címe “A walk by the sea”, vagyis “Séta a tengerparton” amit magyarul nem tudtam szépen átadni, ezért lett egy picikét más. És talán jobb is így. Szinte hallom, ahogy Kata vigyorog és már szóra nyitja a száját: “én megmondtam!”)

A tenger szava (1)

Az asszony a ház előtt állt és nézte a felette tornyosuló, dühöngő eget, melyen a kék minden árnyalata jelen volt, tökéletes vásznát festve egy viharos nyári délutánnak. Gyönyörködött a látványban, hunyorgó szemeivel követve a keskeny ezüstfény-csíkot, mely elválasztotta a mennyet a földtől, messze az előtte húzódó hatalmas tenger homlokánál. Tudta, a napfény azért küzd, hogy átdöfje a vaskos felhőrétegeket, de a csillámló fényszalagon kívül más fény nem volt látható. Apró madarak szelték át a végtelen kékséget, körökben haladva, mintegy megpróbálva még jobban összekeverni a varázslatos színeket az égpalettán. Mélyeket lélegzett a sótól súlyos levegőből: tüdejébe befészkelte magát az egészség, mely csakis a tengertől származhat. Érezte, hogy mellkasát feszíti a távolból hívogató, nehéz esőillat és a nyári szellő, a virágillattal megrakott. read more »