A zongora

Szóval ez a válaszom arra a sok üres, tartalomtól mentes, érzéstelen és jéghideg szöszenetre, melyre ráfogják, hogy erotikus írás. Kiborított, mennyire nem érdekli az embereket a testiség mögötti érzelem, és bebizonyítottam, hogy márpedig a kettő együtt jár. Nálam legalábbis.
A történet egyik szereplője ismert számotokra, akik ezt olvasni fogjátok, a másik pedig képzeletbeli. Névtelenül írtam róluk, az eredeti angol verzióban sokkal könnyebben tudtam haladni így, hiszen ott elég névelőket használni; magyarban kissé nehezebb, de remélem, nem lestt vészes így sem.
Egyrészesnek indult, aztán jöttek a folytatások is, persze, és mire feleszméltem, összefüggő történet lett belőle, érzéki és szép.
Felnőtt olvasóimnak ajánlom.

A zongora

A nő régóta figyelte őt. Azóta, hogy munkába lépett nála, és az számos hónapja történt már. Természetesen jól tudta, kinek fog dolgozni, mielőtt még megpályázta volna az állást. Nagyon régóta hallotta a férfit először énekelni, még azelőtt, hogy a zeneipar bekebelezte volna a fiatalembert, aki akkoriban még csak egy ember-kezdemény volt, vékony, félénk, akit a kamera nagyon szeret. A nő emlékezett arra, micsoda szenzáció volt a fiú: a kritikusok és a közönség is megdöbbenéssel álltak a hangja előtt. Van, ami sosem változik, gondolta a nő, miközben ellenőrizte a menüt, amit a fejesek: producerek és szponzorok heti összejövetelére rendelt. Josh hangja, mely mostanra sokkal erősebben és érettebben szólt, a mai napig megdöbbentett mindenkit, aki csak hallotta. A nő nem tartotta magát igazi rajongónak, de nagyon is értékelte a férfi tehetségét, és természetesen a pénzt, melyet a férfi a bankszámlájára utalt munkájáért cserébe.

Munkaideje régen lejárt, habár ha őszinte akart lenni, nem volt vele egészen tisztában, mit is jelentett nála az a szó, hogy munkaidő. Senki sem foglalkozott azzal, meddig dolgozik, ha elvégezte a munkáját. Az ételnek asztalon kellett lennie, semmi más nem számított. Nem is volt akármilyen feladat eltalálni mindenki kedvencét, és állandóan résen lenni, nehogy romlott áru kerüljön a konyhára. Azelőtt azt hitte, embereket etetni nem jelenthet nagy kihívást, de mostanra megváltozott a véleménye. Ennek ellenére szerette a munkáját, mivel imádott pezsegni, és imádott személyes kontaktust létesíteni a körülötte lévő emberekkel. Ez utóbbit tartotta munkája legkellemesebb részének. Mindenkit személyesen ismert a takarítótól kezdve az elegáns öltönyben megjelenő fejesekig, és egészen egyszerűen mindenkivel jóban tudott lenni.

A kijárat felé haladva a nagy stúdió zárt ajtaja mögül lágy, éteri melódia csapta meg a fülét. Ösztönösen lassította le a lépteit, hogy kis ideig hallgassa a zenét. Késő volt, és meglehetősen sötét is. A másik épületből munkások zakatolása, kalapálása hallatszott át, és a folyosó túlsó feléről valakinek a nevetése. Időnként valaki elsétált mellette, ám mindent összevetve, az este magányosnak és csendesnek volt mondható. A nő egyedül állt a folyosón, bután érezve magát, ugyanakkor örömmel magába szívva a különös dallam foszlányait. A zárt ajtón keresztül csupán elfojtott hangok törtek át, de a nő lelke jobban örült az elszórt zongorahangoknak, mint bármi másnak. Hosszú napja volt, fáradtnak érezte magát, jólesett kicsit kikapcsolódni, még akkor is, ha csak titokban, hallgatózva.

Hirtelen hangos, kakofón csattanás hallatszott, a billentyűk dühös ütlegelése egyetlen rövid pillanatig, majd valami más, amit a nő egy emberi lény csalódott nyögésének vélt.

Majd teljes csend.

