Bársony ujjaim között, illatos vérszínű bársony, letéptem egy halódó rózsáról, hogy magammal hozzam illékony emléknek. Ahogy száll el belőle az élet, úgy illatosabb, és selymesebb tapintású. Halála előtt közvetlenül a legerősebb az illata…
Nemrég beszabadult az épület folyosójára egy kis madár. Üvegablakok vették körül, látta a szabaság útját de visszatartotta valami nem látható erő. Szegényke repkedett, verdeste kis testét az ablakhoz, nagyon fájt nézni. Rádobtam a kardigánomat, foglyul ejtettem, és szabadon eresztettem a bejárat előtt… Egy pillanatra rámnézett, pihegett, nem értette, hogy ő most szabad, aztán elrepült és letelepedett egy közeli bokron. A minap megint láttam, bekukucskált a bejárati ajtón, készenlétbe helyeztem a kardigánomat, hátha megint mentőakcióra lesz szükség. Nem volt, mert a kis szárnyas nem jött be, odakint maradt, az ő világában. read more »
