Tag Archives: Egészség

Testkontroll

Múlt szombaton kezembe került egy könyv, Testkontroll címmel. Nem sokat tudtam a módszerről, jóformán semmit. De valami miatt szimpatikusnak tűnt a könyv, talán mert nagyon apró betűkkel van teleírva, és nincs benne egy szél kép sem, diagramm, semmi. Nem tudom. A lényeg, hogy megvettem, és nem bántam meg.

Elég sok diétával, fogyókúrával megpróbáltam már lefogyni. Ideig-óráig sikerült is, utána, mivel nem permanens kúrákról van szó, szépen vissza is jött minden. Egy ideje (pár éve) a párommal egy bizonyos étkezési formát vettünk fel, Patrick Holford táplálkozásszakértő receptjei és tanácsai alapján. Ő tulajdonképpen semmit sem tilt, csak a fehér cukrot. Nagyon bejött nekünk ez az étrend, sok benne a saláta, viszonylag gyorsan készülnek az ételek, nagyon finomak, és jobban megfelelt, mint a hagyományos magyar (vagy bármelyik) konyha. A Testkontroll könyvben sok olyan tanáccsal találkoztam, melyek fedik Holford úr véleményét, tehát nagyon sok újdonság nem volt benne. De azért akadt. read more »

Időutazás

Az utóbbi hetekben szépen lassan elkezdtek rólam lemenni a fölösleges kilók. Tornázom, mozgok, és szigorúan odafigyelek az evésre. Cukrosat, liszteset csak nagyon keveset fogyasztok, különleges esetekben, amúgy sok saláta, sovány hús, joghurt, zöldség párolt alakban, gyümölcs van terítéken. A közérzetem is javult, alakulnak az izmaim, könnyebben mozgok.

Ma reggel eszembe jutott, hogy megpróbálom rekonstruálni, melyik életkorban milyen testsúllyal rendelkeztem. Ösztönzésként magamnak, és mert vicces ötlet, elkezdek egy időutazást. Nem véletlenül szokták mondani annak, aki fogy: te éveket fiatalodtál! Nos, talán szó szerint fiatalodni nem tudok, de életem korábbi pontjaiba látogathatok a fogyás folyamatán keresztül. Vajon meddig fogok tudni visszamenni? 🙂

2012. Nyolcvanöt kiló körül lehettem a legrosszabb időszakomban.

2010. A sógornőmmel konditerembe kezdtünk járni, és egy tréner segítségével felmérés készült az erőnlétemről. Akkoriban nagyjából nyolcvankét kilót nyomtam, és akkor határoztam el, hogy muszáj elkezdeni mozogni…

(Most valahol itt tartok a hetvenkilenc kilómmal. Már elhagytam a gyűlölt nyolcvanas számokat, de még nem jutottam el a következő mérföldkőig…) read more »

Miért fogyjunk?

Amióta az eszemet tudom, küzdök a túlsúlyommal. A kapott szeretet mértéke ellenére szeretethiányos kamasz voltam, gimnáziumban pedig elkezdtek rám felkúszni a fölös kilók. Az ember úgy védekezik a nagy gonosz világ ellen, ahogy a tudatalattija súgja neki. Én is a jól bevált módszerhez folyamodtam: ettem, gyarapodtam. Istenem, a finom zsíroskenyér csemegepaprikával, kovászos uborkával vagy lilahagymával…! Ha a délutáni, esti nassolásaim jutnak eszembe, akkor erre asszociálok. Mai napig jóleső érzés tölt el, kellemes emlékként él bennem ez a nagyon egyszerű étek.

Harmincon túl az emlékek még mindig szépek ugyan, de a folyományuk az, hogy tisztességes súlyfölösleget halmoztam fel, ami zavar, és amitől tulajdonképpen tizenöt éve próbálok különféle módszerekkel megszabadulni. Még a fóliázást, zsírleszívást és önhánytatást nem vetettem be (nem is szeretném), de ezeken kívül minden kímélő diéta vagy fogyókúra kipróbálásra került. Némi mozgással megspékelve. read more »

Mozdulj!

