Boldogság…?

Az egyik internetes fórumon olvasgattam ma, hogy ki merre for utazni hamarosan… London, Törökország, Tibet… És vártam a szokásos érzést, ami ilyenkor el szokott fogni: Istenem, milyen jó nekik, mennek világot látni, egy ismeretlen helyre…! Ám ez az érzés most egyáltalán nem él bennem; átgondoltam, mely országokba, helyekre szerettem volna mindig is eljutni, vagyis, felsorakoztattam kedvenc célpontjaimat: Kanada, Toszkána, Skócia, Írország, Montana állam, USA, Szentpétervár… és rájöttem, hogy ha valaki most, ebben a pillanatban a kezembe nyomná az útlevelemet, és azt mondaná, tessék, itt van egy rakat pénz, menj, ahova szeretnél- nos, nem tudnék választani, hova induljak, de nem azért, mert hirtelenjében minden irányba elutaznék egyszerre, hanem mert egész egyszerűen most, itt, ahogyan most érzem magam- nem vágyom sehova! Utazni remek dolog… az egyik legszebb a világon… De jó itt most nekem… jó a pillanatban lenni, és amikor vége van, a következőben is jó lenni… nem hiányzik semmi, de semmi. A kedvesem pár nap múlva velem lesz, nem szenvedek hiányt anyagiakban, van állásom, kreatív energiámat hetek óta képes vagyok beleölni mindenféle szépbe, jóba, és a végeredményt értékelik is körülöttem… hónapok óta odafigyelek arra, hogy a testmozgásra is jusson idő, a táplálkozással sem állok most hadilábon, pár napja találkoztam Krisztával, aki hazajött egy hétre, májusban találkozom Karesz fórumával, később pedig Betti fórumával, nemrég láttam három csudajó művészfilmet, a fordításaim remekül sikerültek mostanában, Gitta könyve lassan, de biztosan alakul (úristen Campbell Scott válaszolt!!! Campbell Scott!!!!!! akit A szerelem erejével-ben százszor megsírattam, aki tucatnyi filmben volt szuper, és akit legutóbb a Zene és szöveg-ben láttam), imádom az Alla luce-t írni, mert olyan, de olyan gyönyörű véget találtam ki, és persze a folytatást is megírtam már a fejemben tegnap, minden egyes szavát szinte, látom magam előtt, és gyönyörű lesz- szóval, ha mindez nem lenne elég az én személyes boldogságomhoz, még kedvenc Zsoltom is visszatért, amit nem hittem volna különben…, és minderre csak finom, édes, szájban olvadó, tökéletes hab a tortán, hogy minden nap olyan zenét hallgathatok, ami amikor megszólal, különlegessé varázsol engem, csupáncsak azért, mert tudom, ilyen szépség csakis annak adatik meg, aki értékelni tudja és megérdemli. Hát miért akarnék én elutazni bárhova is?! A világ összes tája, különlegessége, érzése, szépsége itt tömörül a fejemben, majd szétrepeszti szegény koponyámat, hát hova férne most még bele a Taj-Mahal vagy az Empire State Building látványa?! Eléggé aggódom amiatt, mi lesz június elején… mert hacsak nem jön közbe valami (és nem jöhet, mert nekem ott kell lennem, és Neki is), szét fogok robbanni a hang- és látványorgiától pffff.

Igen, ez lehet a boldogság! Köszönet érte az égieknek…