Hallgatózott még egy darabig, de semmi mást nem hallott. Tudta, hogy a férfi van bent, ott dolgozik, elzárva magát a külvilágtól. Ő maga vitte be neki az ebédjét néhány órával azelőtt. Arra gondolt, tovább illene mennie, hagynia kellene a férfit, oldja meg a saját problémáját, de valami ösztönösen arra késztette, hogy finoman kopogjon az ajtón. Nem jött válasz, másodszorra sem, és a harmadik kopogást követően, némi aggodalommal a szívében egyszerűen benyitott.

Minden igyekezetével azon volt, hogy csendben maradjon, ám a stúdió harsogó csendje őt is meglepte. Visszafojtotta lélegzetét és egy helyben maradt, miközben a szíve ijesztő ordításként visszhangzott a fülében.

A terem gyenge megvilágítása alatt alig látszott a zongora és a mögötte ülő magányos emberi alak. A férfi mozdulatlanul ült, feje a fekete-fehér billentyűkön pihent. A nő csupán a feje tetején lévő göndör fürtöket és a zongora alól kikandikáló lábfejeit láthatta. Táskáját áttette az egyik kezéből a másikba, és száját éppen készült szólásra nyitni, amikor a férfi bal keze felemelkedett és ujjai kétségbeesetten kapaszkodtak saját, rakoncátlan hajába. A nő fülébe halk sóhaj jutott, majd még egy. Szíve hatalmasat dobbant, amikor megérezte a férfi bánatát: attól a pillanattól fogva már nem a hírességgel volt dolgva, hanem egy szenvedő emberrel.

Tükörbe nézhetett akkor, saját magát látva egy másik ember bőrében.

Óvatosan letette táskáját és kabáját a hozzá legközelebb eső tárgyra. Az idegen látható fájdalma előtt szíve-lelke megnyílt, akkor is, ha semmi köze nem volt a férfihoz. A nő csak annyit tudott, hogy a férfinak szüksége van valakire, és az a valaki talán éppen ő volt.

Miközben lassan közelebb ment hozzá, vigyázva arra, nehogy megtörje a csend varázsát, a nő könnyűnek és gondtalannak érezte magát, akár egy fiatal lány, aki életében először iszik bort, és enyhén ittas állapotában egy lépéssel a föld fölött lebeg. Figyelte a férfi gyönyörű csuklójának hajlatát a fürtjei fölött pihenni, ahogyan az ujjak lassan lazítottak szorításukon, és a másik kezét, mely ernyedten feküdt a combján. Mostanra odaért a férfi mellé, és csodálkozva futott át az agyán, vajon az hogyhogy nem vette észre őt. Aprónak és törékenynek tűnt, annyira szerethetőnek, hogy a nő szíve fájdalmasat dobbant.

Keze kinyúlt, megérintve a férfiét.

Az összerezzent és felnézett, zavartan kutatva a nő pillantását.

-M… mit keres itt?

A nő nyelt egyet és elpirult a stúdió lágy fénye alatt.

-Én… hallottam, hogy…

-Kérem, hagyjon magamra –mondta halkan a férfi, tekintetét visszafordítva a zongora billentyűi felé. Kezei összekulcsolódtak ölében, a tehetetlen és ingerült ujjak, melyek alkotni szerettek volna, de képtelenek voltak rá. A nő érezte a férfi testéből áradó kíméletlen feszültséget, és szeretett volna tenni valamit, bármit, hogy segíthessen a férfinak.

A férfi profilját bámulva esküdni mert volna arra, hogy a fürtök megremegtek pillantása alatt. A férfi hosszú sóhaja betöltötte a stúdiót, és kettéhasította a nő szívét.

Tudta, hogy nem sétálhat tovább. Sem most, sem máskor.

-Szeretnék segíteni. Mondja meg, mit tegyek és megteszem –mondta egyszerűen, bátran. Kitéve magát a férfi dühének, gúnyolódásának. Saját büszkeségét, szívét is kockára téve.

A férfi felnézett rá, és szeméből ugyanaz volt kiolvasható, ami néhány pillanattal korábban: zavarodottság és vágyakozás keveréke. Olyan nagyon lerítt róla, hogy szüksége van valakire, hogy a nő lábaiból kezdett kiszállni az erő.