Sok fitnesz-tréner és életmód-guru ír cikket, ad interjút és terjeszt DVD-t arról, milyen jó dolog mozogni, tornázni, sportolni. Sok-sok pénzt keresnek mindezzel, de ez természetes, hiszen manapság minden pénzbe kerül. Ugyanakkor ezen trénerek mindegyike sok-sok éve működik a mozgáskultúra világában, mondhatni, az egész életük a mozgásra épül. Bíró Ica, Béres Alexandra, Simonfi Ági, Rubint Réka és a többiek. Félreértés ne essék, mind tiszteletet és dícséretet érdemel, hiszen nem butaságokat hirdetnek, látszik rajtuk, hogy a testük urai, továbbá, aki próbálta ezen hölgyek DVD-it, programjait az tudja, hogy valóban hatásos gyakorlatokról van szó, melyek rendszeres elvégzése látványos eredményhez vezet. De a mozgásra való vágy mégsem született meg bennem három évtizeden keresztül, pedig nyitva van a szemem, látom, milyen sokan sportolnak, hallom, ahogy javasolják a mozgást, meg dícsérik a pozitív hatásait. Az az igazság, hogy a mozgáskultúra mint olyan, kicsit hiánycikk még nálunk. Talán ma már az iskolákban rendesebben folyik a test nevelése, az én időmben sem kisiskolában, sem gimnáziumban nem volt mérvadó tantárgy a tesi: vagy marha nehéz gyakorlatokat tanítottak (gyűrű, mindenféle speciális bukfencek, fitnesz-program, fejenállás – ami jóga! -, stb.) vagy pedig voltak a szokásos unalmas futógyakorlatok, volt a kosár, a röplabda, a kézilabda. Ha az adott osztályban nincs egyetértés a lányok között, akkor csapatjátékba sem érdemes kezdeni… De nem keresem a kifogásokat, sem az oktatási intézmények, sem a szüleim nem tehetnek arról, hogy sokáig nem voltam hajlandó megmozdulni. A nevelés alapozza meg az életünket mindenféle szempontból, de egy bizonyos kort követően már nem takarózhatunk abba, hogy “bezzeg engem nem járattak tornára, úszni, táncra stb.”, hiszen saját sorsunk kovácsaként nyitott számunkra mindenféle lehetőség.

Igenis elsősorban én tehetek arról, hogy nagyjából húsz éves koromig lusta disznóként tengettem napjaimat. Aztán akkoriban berobbant a köztudatba a sármos, karizmatikus és roppant tehetséges Michael Flatley, aki miatt beiratkoztam a Budapesten újonnan nyíló ír tánciskolába és jártam is oda szorgalmasan nagyjából másfél évig. Írszteppes karrierem elején történt azonban egy kisebb baleset, vagyis… túlzásba estem, és mivel akkoriban (kezdő ajánlatként) korlátlan óramennyiséget lehetett látogatni a nyolc alkalmas bérlettel, fogtam magam és jártam heti ötször. Bírta ezt a sarkam és a térdem két teljes hétig, majd olyan szinten robbantam le, hogy nem bírtam lábra állni a fájdalomtól, attól féltem, járn sem fogok tudni többet. (A sarkam és a térdem azóta is két gyenge láncszeme a testemnek…) Az ír tánc hihetetlenül megerőltető sportág, a test mellé szorított karok miatt a lábra és a térdre nehezedik az ember teljes súlya, és a nem kellőképpen edzett lábak egykettőre felmondják a szolgálatot. Iszonyúan fájt a térdem de szerencsére idővel elmúlt és visszamehettem gyakorolni. Addigra a többiek elhúztak, és mivel kihagytam órákat azt követően is, lassan behozhatatlan előnyre tettek szert társaim, úgyhogy egy idő után otthagytam a sulit. Ronan Morgan-nek, az iskola alapítójának ma is hálás vagyok, mert kedvesen és emberséggel kezelt bennünket, humorral oldotta a feszültséget, nagyon jó pedagógus volt és megtanított végtelen tisztelettel nézni nem csak az ír tánc művelőire, hanem minden táncosra. Nehéz mesterség, fegyelem kell hozzá, akaraterő, sok-sok türelem és kitartás. Az ír tánc és zene pedig mai napig itt él szívemben.

