Monthly Archives: March 2007

Régi…

Hihi. Kb öt éve voltunk ilyenek…

Hon, do you remember…? *smile and a kiss*

twoasoneb.jpg

Valami más… (?)

Öhm. Ideje lenne így a február 18-ai Josh utáni időszámítás tényével együtt is VÉGRE MÁSRÓL IS ÍRNI EBBE A NYOMORULT BLOGBA! Hiszen a hétvégén láttam Frenák Pál Fiúk (Les hommes cachés- A rejtőzködő férfiak– mennyivel többet mond így…) című fantasztikus táncelőadását, immár harmadszorra, és elvarázsolt, immár harmadszorra; voltam az állatkertben, évek óta először, és különös melankólia fogott el egy lány-gorillát nézegetve az üvegen keresztül- a keze olyan volt, mint az enyém, csak nagyobb, sötétebb, és durvább… ott először éreztem valami furcsa kötődést, láthatatlan köteléket az ember és az elődje (?) között, ami egymás felé húzott minket… találkoztam Katámmal is, és a fórumos lányokkal… tegnap láttam a Mások élete című csodálatos filmet, ami letaglózott és kitépte a lelkem… a fórumon összeakadtam egy érdekes figurával, mondhatni, fehér holló a srác (igen Milán, te vagy az!), olyan jó váratlanul értelmes emberekre bukkanni és szót érteni velük (van úgy, hogy egyedül érezzük magunkat, de nagyon, aztán kiderül, hogy nem is, mert mindig van valaki, aki helyrebillentse a lelkivilágunkat)… read more »

Kezek násza

Kata látta helyettem is- az élet írta, nem én- csak remélem, valamelyest sikerül visszaadnom a pillanat varázsát.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sötétedni kezdett a kinti világ, midőn a vonat monoton kattogása félálomba ringatta a fiatal férfit. A fülkét áporodott emberszag és fáradt gondolatok töltötték be. Hazafelé vitte a vonat a férfit, hosszú, felszínesen pezsdítő és egyben gyötrelmes esték sorozatát követően, melyek során lényegtelen emberekkel találkozott, lényegtelen eszmecseréket folytatva velük lényegtelen témákról. Fáradt volt, most érezte csak, mennyire. Résnyire nyitott szemei a külvilág száguldó árnyait követték, a fák girbegurba, fenyegető karjait, a sekély dombvidéket, a kietlen szeméttelepeket és szegényes portákat. Komor hangulatát csak fokozta a tudat, hogy mellette ül az egyetlen személy, akihez valaha gyengéd érzelmek fűzték, és ő legalább annyira távol van most tőle, mint egy másik galaxis. Ő is szótlanul tespedt el az ülésen, és a mellkasán összefonta a karjait. Combját oda-odazötykölte a vonat a másik férfiéhoz. Farmeranyag ért farmeranyaghoz; némán, finoman súrolták egymást a szövetszálak, és az érintkezés finom, észrevétlen hullámokat bocsátott a levegőbe. read more »

Musica mia

josh_14_sm.jpg

josh_14.jpg

Oh.

josh_12_sm.jpg

josh_12.jpg

Vegyeske

Nem szeretem, ha éppen két dimenzió között lebegek; vagy legyek a béka segge alatt, vagy a hetedik mennyországban. Most éppen valahol félúton, a nyamvadt nihil környékén leledzem, na, annyira azért nem rossz a helyzet, szóval nem kell félni, de nem érzek úgy, ahogy szeretem, ha érzek. (Értelmes is vagyok, ha akarok, mi?) read more »

J.

josh_8_sm.jpg

josh_8.jpg

Meghajlás

Christopher Reeve, vagyis Superman. Életem legelső szerelme már több, mint 2 éve halott. És most olvastam egy cikket a család fotós barátjának tollából, aki elmeséli, hogyan és mikor ismerte meg Chris-t, milyen közvetlen és kedves ember volt, mikor történt a baleset, és milyen csodálatos társat kapott Dana személyében. Csupán három év jutott nekik felhőtlen boldogságban, de Dana férje balesete után is a végsőkig mellette állt. Chris halála után visszatért énekesi karrierjéhez, ám tavaly márciusban elvitte a tüdőrák. Negyvennégy évesen. Sohasem dohányzott.

Már nem is csodálkozom azon, hogy pont most került a kezembe a cikk, hiszen egy mozgássérült és egy egészséges ember kapcsolatát boncolgatom a magam kezdetleges, esetlen módján. Szívfacsaró történet lesz, ha le bírom írni; talán nem kellene túlfeszítenem a húrt, de nem tehetek róla, szadistának, lélekfacsarónak születtem: katarzis mindenek előtt. Hadd szenvedjek, hadd szenvedjen velem, aki olvassa.