-Nem értem, miért van a nőkben egyfajta önfeláldozási kényszer. Ha azt mondanám, öljön meg valakit, megtenné? –kérdezte a férfi gúnyosan, kíváncsiság mögé rejtve bánatát.

A nő ismét nyelt egyet, de úgy döntött, nem érdemes szavakban válaszolni. Úgysem tudta volna elmagyarázni sem a férfinak, sem saját magának, mi zajlott le benne. Abban az egyben bizonyos volt, hogy a férfinak megértésre van szüksége, ezért mögé lépett és a feszültségtől megkeményedett vállakra helyezte a kezét. A férfi nem mozdult, izmai durva kövekként húzódtak a nő gyakorlatlan ujjai alatt. A nő elkezdte masszírozni a férfi vállait, és az óvatos nyomás hatására a férfi felsőeste lassan ingott előre, hátra. Fejét lehajtotta és kezei az ölében pihentek, miközben a nő gyengéd ujjai alatt kimerült lelke sóhajban szállt fel.

A fenébe is, gondolta a nő. Mi lesz ebből?! A körülmények ellenére a pillanat varázsa maga alá temette őt, és ő boldogan gondolt arra, hogy a férfi nem lökte el magától. Örömmel érzékelte, ahogy a férfi izmai lassan kezdenek feloldódni érintése alatt. Azon töprengett, vajon a férfi hallja-e a szívét őrülten dübörögni; ő maga nagyon is érezte. Torka kiszáradt és lábai egyre jobban gyengültek el a férfi hátából áradó melegség hatására. Egyáltalán nem volt joga foglalkozni vele, nemhogy gyengéd érzelmeket táplálnia iránta, de az adott helyzet majdnem arra késztette, hogy karjait a férfi nyaka köré fonja és csak ölelje magához, hosszan, gyengéden.

Miközben masszírozta a férfi vállát, két kéz nyúlt hátra és finoman megragadta az övét. A férfi ujjai melegek voltak és kapaszkodtak a nő ujjaiba; az ujjak összefonódása olyan gyönyörű látványt nyújtott, hogy a nő az ajkába harapott. A férfi látszólag nem tudta, ellökje-e magától a nőt, vagy pedig kapaszkodjon belé; ujjai bizonytalansága szemmel látható volt, és a férfi tüdejéből elfojtott lélegzet szállt fel. A nő érezte, ahogy a benne felgyülemlő érzések elveszik a maradék erejét is. Meg kellett támaszkodnia a férfi felsőtestén, és elhárítva a vonakodó, ellenkező kezeket, tovább nyomkodta a férfi vállait melyek lassan, fokozatosan ellazultak érintése alatt, és alig észlelhető táncba kezdtek, szinkronban gyengéd mozdulataival. A nő gyönyörködve nézte a hihetetlen fürtöket és a férfi nyakát, melynek csupán kis része látszott ki a haja alól.

Mivel érezte, hogy a férfi már nem olyan feszült, a nő mozdulatai merészebbé váltak. Megnedvesítette kiszáradt ajkait és lenyelte a szívét, mely fel-alá ugrált a torkában. Tenyere lefelé siklott az ernyedt karokon, érezve, ahogy a férfi izmai önkéntelenül megfeszülnek a bőre alatt. Mialatt puhán dörzsölgette a férfi karjait, egészen a csuklójáig érve ujjaival, ajkai hozzáértek a férfi hajához, és a nő részegülten itta magába a munka, a csalódás és vélt vágyakozás illatát, mely a fürtökből áradt orra felé. Simogatta a férfikarokat, azon töprengve, vajon mit gondol róla a férfi: hogy kurva, vagy a pénze miatt akarja elcsábítani, vagy csupán egy újabb férfinak a skalpja kell a megkaparintott, majd eldobott hímek sorából? Hogy izgalomba hozza a hírnév és sebezhetőség kettőssége, hogy ki akarja használni őt? Valószínűleg mindezekre gondolhat, szögezte le magában a nő, ám amikor a férfi keze egyként mozdult az övével a kéz-hullámok és csukó-sziklák lágy táncában és a férfi feje tehetetlen önkívületben ereszkedett hátra a nő vállára, a levegő megállt a tüdejében. A férfi orcája az övéhez nyomult, pillái pillangókként repkedtek csukott szemhéjai fölött, csiklandozva a nő bőrét. Ajkai résnyire voltak nyitva, és a melegség, mely bensőjéből áramlott ki, a nő száját cirógatta; a nőnek minden erejét be kellett vetnie, hogy megmaradjon a saját lábán, és parancsoljon a kezeinek, ám eredeti gondolatát, miszerint segít majd a férfinak ellazulni egyre inkább elhalványította az őrült vágy, hogy megcsókolja a férfit és a padlóra rángassa, maga alá fektetve őt.