Ez volt tehát életem első próbálkozása arra, hogy megmozduljak és a testemet edzzem valamilyen szinten. Utána sok éves szünet következett, bár a kilók lassan kezdtek felkúszni rám. Időnként belekóstoltam ebbe, abba… Fogyókúra mellett kipróbáltam a Callanetics-et, ami hatásos, nagyon jó a hátnak, csak nem volt hozzá kitartásom. Megint több éves szünet jött, a fölös kilóknak pedig társaik is akadtak, amúgy is rogyadozó önbizalmam legnagyobb bánatára… Nem szaporítom a szót, ma nagyjából tizenöt kilós túlsúllyal küzdök, ami nem nagyon sok, de elég sok ahhoz, hogy nyáron kényelmetlen legyen szoknyát felvennem, hogy jól tudjam magam érezni bármilyen ruhában, hogy nehezen másszak lépcsőt. Ráadásul az izmaim nincsenek kifejlődve, vékony a csontozatom. De hogy ne nyavalygásból és önmarcangolásból álljon ez a poszt: pár éve megtört a jég. Fene se emlékszik, miért kezdtem el tornázni, de elkezdtem. Egyvalaki Simonfi Ági Pilates gyakorlatait ajánlotta, másvalaki Béres Alexandrát, egy harmadik személy Rubint Rékát. Kipróbáltam én mindegyiket. (Azt hiszem egyedül Béres Alexandra várat még magára.) Simonfi Ági remek tréner, kedves és aranyos a stílusa, nem félek tőle, és semmiképpen sem érzem magam tehetetlen tohonya hájpacninak a gyakorlatai végzése közben, mert azok elsősorban a test erősítésére lettek kitalálva, sérült emberek testi rehabilitációja folyt Joseph Pilates eredeti gyakorlataival. Ezek a gyakorlatok elkezdték formálni az izmaimat és mivel sokat ülök (irodában dolgozom, írok stb.), kifejezetten jót tettek a fájós hátamnak. Ráadásul, mivel Callan Pinckney gyakorlatai is ehhez hasonlóak, nem esett nehezemre elsajátítanom őket. Aztán kipróbáltam Rubint Réka 4 x 20 perces gyakorlatait. Vagyis, ebből eleinte bírtam nagyjából 15 percet. Réka kemény fitneszcsaj, nem aprózza el a dolgokat és mindenképpen gyakorlott, haladó sportolóknak ajánlom a gyakorlatait, mert az átlagos emberi test és szív NEM bírja ezt a fajta megterhelést. Arra viszont jó volt Réka, hogy ráébresszen arra, nekem a Pilates túl lassú, Réka pedig túl gyors és kemény. Kellett hát valami más, valami igazán nekem való. Keresgéltem az interneten, szerencsére se szeri, se száma a torna DVDknek. Rábukkantam egy Kari Anderson nevű amerikai nőre, akinek le tudtam tölteni egy egyórás programját (“Reach”), ami az egész testre van kifejlesztve és ötvözi a balett, a Pilates, a jóga elemeit, egy kis tánccal megfűszerezve. Kellően lassúnak tűnt, megkíséreltem. Beletört a fogam, hiszen nem voltam sem kellően izmos, sem kellően hajlékony, a szívem is nehezen bírta. Ez volt két éve.

Ma már megvan Kari összes DVDje és heti 4-5 alkalommal edzek a “Curl”-re (ez egy 20 perces hasizomtorna), a “Go”-ra (ez egy 45 perces kezdő sztep-gyakorlatsor, melynek van egy haladó változata, a “Hot steps”), és néha berakom a “Reach”-et. Élvezettel figyelem, hogyan alakulnak az izmok a lábamban, érzem, hogy nő az erőnlétem, hogy a szívem is erősödik. Ma már sokkal jobban el tudom végezni mind Réka aerobic-, mind Mary Winsor (na, ő sem komplett!) Pilates-gyakorlatait, melyeket a fenék és csípő formálására fejlesztett ki (ezekből vett át Ági is elemeket, csak ő jóval kevesebbszer végezteti, mint Mary). A sztepp sem oly idegen számomra, mint annak idején, van, amikor kifejezetten élvezem a mozgást. (Egy-egy mentálisan fárasztó nap után a testem is fáradt és olyankor a torna is nehezen megy, nálam még nem működik a tornából nyert felfrissülés.) A hasizmom gyönyörűen alakul és mindenképpen fejlődöm, a Curl-t is egyre jobban végig tudom csinálni. Egy szó, mint száz, minden könnyebben megy, mint régen. Nem sokat fogyok, és semmiképpen sem gyorsan. A torna erősít, alakít és mentálisan is formál, de a látványos és gyors fogyáshoz az én életmódom mellett szigorúan oda kellene figyelnem arra, hogy egyáltalán ne egyek cukrot és lisztet, ami egyelőre nem megy. (Viszont elég változatos és egészséges étrendet követünk, aminek szintén megvan az eredménye.) Jelenleg annak örülök, hogy mozgok, és annak még inkább, hogy szeretem! Hiányzik, ha egy napot kihagyok; ha kettőt hagyok ki, akkor már egyenesen a hiszti kerülget. A hátamnak is szüksége van a mozgásra, a szívemről nem beszélve. Úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt, változatos gyakorlatokat végzek, cardio és erősítő/nyújtó tornát egyaránt. Van hova fejlődnöm, de legalább elindultam néhány éve egy úton, és egyre nagyobb élvezettel haladok előre. Remélem, hogy látszani is fog az eredmény egy idő után, nem csak érződni… az mindenképpen pozitívum, hogy még soha ilyen hosszú ideig nem tornáztam huzamosan (az év kezdetén vezettem be a heti 2, majd több alkalmas tornát), tehát a kitartás már nem lesz probléma, és mivel ráéreztem a mozgás ízére, no meg a saját testemen tapasztalom a pozitív hatásait, igencsak hiányozna, ha abbahagynám…

