Tag Archives: Madárka

Egy békés reggel

Ma reggel egy kis beteg rigó a kezemben halt meg.

Amikor már láttam, hogy a végét járja, kiemeltem a kartondobozából, amibe előzőleg beletettük magvak és víz társaságában, és kimentem vele az irodánk elé. Nagy parkos terület vesz körül minket, hatamas fák, bokrok, az ablakomon keresztül gyönyörű zöld lombozatra nézek, amerre ellátni. Szinte mindig hallani a szél párbeszédét a levelekkel. Gyönyörűen sütött a nap is, leültem a lépcsőre, tartottam a kis tollas jószágot a kezemben, simogattam, igyekeztem gyógyító, szeretetteljes energiákat átadni neki. Egész kis teste megfeszült, fejét hátra-hátravetette, csőre néma kiáltásra nyílt. Érzésekkel, rég feledett ösztönökkel kommunikáltam vele, azt hiszem. Remélem, érezte, hogy segíteni akartam neki. A Nap és a szeretetem melegében adta át lelkét az örökkévalóságnak.

Mulccsal borított avaros földbe temettem, egy bokor tövébe. Száraz leveleket szórtam a sírhantjára, és elszáradt nyírfa ágból kis keresztet csináltam neki.

Jó utat, kis barátom.