Kezei eltávolodtak a férfi karjaitól és annak derekára vándoroltak, majd a mellkasára, tenyere ástiklott a pólón, tökéletesen érzékelve, ahogy a kis mellbimbók reagálnak érintésére. A nő majdnem kuncogásban tört ki, ám ugyanakkor forróság öntötte el egész testét, hiszen a férfi felsőteste hozzáhajolt, egészen addig, amíg háta nekinyomult a nő kemény és érintésre érzékeny mellének. A női ujjak végigsiklottak a férfi hasfalán és a póló széléhez érkezve, becsúsztak az anyag alá, hozzáérve a bársonyos bőrhöz. A férfi hasizmai megfeszültek és a férfi torkát hosszú sóhaj hagyta el, majd a férfikezek hátranyúltak és óvatosan megragadták a nő fejét. Miközben felborzolta a nő haját, ügyes ujjai a nő fejbőrét dörzsölgették, aminek hatására a nőnek vissza kellett fojtania nyögését, és keze remegését. Nem bírt betelnia férfival, akinek mellkasszőrzete összegubancolódott ujjai alatt, bőre pedig feszesen húzódott az egyetlen pillanatig nem pihenő izmok fölött. A férfi tovább masszírozta a nő fejbőrét és a nő a selymes hajhoz szorította ajkait, meleg levegőt fújva a fürtök ölébe, egyre követelőzőbb mozdulatokat váltva ki a férfiból. A nő tenyere felfelé siklott a domború mellkason, megcirógatva a nyakat, kezei szorosan és keményen átölelve azt, csupán egy pillanatra, hogy érezze a kemény ádámcsutkát, mely fel és le mozgott, ahogy a férfi nyelt egyet. Gyengéden de határozottan hátrahúzta a férfi fejét, aki egyenesen ránézett, ajkai szétnyíltak, mintegy esdekelve egy csókért. A nő nem várt tovább, megcsókolta a férfit; a telt ajkak hihetetlen lágyságától határozott forróság öntötte el az ágyékát. A férfi ajkai eleinte tétován mozdultak, saját ízével töltve meg a nő érzékeit; a férfi karjai pedig a nő dereka köré fonódtak, gyengéd-furcsa ölelésben tartva őt. Az utóbbi reszketett, ismételten hálával támaszkodva az erős vállakra, de éppen amikor úgy gondolta, képes a saját lábán is megállni, a férfi reszkető, nedves ajkai mögül tapogatózva indult el nyelve, hogy birtokba vegye az övét. Mély torokhang törte meg a csendet; a nő először azt hitte, a férfi sóhajtott, ám amikor egy hosszabb, mélyebb és erőteljesebb nyögés követte azt, rádöbbent, hogy saját vágya talált kinyilatkoztatásra. Mostanra már nem nagyon érdekelte, bolondot csinál-e magából, és a férfi követelőző érintéséből ítélve ő is elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan nem volt visszaút.

El kellett szabadulnia, néhány mély levegőt vennie és lenyugtatnia magát. A férfi felfelé pillantó szemei sötétek és vággyal teliek voltak, a pupillái teljesen kitágultak a vágytól, és egy nyálcsepp csillogott telt alsó ajkán. Mégis mi történt? Melyikük vágyának kielégítéséről volt szó? Mit fog róla gondolni a férfi, miután otthagyja majd őt a stúdióban, kimerülten és ernyedten a zongorájánál? Ki fog jobban sérülni? Mert valaki sérülni fog, ebben a nő bizonyos volt, és remélte, sőt, azt kívánta, bárcsak ő lenne az áldozat. A férfi szépsége, hajlandósága és törtékenysége meghatotta, a hatalmában volt, mégis követelőzött, és a nő úgy érezte, nem élné túl, ha bármilyen módon fájdalmat okozna a férfinak. Pillantása a férfiéba fúródott, és megszédült annak őszinteségétől; a férfi háta nekinyomódott, a nő kezei a férfivállakon pihentek, miközben a férfiujjak ismét az övéit keresték. Mintha azt mondta volna neki, szükségem van rád, ne menj.