Én csak egy átlagos személy vagyok, aki saját magától ébredt rá a mozgás hasznosságára. (Igen, voltak, akik ösztönöztek és hálás is vagyok nekik, de végső soron ez fejben dől el, méghozzá a sajátunkban. Eszter, Emese, Kari, otti és Anita, ti öten feltétlenül segítettetek, örök hála nektek ezért!) Ha nekem sikerült, akkor neked is fog! Én nem vagyok sem táncos, sem sportoló, sem fitneszguru, nincs mögöttem több évtizedes gyakorlat, nem ez a kenyerem, nem árulok semmit… Törékeny szerkezet a testünk, nagyon gyorsan elromlik és onnantól kezdve igen nehéz megjavítani… Jó időben kell elkezdeni törődni vele, erősíteni és ápolni kell, mert az egészségünk függ tőle és végső soron életünk teljességének foka. A beteg testünk a lélek gondjaira utal, de ez nem azt jelenti, hogy legyintünk egyet és rábízzuk az elménkre: majd meggyógyítjuk belülről. Testet és lelket együtt kell ápolni és gondozni, egyik sincs meg a másik nélkül!

Ha konkrét tanács kell, azt ne tőlem várd; én csak elkezdtem mozogni, de nem vagyok szakember. Mindenképpen azt javaslom, fordulj olyanhoz, akinek ez a munkája, kérd ki a tanácsát, neked milyen fajta tornára van szükség az optimális hatásért. A mozgás kockázattal is jár, ha nem hozzáértően végezzük, tehát légy óvatos és ne edzz túl sokat, csak fokozatosan haladj előre, ahogy a tested engedi. Senki sem kerget, nem határidőre kell teljesítened, csupán a testi-lelki komfortod növelése a cél. Időd van, már csak a kezdő lépések kellenek.

Hajrá neked, és hajrá nekem, meg mindenkinek, aki mozog és sportol és tornázik egészsége érdekében!

Egy hétnapos, egészséges fogyókúra ami működik is!

Mindazoknak, akik hozzám hasonlóan kisebb-nagyobb súlyfelesleggel küzdenek, közzéteszek egy hétnapos fogyókúrát, amit Lory barátnőmtől kaptam (ha bárkinek köszönetet szeretnétek mondani, köszönjétek neki!). Általában kételkedni szoktam a fogyókúrákban, mert sokat próbáltam már és nem váltak be… Ez a kúra viszonylag egyszerű, nem kell hozzá drága élelmiszer, nem kell koplalni, lehet enni bőven, nagyon gyors és hihetetlen látványos: már két nap alatt könnyebbnek érzi magát az ember, több az energiája és lead 1-2 kilót, ha pontosan betart mindent.

A Sacred Heart Memorial korház szívbetegei számára kidolgozott fogyókúra

Zöldségleves recept

3 paradicsom
2 nagy doboz aprított paradicsom
ételízesítő (ízlés szerint)
1 köteg zöldhagyma
fél köteg zellerszár, vagy zeller
2 db 400 grammos zöldbab (vagy fagyasztott)
2 zöld paprika (vagy TV paprika, vagy kaliforniai)
2 répa

Vágd össze a zöldségeket, tedd fővő vízbe, adj hozzá sót, fűszert (én oregano-t és bazsalikomot, néha fokhagymát is tettem bele), keverd össze. Főzd 10 percig nagy lángon, azután kis lángon, amíg megpuhulnak a zöldségek. Adj hozzá annyi vizet, amennyit szeretnél.

Amiket inni lehet: édesítőszerektől mentes gyümölcslé, tea, kávé, vörös áfonya leve és sok-sok víz.

1. NAP

Leves és gyümölcs, kivéve banán.
Egyél amilyen gyümölcsöt akarsz, kivéve banánt, és levest legalább egyszer.

