November 22, 2011
Ajánlom a történet folytatását azoknak, akik maguk is újjászületés küszöbén toporognak, de még nem mernek átlépni rajta…
II-ik rész
10.
Új reggel kopogott be hivatlanul az ablakán, arcába kiabálva, hogy keljen fel, tegye, amit tennie kell. Csakhogy ő már nem tudta, mit kellene tennie. Ült az ágya szélén, várta a percek múlását, abban reménykedve, hogy mire az utazókocsi ajtaját kinyitja, valahogy már este lesz, és ő visszafekhet aludni. A legjobb persze az lett volna, ha egyáltalán ki sem kell másznia az ágyból. read more »
September 23, 2011
Klárinak, meg még annak, aki olvassa!
9-ik fejezet
-Merre voltál, haver? -Tim kérdőjelként pózolt Josh előtt. -Nem számít, a magad ura vagy, menj, amerre akarsz, amikor akarsz. Csak legalább Sweeney-nek hagyj üzenetet legközelebb. Anyukád hétszer telefonált, David pedig kész feszület, mivel lövése sem volt arról, mit tudna neki mondani. Ugye van mobilod? read more »
September 6, 2011
Klári juttatta eszembe ezt a történetet (köszönöm szépen, Klári!!), és azt is, mennyire szerettem, szeretem írni. A mai napig nincs befejezve, de angolul sok fejezet elkészült, most elkezdem őket magyarra fordítani, és azt hiszem magyarul is fogom befejezni, ahogyan elkezdtem. A legelső történetemet, melyet a csodahang ihletett. read more »
July 23, 2011
Megfogadtam ugyan, hogy létező személyről nem fogok több fanfic-et írni, most mégis úgy érzem, be kell fejeznem ezt a történetet. Egy ideje ez a gondolat foglalkoztat, az meg csak megerősít szándékomban, hogy egyszerűen imádom írni. Gyakorlásnak kiváló lesz, talán tanulok is valamit belőle, és ha már olvasták páran, nekik is tartozom a befejezéssel. (Ez még nem az, mellesleg.) read more »
May 30, 2011
Egy ideje, személyes okokból kifolyólag nem írok fanfiction műfajú dolgokat, legalábbis olyanokat nem, melyek valós életbeli hírességekkel foglalkoznak. Viszont időnként a regényemtől muszáj elrugaszkodnom, egy kicsit kiszellőztetnem a fejem; amikor ennek ellenére is írhatnékom van, gyakorlásképpen szeretek könnyedebb témákban mozogni, és mivel sok kedvenc sorozatom van, szeretek kiragadni onnan egy-egy szituációt vagy szereplőt és köréjük építeni valamit, amit mondjuk hiányoltam az eredeti sorozatból. Konkrétan ez a darab leültetett egy nap este nyolckor és éjjel egyig nem engedett felállnom az asztaltól, folyamatosan írtam, gépeltem, amíg le nem írtam. És akkor végre békén hagyott. Pár napja pedig felfedeztem egy két éve gyártott hátteremet, ami szó szerint erről az írásról szól, és fordítva. Nem tudatosan történt, egyik sem ihlette a másikat, viszont valószínűleg ilyen régóta bennem motoszkál a téma. Ennyi.
Ezt a te kedvedért fordítom le az eredeti angolból, Katám. Nem mondom, hogy nem lesz élvezetes munka még egyszer végigmenni rajta, szóval azért ne érezz lelkifurdalást… hehe. read more »
May 1, 2010
A férfi némán vezetett, a szokásosnál lassabban, talán a nő megnyugtatása végett, talán azért, mert tudat alatt meg szerette volna hosszabbítani a vele töltött időt. A szeme sarkából látta, hogy Andrea mozdulatlanul ül a helyén, arca kifejezéstelen, amúgy is kifürkészhetetlen pillantása mereven követi a sugárút kanyarait. read more »
June 29, 2009
Drága kicsiny olvasótáborom, szeretettel ajánlom nektek ezt az új részt, aminek megírása végtelen örömet okozott. Nem tehetek róla, IMÁDOK belebújni a szereplőim fejébe, gondolataiba, számomra nincs ennél izgalmasabb. Ahogy egyikőjük mondani is fogja, eggyé válni a szereppel, az benne a legszebb. (Anyu, ha kedved szottyan egy folytatásos, meglehetősen könnyed, romantikus kis szösszenetet olvasni, aminek a főszereplője közös kedvencünk, akkor kezdd az elején; ehhez a kisbetűkkel szedett Kattintás a múltba linkre kattints lejjebb, vagy a jobboldalt található ún. címkék közül keresd ki ugyanezt a címet, kattints rá, és ott megtalálod majd az összes eddig részt.)