A nő a saját gondolatainak útvesztőjében barangolt, a pillanatra öszpontosítva, mely látszólag mindkettejüket csapdába ejtette, és mindarra, ami törvényszerűen a vágy szabadság-táncának csúcspontja minden hasonló találkozáskor. Annyira elmélyült gondolataiban, hogy észre sem vette, amikor a férfi megpörgette zongoraszékét; mire visszatért a valóságba, a férfi immár szemben ült vele, kezei az övéi után nyúltak. A sötét szemek beszédesen néztek rá, és amikor a férfi megszólalt, a nő összerezzent.

-Miért csinálod ezt? –tette fel a tökéletesen egyszerű kérdés. A férfi hangja rekedt volt az egyértelmű vágytól, ám ugyanakkor roppant gyöngéd és türelmes. A nő ösztönösen tudta, milyen csodálatos szerető válna a férfiból, éppen úgy, ahogyan nagyszerű barátként, jószívű fiúként és kedves pásztorként is bizonyított már.

-Mert neked most az kell, hogy szeressenek –felelte, elpirulva saját szavai nyíltságán. –És mert az őrületbe kergetsz –tette hozzá, félénken kuncogva, élvezettel figyelve a sötét szemekben felgyúló szikrázó fényt és a mosolyt, mely birtokba vette a telt ajkakat. –A francba, Josh, van fogalmad arról, milyen hatással vagy a nőkre?! –kérdezte végül kacagva, keze a férfi arcát simogatva.

-Észrevettem valamit –hangzott a felelet, és a férfiszemekből indított mosoly meg sem állt a nő szívéig. –De ha tudni akarod, részemről az összes többi nő elmehet most a fenébe –folytatta a férfi, miközben felállt.

Mielőtt a nő egyetlen szót is kinyöghetett volna, a férfi karjai teste köré fonódtak és ajkai megtalálták az övéit, szoros és kíméletlen csókban forrasztva össze szájukat. Nyelve őrjítő körökben haladt a nő ajkain, majd a szájában; ajkai olyan tökéletesen követték a nő ajkait, hogy annak fikarcnyi akaratereje sem maradt, és szó szerint rongybaba lett belőle a férfi karjai között. Szerencsére a férfikarok erősen tartották, és miközben a férfi finoman szopogatta a nő also ajkát, kezei megkezdték tévelygésüket a nő hátán haladva, át a derekán a csípőjéig, finoman átsuhanva a kerek fenéken. Úgy csókolta, mintha az élete függne csókjuktól, és a nő sejtette, hogy az övé bizony függött is: képtelen volt abbahagyni a csókot, hagyni akarta, hogy a férfi egészben felfalja őt, hogy fájósra dörzsölje ajkait az övéivel, hogy nyelvével nyalogassa az érzékeny, láthatatlan sebeket, a vágy sebeit.

