June 29, 2009
Drága kicsiny olvasótáborom, szeretettel ajánlom nektek ezt az új részt, aminek megírása végtelen örömet okozott. Nem tehetek róla, IMÁDOK belebújni a szereplőim fejébe, gondolataiba, számomra nincs ennél izgalmasabb. Ahogy egyikőjük mondani is fogja, eggyé válni a szereppel, az benne a legszebb. (Anyu, ha kedved szottyan egy folytatásos, meglehetősen könnyed, romantikus kis szösszenetet olvasni, aminek a főszereplője közös kedvencünk, akkor kezdd az elején; ehhez a kisbetűkkel szedett Kattintás a múltba linkre kattints lejjebb, vagy a jobboldalt található ún. címkék közül keresd ki ugyanezt a címet, kattints rá, és ott megtalálod majd az összes eddig részt.)
Kattintás a múltba
9-ik fejezet
Szokásától eltérően a férfi már hajnali hatkor felébredt, akárcsak a kutyája. Utóbbi a hálószoba küszöbét foglalta el szőrös testével, majd beleszimatolt a kora reggeli illatokba, melyek sok kellemes pillanatot, és némi esőt ígértek. A férfi rosszallóan fordult az ablak felé, hogy pillantásával megdorgálja a szürke eget, ám rosszkedve elillant, amint észrevette a tiszta világoskék égcsücsköt a felhők alatt. Talán elpucolnak, mire felöltözik, morfondírozott, és bekapcsolta a számítógépét, hogy megírjon néhány emailt, amíg elindul. read more »
October 30, 2008
Tíz perc sem kellett a teljes ébredéshez, ami a koffeinfüggő fiatalembernek rekordidőnek számított, ámde nem is csoda, hiszen percről percre érezte a szégyenkezés pírját feljebb kúszni a nyakán, mígnem az autójában ülve letekert ablakkal, hajában a süvítő forró széllel indult neki az útnak. read more »
July 9, 2008
A koraesti napsugarak halvány narancsszín fénnyel borították be az ódon templomot, mely már kívülről is szellemlak látszatát keltette. Andrea borzongva figyelte, amint a nap sugarai egyre lejjebb és lejjebb kúsztak a falak moha-szegte kövein. read more »
May 2, 2008
Nem hitte volna, hogy a második emeletre felsétálni valaha is ekkora tehernek bizonyul. Csigaléptekkel haladt felfelé, de még így is túlságosan hamar repítette testvére lakásának ajtaja elé a könyörtelen idő. read more »
April 23, 2008
-Gyere, pajtás… most magadra hagylak egy kis ideig, jó? Nem sok kedvem van menni, amikor kint is csatangolhatnánk édeskettesben, de… tudod. A meló az meló. Majd este sétálunk a holdfényben, ígérem. read more »
March 30, 2008
Szürkés, színtelen reggelre ébredt a világ. Andrea Moira Ramsey, harminchét éves Los Angeles-i lakos lustán fordult át a hátáról az oldalára, élvezve a kora reggel adta gondtalan perceket, [...] read more »
March 27, 2008
Egy pohár tejeskávéval és egy mazsolás muffinnal a kezében komótosan visszasétált az autójához: a Starbuck’s zsúfolásig megtelt, de Ani-nak semmi kedve nem volt étteremet keresgélni. read more »
March 26, 2008
Szembenézek az örök erkölcsi kétellyel, miszerint semmi jogunk felhasználni egy létező embert a saját céljainkra, bár ezen el lehetne csemegézni (talán máskor el is fogok), és azzal zárom le most a vitát, magamban legalábbis, hogy… read more »
February 10, 2008
Nem érezte túl fényesen magát a kivételesen hosszúnak tűnő hetet követően; másodállásban egy dúsgazdag üzletember party-kívánságait igyekezett kielégíteni, aki szerint egy kisebb családi vacsora háromszáz meghívottat és egy élő zenekart foglalt magába. read more »
February 7, 2008
Szóval ez a válaszom arra a sok üres, tartalomtól mentes, érzéstelen és jéghideg szöszenetre, melyre ráfogják, hogy erotikus írás. Kiborított, mennyire nem érdekli az embereket a testiség mögötti érzelem, és bebizonyítottam, hogy márpedig a kettő együtt jár. Nálam legalábbis. read more »
April 4, 2007
Álmokból születtünk, egész életünk álmok tarka szőttese. Sok színű fonálból szövődik, mint a mese…
~~~
A csendben karcolva érték egymást a féltett és rettegett szó-vázak; nem mondhatták ki őket, nem lehetett- de talán szavak nélkül mindig is könnyebb volt egyik embernek megérteni a másikat. Súlyos parfüm- és cigarettafüst terjengett a liftben; az érzék-csábítók alatt megtörten ült a nő, és bizonytalanság vette körül a férfit. Josh nézte a nő selymes, hosszú haját, ami körülölelte a vékony, törékeny vállakat. A csend leple alatt fájdalmasan hatott rá minden egyes lélegzetvétel, mellyel közelebb kerültek az elkerülhetetlenhez. Szerette volna, ha nem így alakulnak az események, de élete végéig bánta volna, ha nem a szívére hallgat aznap este a csillagos ég alatt. read more »
