Tíz perc sem kellett a teljes ébredéshez, ami a koffeinfüggő fiatalembernek rekordidőnek számított, ámde nem is csoda, hiszen percről percre érezte a szégyenkezés pírját feljebb kúszni a nyakán, mígnem az autójában ülve letekert ablakkal, hajában a süvítő forró széllel indult neki az útnak. Read the rest of this entry »

A koraesti napsugarak halvány narancsszín fénnyel borították be az ódon templomot, mely már kívülről is szellemlak látszatát keltette. Andrea borzongva figyelte, amint a nap sugarai egyre lejjebb és lejjebb kúsztak a falak moha-szegte kövein. Read the rest of this entry »

-Üdvözlöm, Andrea –állt fel Romano, amikor Ani-t látta közeledni az asztalához. –Elnézést kell kérnem Josh nevében, az imént hívott egy végeláthatatlan dugó kellős közepéből. Üzeni, hogy amint tud, igyekszik. Read the rest of this entry »

Nem hitte volna, hogy a második emeletre felsétálni valaha is ekkora tehernek bizonyul. Csigaléptekkel haladt felfelé, de még így is túlságosan hamar repítette testvére lakásának ajtaja elé a könyörtelen idő. Read the rest of this entry »

-Gyere, pajtás… most magadra hagylak egy kis ideig, jó? Nem sok kedvem van menni, amikor kint is csatangolhatnánk édeskettesben, de… tudod. A meló az meló. Majd este sétálunk a holdfényben, ígérem. Read the rest of this entry »

Szürkés, színtelen reggelre ébredt a világ. Andrea Moira Ramsey, harminchét éves Los Angeles-i lakos lustán fordult át a hátáról az oldalára, élvezve a kora reggel adta gondtalan perceket, [...] Read the rest of this entry »

Egy pohár tejeskávéval és egy mazsolás muffinnal a kezében komótosan visszasétált az autójához: a Starbuck’s zsúfolásig megtelt, de Ani-nak semmi kedve nem volt étteremet keresgélni. Read the rest of this entry »

Szembenézek az örök erkölcsi kétellyel, miszerint semmi jogunk felhasználni egy létező embert a saját céljainkra, bár ezen el lehetne csemegézni (talán máskor el is fogok), és azzal zárom le most a vitát, magamban legalábbis, hogy… Read the rest of this entry »