A zongora billentyűin valami apró tárgy koppant, és egy pillanattal később a férfi már le is tépte róla a gombjától megszabadított felsőt. A nő becsúsztatta kezét a férfi pólója alá és megsimogatta annak mellkasát, vigyázva arra, hogy valahánszor visszatért a kerek vállakhoz, lassan, kínzóan lassan megérintse a két apró mellbimbót. Jutalomként a férfi minden alkalommal a szájába nyögött; a nő érezte ahogy szó szerint elönti a vágy, és majdnem szégyellte is magát miatta. A gyros férfiujjak kikapcsolták a melltartó apró kapcsait és mialatt a férfi átölelte a meztelen női felsőtestet, a zongorához nyomta őt. Amikor a nő feneke a billentyűkhöz ért, éles hangok törték meg a csendet. A nő felszisszent. És ha valaki meghallja őket? És ha valaki benyit? A férfiban látszólag nem játszódott le félelem; eltávolodott tőle, de csupán azért, hogy tenyerébe vegye a nő formás melleit. A nő szemeibe nézett, egyenesen átnézett rajta, át a bőrén, húsán, izmain, csontjain, keresztülhasította őt, mialatt ujjai finoman masszírozni kezdték a lágy dombokat. A nő lélegzete szaggatottan, hangosan szelte át a levegőt, és teljesen megállt vándorútján, amikor a férfi lehajolt, hogy nedves csókot leheljen jobb mellbimbójára. Szája tökéletes kört formázott a kemény bimbón, nyelve őrjítő lassúsággal nyalogatva azt. A nőnek stabil hely kellett, hogy megtámaszkodjon, és ujjai megtalálták a fekete-fehér billentyűket, melyeket megérintve bonyolult hangokat küldött a légtérben szálldosó vágy zajai után. Vajon abbahagyja-e valaha, futott át az agyán, és zárt szemhéjai mögött elképesztő mintákat látott kialakulni, majd eltűnni a semmibe, átadva helyüket újabb mintáknak, vágya és elégedettsége megnyilvánulásainak. A férfi abbahagyta, és a mellbimbó, mely nedves volt és fázott a meleg ajkak oltalmazó csókja után azonnal megkeményedett a férfi mellkasának nyomásától. Ismét megcsókolta őt, és bár a nő érezte, hogy sajognak az ajkai, semmi pénzért nem lökte volna el magától a telt ajkakat. A férfi keze a nő hátsójára csúszott és annak csípőjét a sajátjához szorította, egyenesen a kidudorodó férfiasságához. Olyan kemény volt, hogy szinte fájdalmat okozott a nőben, aki az újabb buja csók alatt nyögdécselni kezdett.

Utolsó erejével eltolta magától a férfit, nekitámasztva reszkető testét a zongorának, tenyerével végisimítva a férfi derekán. Fel sem nézett, úgy gombolta ki a férfi farmerját. Mialatt kezét lassan becsúsztatta a férfi alsónadrágjába, annak hasizmai megfeszültek, összehúzódván, hogy szabadabb utat engedjenek a női kéznek. A nő a férfira nézett, akinek szemei majdnem átszúrták az övét, és amikor megragadta férfiasságát, a telt ajkak tökéletes sóhajt, kéjének küldöncét eresztették a levegőbe. Csukott szemhéjai mögött szemei vad táncot jártak, miközben súlyos lélegzete ritmusban követte a nő kezének hosszú simításait. A nő tudta, meg kell csókolnia őt, és amint megtette, élvezettel vette észre, hogy a férfinak már nem volt hatalma fölötte, hiszen tehetetlenül hagyta, hogy ezúttal a nő ajkai marcangolják az övéit. Most már a férfi támaszkodott őrá, reszketve és fékezhetetlenül. A nő elengedte őt, és egyetlen gyors mozdulattal megszabadult fehérneműjétől. Csupán szoknyája védelme alatt magához húzta a férfit és vadul megcsókolta őt; a férfi hasonló módon csókolta vissza, és ismét a zongorához nyomta a nő testét. Jobb keze benyúlt a szoknya alá és egykettőre megtalálta a nő nedves nyílását. Csupán futólag érintette meg, mutatóujját lágyan a nő melegségébe engedve, gyengéden beléfúrva testének apró részét, de a nő gerincén máris fel-alá futkosott a hideg-meleg és hangosan felnyögött. Türelmetlenül hámozta ki a férfit nadrágjából, pici terpeszben várva a beteljesülést. Amikor a férfi közelebb lépett, annak izmos csípője köré fonta lábait, és amikor a férfi belécsúszott, az izgatóan lágy és nedves mozdulattól reszketni kezdett. A férfi ránézett, amikor lassan kihúzta férfiasságát a nő öléből, hogy aztán ismét beléhatoljon, lassú és fájdalmasan kimért mozdulatokkal, melyek leírhatatlannak tűntek a nő számára. Hatalmasnak, erősnek érezte a férfit saját testében, ugyanakkor hihetetlenül gyengédnek; szemei az övén függtek, ajkai időnként átszaladtak az övéin, nyelve felvette csípőjének ritmusát, a nő szájába hatolva valahányszor férfiasságát belecsúsztatta a nőbe, újra meg újra. Bal keze a nő hátát cirógatta, a combját a szoknya alatt, megragadva a női testet, hogy ha lehetséges, még közelebb húzza magához; jobb keze igyekezett mindkettejüket stabilan tartani, megtámaszkodva a zongora ragyogó felületén.

