Mindenféle szép és felemelő gondolatot szerettem volna megosztani, talán meg is teszem jövő héten, de egyelőre csak alaposan fejbe akarom verni magam, méghozzá ismételten és jó keményen. Ugyanis ha huzamosabb ideig nem írok, a téboly elkezd régcsálni belülről. Lehet, hogy remekül leplezem holmi takarítással meg társas élettel, legyen az igazi vagy virtuális, de most már konkrétan érzem, hogy a koponyám belső faláról pattannak le az ingerült gondolat-gombócok és egyre nagyobb a zaj itt belül. Úgyhogy jövő héten a kötelező körökön kívül nem leszek elérhető, mert ha nem ülök le írni, elkezdődik a kivetítés másokra és az senkinek sem jó. Először magamat kell szeretnem, csak utána szerethetek másokat. Ezt a tényt pedig jó lenne, ha nem felejteném el néha hetekre, mert mint tudjuk, az elején pici morzsa indítja el a később mindent elsöprő, megállíthatatlan lavinát…
Tag Archives: Írás
Nahát
Ha az ember nagyon akar valamit…
Évek óta írok, de komolyabban csak néhány hónapja. Jobban mondva, most még csak átírok. Nem tudom, más írók, vagyis, rendes írók hogyan művelik a mesterséget, mi az alkotási folyamatuk rendje, írnak-e vázlatot, átírják-e a művet legalább egyszer, satöbbi, nekem mindenesetre ez az első fajsúlyos alkotásom, és mivel folytatásos alakban, egy bizonyos olvasótábort, konkrét réteget megcélozva tettem eddig közzé az életünket alakító világhálón, most, a mű elkezdése után két évvel hárul rám az a roppant kimerítő, ám időnként végletesen kielégítő feladat, hogy átírjam, átfogalmazzam, hozzátoldjak, kivágjak belőle, egyszóval kíméletlen és remélhetőleg tárgyilagos cenzora legyek önmagamnak. read more »
Írok
Senki kedvéért. Nem sietek… nem sürget senki… nem hagyom, hogy bárki beleszóljon. Nem engedem, hogy kikövetelje belőlem bárki a folytatást többé: ez az én mesém, jóformán én magam vagyok, aki ezekben a szavakban megszületett, egyfajta önismereti kurzus, kemény pofonokkal, rácsodálkozásokkal, félelmekkel, boldogsággal. Megírom, szépen, ahogy kell, csakis a szívemre hallgatva. Ha sírni fogok a végén, akkor sírni fogok… ha nevetni, akkor nevetni. A kettő úgyis együtt jár… ha őszintén érezzük őket.
Sétálni fogok a tengerparton… ráébredek valakinek a tudatára, ami vagy én vagyok, vagy voltam, vagy leszek… hátha megtanít majd dolgokra, amikre az élet eddig képtelen volt.
Olyan jó írni… csak úgy.
Csakis a magam kedvéért.
Érzem, írni volna most jó…
Érzések, hangulatok, színek és hangok kavarognak bennem, egy történet, mely szemvillanásnyi idő alatt fogan meg, és annál is gyorsabban illan el- de az az egy pillanat, amíg lejátszódik elmémben maga az élet, azért az illanatért érdemes élnem. read more »
Idegesség
Kevés dolog idegesít jobban annál, mint amikor megy az idő, megy, elszalasztott lehetőségek és esélyek szárnyát növesztve, én pedig csak nézem, lesek utána bárgyún, de nincs megállás, folytatódik a ciklus, és bár talán a következő élet-állomáson úgy tűnhet, minden percet kihasználtam, hamarosan újból nyomasztó űr tátong majd a pillanat szívében. read more »
