Monthly Archives: December 2006

Wings of an angel

Sarah McLachlan

In my hand I am holding Sarah McLachlan’s latest jewel, the complete and updated Mirrorball live CD. It not only looks like a perfect gem, it also sounds like one, like everything else we have heard from her. So far, I am absolutely in love with “I will not forget you”, but the rest is also absolutely beautiful. read more »

Még több Plushenko!

A folytatás.
Ok, rendben, tudom. Nem szép tőlem, hogy szegény Zsenyát összehozom minden élő jópasival! De nem bírok ellenállni…

Some more Plushenko backgrounds! 🙂 I know, it’s not nice of me to put him there with all the sexiest men alive 🙂 but I can’t help myself!!!

Plushenko 11Plushenko 12Plushenko 13Plushenko 14Plushenko 15Plushenko 16Plushenko 17Plushenko 18Plushenko 19Plushenko 20

Plushenko…

Jevgenyij Pljuscsenko, orosz műkorcsolyázó. Mára elég sokan ismerhetik a nevét, hiszen olimpiai bajnok lett idén 2006-ban. Ez persze csak a világ szemében teszi őt naggyá- az én szememben attól nagy, hogy amióta megismertem, folyamatosan változik az életem. Miatta, az érzések miatt, amiket kihoz belőlem, azok miatt, akiket általa megismerhettem. De róla esetleg majd máskor. Most csak szerettem volna összegyűjteni a kedvenc háttereimet, amiket összehoztam az évek során róla, vele kapcsolatban.

Some backgrounds I created over the years, inspired by the magnificent Evgeni Plushenko.

Plushenko 1Plushenko 2Plushenko 3Plushenko 4Plushenko 5Plushenko 6Plushenko 7Plushenko 8Plushenko 9Plushenko 10

Nyakunkon…

…az élet, meg ami vele jár. Láttátok a filmet? 1994, Ethan Hawke (ahh), Wynona Ryder, az általam azóta is utált (jogtalanul) Ben Stiller. Huszonévesek az egyetem után, a nagybetűs élet küszöbén. Kamera, monológok, mikro-süti, gitár, szex, szerelem, melegek, AIDS, kurvajó zene. Dráma és humor, ahogyan csakis a valóság képes adagolni. Lassan tizenkét éve imádom a filmet, és azóta sem avult el; ma is ugyanolyan friss az üzenete, mint annak idején. Közel a harminchoz, pont ugyanazt érzem, amit akkor, amit ők, amit mindenki- csak tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek…? read more »

Az utolsó előadás

végre megírtam, már kezdtem beleboldondulni
nem és nem akartak jönni a szavak
a befejezés sem
túl véges volt
ma megszületett a megfelelő befejezés
végre

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Csupa vidám, kedves arcú ember ült a St Moritz tó közvetlen szomszédságában felépített kis kávézóban. Az asztalok mind a tóra néztek; a friss, nyári szellő kacéran simogatta az élettől duzzadó arcokat, és töltötte meg az egészséges tüdőket. Mindenki kávét, teát, frissítőket fogyasztott, és a teret harsány, derűs csevegés töltötte be.
A lány kapkodva, de nevetgélve szedte össze az üres tányérokat, csészéket. A vendégek segítettek neki, ő pedig kacsintással köszönte meg. Csípőjén lágyan libbent a könnyű szoknya, karcsú testére finom selyemblúz simult. Gyorsan szaladgált az asztalok között, felvéve az új rendeléseket, elfogadva a nagylelkű borravalót, amit a kuncsaftok nem sajnáltak a ragyogó szemű, gazella-szökellésű pincérnőtől.
Miután úgy érezte, nagyjából öt percnyi szusszanást megengedhet magának, jóleső fáradtsággal a testében nekidőlt egy girbe-gurba, koronájától megfosztott fatörzsnek. Elnézte a tó vakító kékségű, időnként fodrokkal díszített tökörfelületét, a fölötte repkedő madarakat, a szél-sóhajokat, amiket a víz küldött a vendégek felé. Milyen csodálatos itt az élet, gondolta. Nem emlékezett arra, hogy valaha is máshol tartózkodott volna; a boldogság minden porcikáját feltöltötte derűlátással, és lábai energiától fűtve mozogtak és mozgatták őt magát is. Hiába akart pihenni, a lábai nem hagyták; vitték őt tovább, az új vendégek felé, a pulthoz, labirintus-útvonalon küldték őt előre. read more »

Elmúlás

Már megint, az örök mumus. Merthogy mumus marad, akkor is, ha ezer könyvet olvasok el arról, mennyire az élet velejárója, és hogy enélkül nem lenne teljes az élet körforgása, bla bla bla. Hiába hiszem azt, hogy a halál után van élet, ha nem is olyan formában, ahogyan azt itt megszoktuk. Abban is hiszek, hogy aki elment, az lát minket, és alkalomadtán megmutatkozik, persze, nem materiális alakban, és segít nekünk, ha arra van szükségünk.
Mindez hiába. read more »

Áldozat

zhenya_060903b.jpg

bóklásztam az írásos mappámban, és ezt találtam- Ercsa küldte nekem elég régen… furcsán fantasztikusnak tűnt ez az elmélet még akkor, de azóta egyre biztosabban érzem, hogy van benne igazság… nem merek abba belegondolni, hogy Zsenyával kapcsolatban is igaza lehet…
szeptember elseje furcsa, összetett nap volt az életemben… kaptam ajándékot, sokat, az élettől… read more »