A nő felnézett, a férfi pillantását kutatva, és szerette volna, ha meghalhat- tudta, hogy soha semmi nem lesz már ennyire tökéletes. Karjaiban tartotta a férfit, meztelen fenekét simogatva, és kezének nyoma alatt a férfi izmai váltakozva feszültek meg és lazultak el. Annyira jó érzés volt magában érezni őt, olyan hihetetlenül csodálatos, biztonságos és tökéletes, hogy miközben a férfi mozdulatai mélyen hatoltak belé, úgy érezte, egyre mélyebben, minden látható dolog elhalványult szemei előtt, és a nő megértette, kicsoda valójában, hogy milyen céllal küldték őt az istenek; érezte a boldogság közeledtét, a tökéletes, kíméletlen boldogságét; hallotta, ahogy a férfi hangja áthatol testén keresztül, hálát és szerelmet fejezve ki, és tudta, hogy alkalmi kedvese minden erejét testének melegébe eresztette, amikor minden izma megfeszült és mellkasából hosszú, mély gyönyör-sóhaj szakadt fel. Mialatt a férfi próbálta hosszan tartani a gyönyör hullámait, a nő teste megremegett és elérkezvén a beteljesülés csúcsára, erőtlenül zuhant a férfi karjaiba. A férfi maga sem büszkélkedhetett túl sok erővel, kinevetve saját magát amikor csúfos kudarcot vallott azon próbálkozása, hogy átölelje a nőt. Az utóbbi a földre eresztette reszkető lábait és átölelte a remegő férfitestet.

Az idő telt, feladatát teljesítve, a pillanatot hátrahagyva, annak ellenére, hogy két ember ujjai és gondolatai kapaszkodtak belé. Amikor megpillantotta őket a tehetetlenségben ölelkezni, összetapadva a sötétben, elmosolyogta magát és úgy döntött, a semmi szárnyain lebeg még egy kis ideig. Figyelte őket, ahogy ölelik egymást, ahogy semmi jelét sem mutatják annak, hogy el akarják engedni egymást, és úgy döntött, szunyókál egyet.

Mialatt aludt, ők ketten boldogan szorították egymást, hálásan gondolva arra, hogy csupán silány akaratukkal képesek voltak megállítani az időt. A nő haját cirógatva a férfi békére lelt, és a férfi szabályos lélegzetvételét hallgatva a nő teljesnek érezte magát.

És az idő tovább aludt…

(folyt köv- valamikor- mert a folytatás is megvan)

14 Comments

  1. Posted February 8, 2008 at 1:43 pm | Permalink

    …csak tágult a szemem és száradt a torkom…
    Nem térek magamhoz…
    Köszi, hogy lefordítottad! :}

  2. Posted February 8, 2008 at 3:13 pm | Permalink

    🙂 nagyon örülök, Orsi, ha lehet ilyesminek örülni 😀
    nagyjából ezt szerettem volna elérni. *vörös de vihog*
    79-es vagy? én 78-as 🙂
    puszi!

  3. Posted February 8, 2008 at 9:56 pm | Permalink

    Addig az angollal próbálom magam kínozni, amíg magyarul is meglesz a folyt köv. 🙂 Még nem igazán megy ez a nyelv… 🙁
    Jó tudni, hogy nem egyedül vagyok 70-es évek végi. 😀
    Kellemes naposat!

  4. Kata
    Posted February 9, 2008 at 9:00 am | Permalink

    Elküldtem Tündinek tegnap,azzal a tanáccsal,hogy nem árt,ha bekészít némi bort, és legalább 1db férfit elolvasás utánra 😀 😀 😀
    Itt a válasza 🙂

    Háááááát……….szép kis „filmecske” !!! 🙂 Most sem okoztál csalódást!

