A türelem rózsát terem. Lassan járj, tovább élsz. A türelem nem öl, csak a sietség (ezt ma találtam, szomáli mondás). Tegnap torna közben döbbentem rá, hányszor, de hányszor igazolódott be az életemben mindez!
Hol kezdjem… igen, a szerelemmel. Kamaszként siettettem volna a szerelmet, mint mindenki más; tizenévesen nem egyszer voltam szerelmes, áhitoztam a nagy Ő után, szerettem volna, ha szeretnek- de görcsösen akarva nem sikerült találnom senkit. Akkor bukkantunk egymásra a párommal, amikor megbékéltem a sorsommal és az egyedülléttel (gondolva, talán csak nem vénlányként halok meg- voltam akkor 22 éves).
Nagyon szerettem volna Jevgenyij Pljusenko-t látni élőben korcsolyázni; micsoda izgalmakkal vártuk annak idején az Art on Ice produkciót! Zsenya az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést. Pár évre rá sietősen kiutaztunk Moszkvába, hogy láthassuk, ahogy megnyeri az aranyat. Lesérült, én beteg is voltam, nem volt az igazi. Tavaly, váratlanul, a semmiből, ahogy mondani szokták, bejelentették hogy a Kings on Ice keretén belül ellátogat Magyarországra. Váratlanul jött, ahogyan az egész szeptember 1-jei nap, ajándék volt, nem kértem, csak kaptam. És idén háromszor lép fel nálunk! Mindent ki kell várni…
Amikor beiratkoztam Ronan Morgan írtánc iskolájába, nagyon lelkesen vetettem bele magam a tanulásba, és mivel korlátlanul lehetett menni, mentem is heti öt alkalommal, másfél óra/alkalom. Két hét után úgy fájt a térdem és a lábfejem, hogy járni is alig bírtam. Hetek kellettek, hogy helyrejöjjön a lábam, és azóta is érzékenyebb, könnyebben lesérülök. Itt is siettetni akartam a dolgot, úgy akartam táncolni, ahogy Michael Flatley táncosai.
Legutóbb pedig gyorsan akartam fogyni, és sokat mozogtam egyszerre. Na hiszen, a régi effektus: sajgó lábfejek, bicegés. Mostanra javult csak a helyzet, de még mindig nem tökéletes. Nem figyeltem oda a test jelzéseire, csak mentem előre vakon, önfejűen.
Mindezeket végiggondolva, kicsit félek, hogy Josh-t túl korán akarom élőben látni. Bár, amilyen kerge kis angyal, nem fejezi be augusztusban a turnét, állítólag, hanem megy tovább, további európai állomások, satöbbi. Még a végén ide is eljön?!
Egy a lényeg: mindennek eljön a maga ideje, a szerelemnek, a családnak, a gyerekeknek, a munkának, a barátoknak, a megelégedésnek. Siettetni semmit sem érdemes…
