November 22, 2011
Ajánlom a történet folytatását azoknak, akik maguk is újjászületés küszöbén toporognak, de még nem mernek átlépni rajta…
II-ik rész
10.
Új reggel kopogott be hivatlanul az ablakán, arcába kiabálva, hogy keljen fel, tegye, amit tennie kell. Csakhogy ő már nem tudta, mit kellene tennie. Ült az ágya szélén, várta a percek múlását, abban reménykedve, hogy mire az utazókocsi ajtaját kinyitja, valahogy már este lesz, és ő visszafekhet aludni. A legjobb persze az lett volna, ha egyáltalán ki sem kell másznia az ágyból. read more »
September 23, 2011
Klárinak, meg még annak, aki olvassa!
9-ik fejezet
-Merre voltál, haver? -Tim kérdőjelként pózolt Josh előtt. -Nem számít, a magad ura vagy, menj, amerre akarsz, amikor akarsz. Csak legalább Sweeney-nek hagyj üzenetet legközelebb. Anyukád hétszer telefonált, David pedig kész feszület, mivel lövése sem volt arról, mit tudna neki mondani. Ugye van mobilod? read more »
September 6, 2011
Klári juttatta eszembe ezt a történetet (köszönöm szépen, Klári!!), és azt is, mennyire szerettem, szeretem írni. A mai napig nincs befejezve, de angolul sok fejezet elkészült, most elkezdem őket magyarra fordítani, és azt hiszem magyarul is fogom befejezni, ahogyan elkezdtem. A legelső történetemet, melyet a csodahang ihletett. read more »
July 23, 2011
Megfogadtam ugyan, hogy létező személyről nem fogok több fanfic-et írni, most mégis úgy érzem, be kell fejeznem ezt a történetet. Egy ideje ez a gondolat foglalkoztat, az meg csak megerősít szándékomban, hogy egyszerűen imádom írni. Gyakorlásnak kiváló lesz, talán tanulok is valamit belőle, és ha már olvasták páran, nekik is tartozom a befejezéssel. (Ez még nem az, mellesleg.) read more »
May 1, 2010
A férfi némán vezetett, a szokásosnál lassabban, talán a nő megnyugtatása végett, talán azért, mert tudat alatt meg szerette volna hosszabbítani a vele töltött időt. A szeme sarkából látta, hogy Andrea mozdulatlanul ül a helyén, arca kifejezéstelen, amúgy is kifürkészhetetlen pillantása mereven követi a sugárút kanyarait. read more »
March 25, 2010
Egy ideig csak sétáltak egymás mellett, két külön világ, egy változásra vágyó férfi és egy nő, aki foggal-körömmel akart ellenállni az újnak. Andrea a lábai alatt besüppedő homokra összpontosított, a szeme sarkából megfigyelt, összevissza ugrándozó kutyára, akiben annak minden pajkossága és kedvessége, továbbá a gazdi természete ellenére sem tudott teljesen megbízni. Nézte a nap korongját, mely sebesen kúszott felfelé az égen, a felhők mögül is jelezve jelenlétét. read more »
