Tag Archives: sorozatok

Kedvenc sorozatok

Egy ideje tervezem már csokorba gyűjteni őket…
Szép nagy csokor lett. :)
Sorozat-fanoknak ajánlom, ti többiek elég hamar fel fogjátok adni, asszem. 😀

MIÉRT ÉPPEN ALASZKA? (Northern Exposure)

Tartalmában, mondanivalójában mai napig verhetetlen sorozat. A történet kezdetén egy new york-i orvos akarata ellenére a kietlen alaszkai Cicely-be érkezik, hogy őshonos indiánokat és megannyi fura szerzetet gyógyítson. A városka lakói közül néhánnyal behatóan is megismerkedhet a néző. Ott van Maggie, a pilóta és Joel szállásadója/szilaj vita-, majd később csókpartnere, Holling, a helyi kocsma örökifjú hatvanas tulajdonosa és Shelley, a harminc évvel ifjabb kedves, Maurice, az arrogáns, elvember, hagyománypárti mecénás/volt űrpilóta/eleinte homofób és idegengyűlölő, Ed, a kissé naiv de roppant szeretnivaló árva indián, Ruth, a helyi kisbolt ezüsthajú vezetője, Marilyn, aki Joel szófukar asszisztense és mindig megvan a véleménye a doki hebrencs viselkedéséről, és nem utolsósorban Chris Stephens, aki személyes kedvencem, nem csak azért, mert valami elmondhatatlanul sármos és vonzó férfiról beszélünk (John Corbett, emberek! ma is szívtipró), hanem azért is, mert Chris jelképezi a szerzők szócsövét, ő a helyi rádió bemondója és műsorvezetője, és minden egyes epizód elején vagy végén vaskos életbölcsességgel gazdagítja a nézőt. Nem egyszer olvas fel regényből, csodás zenéket hallgattat velünk, ő a Mindenember, aki keresi az útját, keresi a saját hangját és nem válogat, nem utasít vissza semmit, hanem el- és befogadja az életet, ahogyan az jön. A sorozat miatt olvastam el a “Zen és a motorkerékpár ápolásának kézikönyvét”, többek között. Chris miatt fogadtam meg, hogy ha valaha megtanulok autót vezetni, mindenképpen tudni akarom majd, mi hogyan működik benne, fel fogom nyitni a motorháztetőt, satöbbi. Chris tanított meg arra, hogy amit egyszer kilőttek, azt nem érdemes még egyszer kilőni, mert az már nem művészi kifejezés, hanem plagizálás. (A híres tehénkilövésről van szó, amikor Chris megtudja, hogy a Monty Python már katapultált tehenet, ezért magába roskad, de az epizód végére megkapja Maggie leégett házából a zongora roncsait, és azt lövi ki az örökkévalóságba a Whiter shade of pale dallamára – katarzis!!!) Chris-től és a sorozat összes szereplőjétől rengeteget tanultam. Mennyit nevettünk, könnyeztünk rajtuk… Mély tiszteletem és csodálatom a sorozat szerzőinek, amiért egy ilyen nívójú alkotást ennyi évadon (6) keresztül végig tudtak vinni. read more »

Eli Stone

Egy hi(he)tetlen(ül szeretnivaló, kedves, bájos, lökött stb.) ügyvéd vicces és megható pálfordulása, útjának keresése (és úgy néz ki, megtalálása), az emberek megsegítésének vágya és megvalósítása, mindez George Michael-lal indító “isteni” látomások hatására.

Vagy egy aneurizmáéra. Merthogy az is van neki a magas homloka és csodálkozó nagy bociszemei alatt. read more »

Bűn

Annyi mindenről szeretnék írni, azt sem tudom, mivel kezdjem… fontos-e, mi lesz a témája az első bejegyzésemnek? Talán… talán nem.
A napokban pötyögtem be valamit. Jót tett a lelkemnek… én menthetetlen vagyok, jól tudom. :-) Íme.

Bűn

A férfi zihálva rontott be a templom kapuján. Fejében dübörögtek a gondolatok, sikoltoztak az ellenérvek. Mióta nem járt már szent helyen… Az öreg boltos szemében lapuló páni félelem mélységesen felkavarta; Michael fátyolos tekintete előtt, mely egy rejtett zugot keresett, ahol megbújhatna, még most is vádlón tekintett rá a ráncos arc. read more »