Kattintás a múltba
9-ik fejezet
Szokásától eltérően a férfi már hajnali hatkor felébredt, akárcsak a kutyája. Utóbbi a hálószoba küszöbét foglalta el szőrös testével, majd beleszimatolt a kora reggeli illatokba, melyek sok kellemes pillanatot, és némi esőt ígértek. A férfi rosszallóan fordult az ablak felé, hogy pillantásával megdorgálja a szürke eget, ám rosszkedve elillant, amint észrevette a tiszta világoskék égcsücsköt a felhők alatt. Talán elpucolnak, mire felöltözik, morfondírozott, és bekapcsolta a számítógépét, hogy megírjon néhány emailt, amíg elindul. read more »
October 30, 2008
Tíz perc sem kellett a teljes ébredéshez, ami a koffeinfüggő fiatalembernek rekordidőnek számított, ámde nem is csoda, hiszen percről percre érezte a szégyenkezés pírját feljebb kúszni a nyakán, mígnem az autójában ülve letekert ablakkal, hajában a süvítő forró széllel indult neki az útnak. read more »
July 9, 2008
A koraesti napsugarak halvány narancsszín fénnyel borították be az ódon templomot, mely már kívülről is szellemlak látszatát keltette. Andrea borzongva figyelte, amint a nap sugarai egyre lejjebb és lejjebb kúsztak a falak moha-szegte kövein. read more »
May 2, 2008
Nem hitte volna, hogy a második emeletre felsétálni valaha is ekkora tehernek bizonyul. Csigaléptekkel haladt felfelé, de még így is túlságosan hamar repítette testvére lakásának ajtaja elé a könyörtelen idő. read more »
April 23, 2008
-Gyere, pajtás… most magadra hagylak egy kis ideig, jó? Nem sok kedvem van menni, amikor kint is csatangolhatnánk édeskettesben, de… tudod. A meló az meló. Majd este sétálunk a holdfényben, ígérem. read more »
March 30, 2008
Szürkés, színtelen reggelre ébredt a világ. Andrea Moira Ramsey, harminchét éves Los Angeles-i lakos lustán fordult át a hátáról az oldalára, élvezve a kora reggel adta gondtalan perceket, [...] read more »
March 27, 2008
Egy pohár tejeskávéval és egy mazsolás muffinnal a kezében komótosan visszasétált az autójához: a Starbuck’s zsúfolásig megtelt, de Ani-nak semmi kedve nem volt étteremet keresgélni. read more »
March 26, 2008
Szembenézek az örök erkölcsi kétellyel, miszerint semmi jogunk felhasználni egy létező embert a saját céljainkra, bár ezen el lehetne csemegézni (talán máskor el is fogok), és azzal zárom le most a vitát, magamban legalábbis, hogy… read more »
February 10, 2008
Nem érezte túl fényesen magát a kivételesen hosszúnak tűnő hetet követően; másodállásban egy dúsgazdag üzletember party-kívánságait igyekezett kielégíteni, aki szerint egy kisebb családi vacsora háromszáz meghívottat és egy élő zenekart foglalt magába. read more »
February 7, 2008
Szóval ez a válaszom arra a sok üres, tartalomtól mentes, érzéstelen és jéghideg szöszenetre, melyre ráfogják, hogy erotikus írás. Kiborított, mennyire nem érdekli az embereket a testiség mögötti érzelem, és bebizonyítottam, hogy márpedig a kettő együtt jár. Nálam legalábbis. read more »
April 4, 2007
Álmokból születtünk, egész életünk álmok tarka szőttese. Sok színű fonálból szövődik, mint a mese…
~~~
A csendben karcolva érték egymást a féltett és rettegett szó-vázak; nem mondhatták ki őket, nem lehetett- de talán szavak nélkül mindig is könnyebb volt egyik embernek megérteni a másikat. Súlyos parfüm- és cigarettafüst terjengett a liftben; az érzék-csábítók alatt megtörten ült a nő, és bizonytalanság vette körül a férfit. Josh nézte a nő selymes, hosszú haját, ami körülölelte a vékony, törékeny vállakat. A csend leple alatt fájdalmasan hatott rá minden egyes lélegzetvétel, mellyel közelebb kerültek az elkerülhetetlenhez. Szerette volna, ha nem így alakulnak az események, de élete végéig bánta volna, ha nem a szívére hallgat aznap este a csillagos ég alatt. read more »
