Tag Archives: Novella

Az utolsó csepp

(Köszönettel Klárinak, akinek saját élményei ihlették ezt a művet! Remélem, nem bántam tiszteletlenül senkivel és semmivel, a történetben minden kitaláció, egyedül a legvége nem az… Jó volt megírni, fogadjátok szeretettel.)

Egyetlen szót sem szólt, miután rokonai elhelyezték az idősek otthonában. Feltehetően azelőtt sem kommunikáltak vele egy ideje, ugyanis az otthon orvosa megerősítette a hozott diagnózist: előrehaladott demencia. Ennek ellenére sem okozott sok gondot az otthon ápolóinak, ugyanis korához és állapotához képest viszonylag jól mozgott, engedelmesen állt fel, ült le, feküdt végig a foltozott ágytakaróval borított ágyon, első kérésre vette be a gyógyszereit, megevett mindent és óramű pontossággal működött az anyagcseréje. Küllemét tekintve tökéletesen elvegyült az otthon lakóinak elmúlófélben lévő arctalan öregei között: nyolcvanhárom évét jelző lágy ráncai között hangsúlyos barázdák futottak, bőre puhán fedte be jó húsban lévő testét, kócos haja ezüstös fészekként keretezte kerekded arcát. Látszott rajta, hogy rokonai megfelelően ápolták, gondozták, ellátták gyógyszerrel és táplálták. Unokahúga és annak férje sajnálkoztak ama tény kapcsán, hogy Mari nénit otthonba kell adni, de Tibor gyakori külföldi utazással járó munkát kapott nemrég, Kitti pedig két kamasz gyermekük és rendezvényszervezői cége mellett immár képtelen volt megfelelően ellátni nagynénjét. A havi százhatvan ezer forint meg sem kottyant a jól kereső házaspárnak, sőt még további húsz ezret is az otthonigazgató kezébe csúsztattak arra az esetre, ha a következő látogatásig bármi váratlan és sürgős kiadás adódna Mari néni körül. read more »

Bárcsak

A kiállítás jóval kevesebb látogatót vonzott, mint azt Helene gondolta. A viszonylag tágas, világosan berendezett teremben nem taposták egymást a nézelődők: Helene gyászos ábrázattal szemlélte a talán kétszáz, többnyire saját korosztályába illő, görnyedt személyt, és nagyon fáradtnak érezte magát, ami vagy a kissé fullasztó levegőnek, vagy az öregek látványának volt köszönhető. Fáradt testét vissza eresztette a kényelmes székre, melyről alig néhány perce, az ünnepélyes megnyitót követően emelkedett fel. A szervezők már felszólaltak, a köszönetnyilvánítás megtörtént, és a teret bágyatag, álmosító duruzsolás töltötte be, az érdeklődők visszafogott eszmecseréje. read more »

Metróangyal

Nem merek felpillantani. Tudom, mit gondolnak, érzem lesütött szemhélyaimon haragjuk tüzét. Szinte teljesen üres a szerelvény, helyet foglalok hát a hosszú pad kellős közepén, a lehető legtávolabb a két szélen ülő személytől. read more »

Mégis

Az átkozott dög csak ugat. Mit ugat: vonyít. Puli, tehát a vérében van a hangoskodás, amikor úgy érzi, hogy veszélyben a területe. read more »