2. NAP

Zöldségek, leves és főtt krumpli.
Egyél annyi friss zöldséget, amennyit akarsz; keresd a zöld leveles zöldségeket, ha teheted. Ne egyél száraz babot, zöldborsót vagy kukoricát. Egyél salátát a leves mellett. Vacsorára jutalmazd meg magad főtt krumplival, amire vajat teszel és fűszereket. NE EGYÉL GYÜMÖLCSÖT!

3. NAP

Egyél annyi levest, gyümölcsöt és zöldséget, amennyi beléd fér. Ne egyél krumplit.

Ha a fentieket csalás nélkül betartottad, a 3-ik nap végére 2-3 kilóval kellene kevesebbnek lenned.

4. NAP

Banán, sovány tej és leves.
Ma egyél meg legalább 3 nagy banánt és igyál sok sovány tejet. Egyél annyi levest, amennyit akarsz és tudsz. A banánban és a tejben sok a kalória, de ma szükséged lesz a káliumra és a szénhidrátokra.

5. NAP

Marhahús/csirkehús, paradicsom, leves.
Ma megehetsz 300-600 gramm marhahúst, vagy csirkét, de a bőre nélkül, és 6 paradicsomot. Ne egyél krumplit és fogyassz a levesből legalább egyszer.

6. NAP

Marhahús, zöldség és leves.
Ma egyél annyi húst amennyit akarsz, és hozzá sok zöldséget. Akár steak-et is ehetsz, zöld salátával. Ne egyél krumplit és fogyassz a levesből legalább egy akalommal.

7. NAP

Barna rizs, zöldség, gyümölcslé, leves.
Ma egyél annyi levest, amennyi beléd fér. Estére egyél barna rizst párolt vagy nyers zöldséggel.

Ha szigorúan be tudtad tartani az előírásokat, a 7-ik nap végére leadhattál 4.5-7 kilót! Aki nem aktív, nem mozog sokat, az kevesebbet fog leadni. Ha több, mint 6.5 kilótól szabadultál meg, 2 napig tarts szünetet, utána folytathatod az elejéről!

Ez egy hétnapos kúra és annyiszor megismételhető, ahányszor az ember szeretné. Gyorsan megszabadít a zsírtól, mivel jóval több kalóriát éget el, mint amennyit bevittünk. Ha mindent betart az ember, a szervezet megtisztul és megnövekszik az energiaszint, frisebbek leszünk, könnyebbek, éberebbek.

NE FOGYASSZUNK ALKOHOLT, CUKROT, ÉS LISZTET.

Személyes megjegyzéseim.

A kúra alatt általában gyümölcsöt reggelizem, ha egyáltaán; a 4-ik napon megeszem a banánokat reggelire vagy elosztva a nap folyamán, és tej helyett joghurtot eszem, natúrt, vagy kefirt. Minden nap megiszom a cukormentes capuccino-mat. Már kétszer próbáltam ezt a kúrát, és mindkét alkalommal sokat csaltam: ettem felvágottat (csipegettem, kenyér nélkül), sajtot, a 2-ik napon jó sok krumplit ettem párolva, fűszerekkel és vajjal. rengeteg salátát eszem, és amennyi gyümölcsöt bírok, akkor is, ha éppen nem lenne szabad gyümölcsöt enni. A hús-napon csirkét ettem, grillezve, jól bepácolva, fűszerezve, salátával. A sok csalás ellenére két hét alatt 4-4.5 kilótól szabadultam meg, remek a közérzetem, könnyűnek érzem magam és energikusnak. Hétköznapokon pedig beiktattam 45 perc Pilates-t reggelenként, ez is csodákat művel. Tehát azt javaslom mindenkinek, aki sokat gyorsan szeretne leadni, hogy vagy tartsa be szigorúan a kúrát, vagy lazítson egy kicsit, de végezzen valami sportot, tornát.

Mindenkinek sok sikert kívánok a kúrához, és ha sikerélményed volt, írd meg nekem, hadd örüljek veled!

Egészség stb.

A mostani Nők Lapjá-ban olvastam egy rövidke cikket Bíró Tündéről, aki úgy tűnik, fejébe vette, hogy Magyarország testi-lelki egészségét gatyába rázza.

Érdemes a honlapján bóklászni, időszerű és fontos tanácsokkal, kapcsolódási lehetőségekkel van tele, és éppen ideje, hogy mi magyarok, akik körében pl. a túlsúly népbetegség, kicsit jobban odafigyeljünk magunkra.

http://www.aranykosstudio.hu/