June 29, 2009
Drága kicsiny olvasótáborom, szeretettel ajánlom nektek ezt az új részt, aminek megírása végtelen örömet okozott. Nem tehetek róla, IMÁDOK belebújni a szereplőim fejébe, gondolataiba, számomra nincs ennél izgalmasabb. Ahogy egyikőjük mondani is fogja, eggyé válni a szereppel, az benne a legszebb. (Anyu, ha kedved szottyan egy folytatásos, meglehetősen könnyed, romantikus kis szösszenetet olvasni, aminek a főszereplője közös kedvencünk, akkor kezdd az elején; ehhez a kisbetűkkel szedett Kattintás a múltba linkre kattints lejjebb, vagy a jobboldalt található ún. címkék közül keresd ki ugyanezt a címet, kattints rá, és ott megtalálod majd az összes eddig részt.)
Kattintás a múltba
9-ik fejezet
Szokásától eltérően a férfi már hajnali hatkor felébredt, akárcsak a kutyája. Utóbbi a hálószoba küszöbét foglalta el szőrös testével, majd beleszimatolt a kora reggeli illatokba, melyek sok kellemes pillanatot, és némi esőt ígértek. A férfi rosszallóan fordult az ablak felé, hogy pillantásával megdorgálja a szürke eget, ám rosszkedve elillant, amint észrevette a tiszta világoskék égcsücsköt a felhők alatt. Talán elpucolnak, mire felöltözik, morfondírozott, és bekapcsolta a számítógépét, hogy megírjon néhány emailt, amíg elindul. read more »
October 30, 2008
Tíz perc sem kellett a teljes ébredéshez, ami a koffeinfüggő fiatalembernek rekordidőnek számított, ámde nem is csoda, hiszen percről percre érezte a szégyenkezés pírját feljebb kúszni a nyakán, mígnem az autójában ülve letekert ablakkal, hajában a süvítő forró széllel indult neki az útnak. read more »
July 9, 2008
A koraesti napsugarak halvány narancsszín fénnyel borították be az ódon templomot, mely már kívülről is szellemlak látszatát keltette. Andrea borzongva figyelte, amint a nap sugarai egyre lejjebb és lejjebb kúsztak a falak moha-szegte kövein. read more »
May 22, 2008
-Üdvözlöm, Andrea –állt fel Romano, amikor Ani-t látta közeledni az asztalához. –Elnézést kell kérnem Josh nevében, az imént hívott egy végeláthatatlan dugó kellős közepéből. Üzeni, hogy amint tud, igyekszik. read more »
May 2, 2008
Nem hitte volna, hogy a második emeletre felsétálni valaha is ekkora tehernek bizonyul. Csigaléptekkel haladt felfelé, de még így is túlságosan hamar repítette testvére lakásának ajtaja elé a könyörtelen idő. read more »
April 23, 2008
-Gyere, pajtás… most magadra hagylak egy kis ideig, jó? Nem sok kedvem van menni, amikor kint is csatangolhatnánk édeskettesben, de… tudod. A meló az meló. Majd este sétálunk a holdfényben, ígérem. read more »
March 30, 2008
Szürkés, színtelen reggelre ébredt a világ. Andrea Moira Ramsey, harminchét éves Los Angeles-i lakos lustán fordult át a hátáról az oldalára, élvezve a kora reggel adta gondtalan perceket, [...] read more »
March 27, 2008
Egy pohár tejeskávéval és egy mazsolás muffinnal a kezében komótosan visszasétált az autójához: a Starbuck’s zsúfolásig megtelt, de Ani-nak semmi kedve nem volt étteremet keresgélni. read more »
March 26, 2008
Szembenézek az örök erkölcsi kétellyel, miszerint semmi jogunk felhasználni egy létező embert a saját céljainkra, bár ezen el lehetne csemegézni (talán máskor el is fogok), és azzal zárom le most a vitát, magamban legalábbis, hogy… read more »