    Bort sem ittam, pasi sincs nálam egy sem……… „kibírtam” !

    Viszont szívesen lettem volna a nő helyében!:)

    Puszi

    És várom majd a folytatást!

  5. Posted February 9, 2008 at 9:35 am | Permalink

    Orsi, Katámnak megígértem a folytatást hétvégére, de hogy pontosan mikorra lesz kész…
    Jó kérdés, miért is nem magyarul kezdtem el… őőő… hosszú, bele se megyek.
    Viszont van egy magyarul elkezdett ami nem egészen “ilyen”, lehet hogy majd belinkelem a topikra, és ha tetszik (illetve ha lesz időm/erőm (anyám)) akkor folytatom a fordítását.
    Illetve, Kata is ír ám egy NAGYON jót… csak szégyenlős és nem szereti reklámozni.
    Kata? 🙂

    Tündinek üzenem, hogy minden csodálatom az övé… én ha egyedül vagyok, se szoktam “kibírni”. *vörös* És örülök hogy tetszett neki 😀

  6. Kata
    Posted February 9, 2008 at 10:34 am | Permalink

    szégyenlős??? meghaltam 😀 ezt Jóskának elmondom egy hétig fog röhögni rajtam 😀
    valóban nem szeretem reklámozni,ez igaz 😀
    de mint látom van végre egy ügynököm *kacsint* hiába önmagam eladásához nem értek 🙁

    pont ezt mondtam Tündinek én is 😀

  7. orsi
    Posted February 10, 2008 at 10:34 pm | Permalink

    🙂 …akkor majd titokban átlesek ez ügyben… 🙂

  8. ilus
    Posted August 26, 2008 at 9:33 pm | Permalink

    Hűűűűűűűűű az annyja! Hát erre így elsőre nem is tudom mit írjak a szuperszexisérzékinyálamcsorgott -on kívül :DDDDD

  9. Posted August 27, 2008 at 8:53 am | Permalink

    Hát, ezt az oldalamat is megismerted, Ilus :p 😀 néha meglendül a fantáziám…

  10. ilus
    Posted August 28, 2008 at 4:16 pm | Permalink

    Csak lendüljön az a fantázia!!!!! NAGYON-NAGYON tetszett :))) Olvasom a kommenteket,hát be kell valljam én is a 79-esek táborát erősítem. Mostmár nem csak Josh hanem Kriszti függő is lettem,ez nem nyali hanem őszinteség! Sorra olvasom a műveidet! Puszi

  11. Posted August 28, 2008 at 7:52 pm | Permalink

    Köszönöm szépen Ilus. 🙂 Ennek van folytatása is, második rész magyarul- aztán fogtam és átírtam angolban, csa az első rész maradt ugyanaz, a többi más, a sztori is más lett, és azóta folytatásos.
    Magyarul még az Alla luce-t tudom ajánlani, de az is csak 7 részig jutott, onnan átvette az angol… *szégyelli* a többi történetem pedig már mind angol. Jó sok van. :p (Egyik sincs befejezve.)

  12. Dea
    Posted September 11, 2009 at 1:51 pm | Permalink

    Krisz, ez fantasztikusan gyönyörű, és életszerű! Szinte látni és érezni mindent, leírsz mindent ahogy van, és mégsem lesz pornográf, vagy közönséges! Hihetetlenül gyönyörű! Köszönöm!

  13. Posted September 11, 2009 at 4:01 pm | Permalink

    ÉN köszönöm, te buta 🙂 örömömre szolgál, ha bárkinek tetszik, amit írok! nem tudom, miért, de valahányszor új olvasó kerül ehhez a sztorihoz, mindig félek, mit fog mondani… visszataszító-e, pornográf-e, szemét-e? Nem tudom, miért, hiszen a világ tele van ténylegesen undorító dolgokkal, ahhoz képest szerintem ez nagyon kispályás darab! Na, szóval örülök, és köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, hogy elolvasd, illetve hozzá is fűzd a véleményed. 🙂 Köszi! K.

  14. Nikita
    Posted February 9, 2010 at 11:29 am | Permalink

    Very cool!
    But who should be recognized?

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*