Azért döbbenetes, micsoda emberi sorsok léteznek…

Zizzzzz

Lebegés van. Bőgés minden előzmény nélkül. Percekig, aztán amnézia. MI VAN?! Mi folyik a lefolyóba? Megzizzentem? Megint? Mikor lesz ennek vége? Mikor leszek képes megnézni valamit, azt mondani rá, hogy “klassz volt” aztán pá? Finito? Basta? De jó lenne normálisnak lenni, hej! Ehelyett a monitorra tapadok, és olvasgatok egy sík ismeretlenről. Hullára nem hat meg éppen most ebben a pillanatban, de ha meghallom énekelni, facsarodok mint egy citromos csók. Hát mi ez már megint? Békességet, csendet, nyugit akarok! Nem vihart és szélvészt, és legalább egy kicsit kisebb intenzitással, ha kérhetném, az új érzéseket bekapcsolni odafönt, hallja-e, Isten úr? Egy sima eufóriának már tudnék örülni. Annak is, ha nem toccsannék a képernyőre, és nem lenne ínhüvelygyulladásom a sok photoshopolástól. Ja, és kéretik a perverzitás határait súroló agyszüleményeket visszatartani másnak. Muszáj teletömködni a fejem olyannal, ami más, normálisabb egyedeket minimum röhögésre, és legrosszabb esetben a velem való kapcsolattartás beszüntetésére késztet? Magyarázatot követelek mindezekért. És unom már, hogy a mobilom akkor csörög, ha a kezembe veszem. Lesznek szívesek leszállni rólam odafönt!!!

Vasárnap

Gyerekek, 12 órát aludtam… a sztárokajégen után bezuhantam az ágyba és akkorát aludtam mint egy ház! kellett már… reggel pedig ötven percet tapostam, majd két órát töltöttem a kertben (annyira el van hanyagolva, egy hónap kell, amíg mindent megcsinálok benne… gyomlálás, a fű “átszellőztetése”, a fácskák körül kiszedni a füvet, stb), és délben reggeliztem. 🙂 Most pedig frissnek érzem magam, és Josh “Smile”-ját hallgatom, és közben Charlie Chaplin áll előttem és lóbálja a sétapálcáját, és persze a lelkem túlcsordul a pozitív gondolatoktól. 🙂 Ha már meguntam a Smile-t (kb egy óra), végre valahára rávetem magam a sorozataimra…

Gyönyörű a tavasz…

Azért sem változunk…

Jaj dehogynem.

Teljesen fel vagyok most kavarva- én nem ezt láttam benne- lehet, hogy megváltozott- lehet, hogy nem képes ellenállni a kísértésnek- basszameg, ki lenne képes, amikor nők százezrei omlanak a lábai elé- megértem, meg én, az ember, a férfit megértem- de gyászolom azt a félénk, szerény, félszeg srácot, aki mozdulatlanul zengette tele a nézőteret, aki a hangját tette a középpontba, és nem saját magát. A hangját kapta, adták neki, céllal adták, és nem önös érdekek kielégítéséért, nem azért, hogy becsapja a nézőket, fogja a kezüket és azt hazudja nekik tíz másodpercen át, hogy fontosak neki. Ezer százalék, hogy ha az én kezemet fogná, elvinne a mentő- de ez nem az a fiú, akibe beleszerettem. Ez az ember túlnőtte a hangját, és alárendelte azt, illetve a közönséget is, saját magának; imádja, hogy imádják. És közben a lényeget veszíti szem elől. read more »

House!

Darling, don’t read on unless you’ve seen episode 3/15!!! That applies to everyone else.

Dammit, I swooned the minute he started playing that piano! And Dave Matthews joined in… that was a mesmerising moment. So beautiful!

The medical case blew me away, and it raised such a tough question- is it worth having a gift, if you can’t have a life? People love you if you’re unusual, if you’re gifted… it’s human nature, we are drawn to any manifestation of higher powers, we just can’t help it. The more gifted someone is, the more we are drawn to them, like helpless little nails to a gigantic magnet. I know I work like that. It’s pathetic and despicable, but I can’t help it. read more »

Ch-ch-ch-ch-changes

Things change… I have to accept it. But so suddenly?

Two weeks ago I heard an angel sing. Now I see a sex-idol walk between the rows, letting women tear him to pieces (almost). Does my stomach signal something? Yes. Am I happy? Hard to say.

I hate changes… and that’s all I’m getting these days. My better half, the one who puts up with so much from me, the one who always behaves patiently when I should be slapped a couple of times, is far away, out of sight, out of hearing. The light is not on when I come home. I am cold in bed when I hop in. I do the shopping, I do the cleaning, and the house, as a result, is rather dirty. I don’t fight with Kitty, and she craves it. I don’t cook, because there is no one to cook for. I eat salads, chocolate, yoghurt if starving. The kitchen is a mess. I don’t rush home, because there is no one to rush to. Actually, I thought I was fine up to this moment, but no, I hate it all. read more »

Sóhaj

Ok, lehiggad, elfogadja, kész, nem nyavalyog. Nem kaphatok meg mindent az életben, a fenébe is!!! Olyan kurva jó dolgom van, hogy tartsam a szám és adjak hálát naponta, mindenkinek! 🙂
Majd látom máskor… két év múlva mondjuk. Végtére is, Tori-nak hat évébe telt idemászni hozzám 🙂

Na.

Hát idehoztam, mert borzongok ettől a képtől!!!!!!!!! vagy inkább, bizsergek… döbbenetes kép…

picture_228.jpg

Vidámka*

*plagizálok, Katám találta ki, de megtetszett 😉

Szóval, vidámka. 🙂 Egy hete ilyenkor átbőgtem a teljes napot, úgy éreztem, vége a világnak. Talán vége is, egy kicsit. De még itt vagyok, és mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.

Visszafizette az ebay-es eladó a pénzt arra a lemezre, amiről kiderült, hogy nem a nekem kellő változat, rendes volt.

Itt a tavasz, érzem a levegőben, ragyog, illatozik, kacag, kecsegtet. Napfény nélkül halott lennék, szó szerint, nekem lételemem a fény, a melegség, a derűlátás. Érzem, tele az élet lehetőségekkel- erről szól a tavasz, nem? read more »

ARGH

Hogy a fene essen belé!!! Miért vagyunk ennyire távol mindentől? Tele van a hócipőm azzal, hogy senki sem tolja Budapestig a seggét. Mindig nekünk kell elmászni. El tudnék menni Oslo-ba megnézni JG-t élőben, nem is olyan drága, de Vilinek el kéne jönnie Helsinki-ből, az is pénzbe kerül, és nem hinném, hogy nagyon élvezné a dolgot, bár mindig mindent megtesz értem, én viszont nem akarom, hogy halálra unja magát… Tíz perc alatt felröppentem a fellegekbe, hogy láthatom élőben, és most ólomként koppanok a földön, mert mégsem. Sokba kerül, 3 napért, két óráért, lehet, hogy csalódás lenne… És már nincsenek jegyek az első sorokba.

Eh. 🙁

És a vadonatúj termoszom is csöpög. Csak mert nem a 10 ezer forintosat vettem meg?!

Izé

Veszélyes dolog a fürdőkád, ha egyedül van az ember, ha kettedmagával. Ma egyedül voltam, de olyasmi jutott eszembe, hogy tüstént le is szögeztem magamban: beteg vagyok. Egészen, száz százalékosan biztos, hogy beteg aggyal születtem, vagy pedig, időközben elmászott a szürkeállományom, és a sok művészfilm hatására olyasmik jutnak eszembe, amik garantáltan kivernék a biztosítékot, talán még Katánál is.

Hát, ezek után le kell ellenőriznem ezt a tényt 😀 igen, sztori lesz belőle, rövid, egyrészes, izé.

Utoljára, először

Általában ki nem állhatom a reklámokat, de nagyritkán becsúszik egy-egy jól sikerült alkotás, ami vagy a képi világával, vagy egy mondatával felhívja a figyelmemet. De nem a reklámokról szeretnék most beszélni, csak eszembe jutott egy érdekes gondolat, amit egy légitársaságos reklámban hallottam. Ezt a mondatot úgy megjegyeztem, és úgy elgondolkodtatott, hogy időnként felötlik bennem, és eltöprengek a válaszon. A kérdés így hangzik:

Mikor történt utoljára, hogy valamit életedben először csináltál?

Én, aki folyton nyavalygok azon, hogy a változás szelei tépettre borzolják létemet, énnekem tetszik ez a kérdés. És nektek? Ami a válaszomat illeti, per pillanat ezt tudom mondani: pár napja, amikor egy barátnőm felhívott telefonon, egy kézzel kellett vacsorát készítenem, répát pucolnom, fokhagymát (úgy durván negyedóra volt egy cikk fokhagyma lepucolása), darabolni, átpasszírozni, satöbbi. És sikerült 🙂 Amikor letettem a telefont, a kaja már a serpenyőben készült 🙂 (Zárójelben: ma este két hét óta először nem Josh Groban-t hallgatok. Nem is tetszik nagyon… hehe.)

Változások

josh_5_sm.jpg

josh_5.jpg

Hát igen. Kicsit le voltam maradva még tegnap. Azt hittem, én naív, hogy egy szende kisfiúval van dolgom… Ha. Két évvel később, az arc is más, a hang is, a mozgás, a beszéd. Minden. Kicserélték volna? Vagy éppen szerelmes volt? Járkál, szintin játszik, dobol, kikezd a nőkkel (eh, világos, hogy felvilágosította egy hölgy, vagy kettő, vagy több, időközben, hogy hékás, kicsi fiú, elképesztő vonzerőd van, ölöd a nőket, vedd észre!), nevet, ugrál, előad. Mindenesetre, kicsit félek a mostani koncertfelvételektől, ezek után… Egy biztos: jól áll neki az angyal, jól áll neki a férfi is… és mindkettőt egyformán szeretem.