A zongora (2)

Nem érezte túl fényesen magát a kivételesen hosszúnak tűnő hetet követően; másodállásban egy dúsgazdag üzletember party-kívánságait igyekezett kielégíteni, aki szerint egy kisebb családi vacsora háromszáz meghívottat és egy élő zenekart foglalt magába. Szerencsére Josh birodalmában minden olajozottan működött, így azt remélte, senkinek sem fog feltűnni, ha egy-két órácskával korábban távozik minden nap.

Délután négy órakor nem csak kimerült volt, de fejét kibírhatatlan fájdalom is hasogatta. Két fájdalomcsillapító szemernyit sem segített; csillagokat látott minden lépésnél. Alig várta, hogy hazaérjen és ágyába zuhanhasson.

Tornacipője kényelmesen ölelte körül feldagadt lábait, szakadt farmernadrágjában pedig utcakölyöknek érezte magát, boldognak, szabadnak. A pénznek nem sikerült leigáznia őt: amikor saját megszokott kis életétől távol találta magát, igyekezett visszahoznia múltbeli énjét. A lányt, aki késő estig csatangolt az utcán barátaival és megfogadta velük, hogy egyszer, valamikor, közösen befutnak; sajnos azóta legjobb barátnői közül egy meghalt, egy pedig más országban telepedett le családalapítás céljából. Ő maga egy helyben maradt, igaz, hármójuk közül egyedül őneki sikerült fiatalkori álmukat valóra váltani. Csak hát… magányos érzés álmot valóra váltani. Onnan már nincs visszaút, és a csodálatos jövőkép, mely egykoron mindennek értelmet adott, szertefoszlik.

A stúdió felé haladva idegesen fésülte hátra a szemébe lógó hajtincset. Mély levegőt véve állt meg az ajtó előtt; tudta, hogy a soron következő találkozása Josh-sal finoman szólva is kínos lesz. Azután a bizonyos nap után nem sokat beszéltek; a folyosón vagy egy irodában összefutva egy-egy biccentés, mosoly, néhány szó jellemezte kapcsolattartásukat, ami a történteket figyelembe véve nem is volt meglepő. A nő tisztában volt vele, hogy megbeszélés tárgyává kell majd tenniük, ami történt: ő maga nem az a típus volt, aki csak úgy testi kontaktust engedélyez egy vadidegennek, majd faképnél hagyja, és valahogy Josh-ról sem feltételezett semmi hasonlót. Halovány kopogás után halovány válasz hallatszott odabentről, és a nő belépett a stúdióba.

-Hoztam kávét –mondta könnyedén, a tálcát elhelyezve a heverő melletti kis asztalra.

-Köszönöm –nézett fel munkájából a férfi. Kezében kották és összefirkált lapok voltak, illetve egy rózsaszín szövegkiemelő. Szeme felcsillant egy pillanatra, majd ajkai mosolyra húzódtaka, amire csakis mosoly lehetett a válasz a nő részéről. –Végeztél mára?

-Több, mint végeztem –sóhajtott a nő, picit elfordítva a fejét hogy a véráramot visszaküldje elfáradt izmaiba. –Muszáj hazamennem, valószínűnek tartom, hogy örökké aludni fogok. Ha az elkövetkezendő három napban nem lesz kajátok, ne engem hívjatok. Min dolgozol?

-A karácsonyi lemezemen [szerző: na igen, ezt ENNYIRE régen írtam…]. Még nem döntöttem el, ebben a dalban birkákról vagy a kis Jézusról énekeljek.

A nő kuncogott mielőtt megfordult volna, hogy távozzon; nem akarta megzavarni a férfi kreatív hangulatát, és különben is, annyira hullafáradtnak érezte magát, hogy csevegni sem volt ereje. Annak mindenesetre örült, hogy mindketten képesek voltak értelmesen, zavarbajövés nélkül kommunikálni, aminek elfogadható magyarázatának nemhogy nem volt birtokában, de nem is érdekelte. Végtére is két felnőtt emberről volt szó.

Úgy tűnt, túl hirtelen jött a mozdulat: egyensúlyát elvesztve vakon nyújtotta oldalra a kezét, hogy bármiben megkapaszkodhasson. Amit talált, az csupán egy férfikéz volt, mely a földre ejtette a kottákat, hogy segíthessen.

-Ejha –ültette le a nőt a heverőre. –Tényleg fáradtnak nézel ki, nincs szükséged valamire?

-Nincs, köszönöm –felelte amaz, érezve, hogy csukott szemekkel is szédül. –Hasogat a fejem és a bogyóktól, amiket bevettem, ráadásul még lebegek is –tette hozzá kuncogva.

-Tessék, igyál a kávémból… bár nem tudom, ilyenkor ez segít-e –mondta a férfi és a kezébe adta a csészét. Ujjaik futó találkozásából mintha elektromos áram keletkezett volna, mely végigfutott a nő kimerült testén. Ó te szentséges szűzanyám, megint kezdődik, gondolta a nő, belekóstolva a fekete folyadékba.

-Atyaég, ez bivalyerős –mondta, letéve a csészét. –Erősen szereted? Sosem kérdeztem…

-A kávé az kávé. Nem támasztok más igényt vele szemben, mint hogy felébresszen. A többi nem fontos.

-Aha –mondta a nő szórakozottan, megdörzsölve homlokát, kényelmesen hátradőlve a heverő puha anyagába. Fejét hátraengedte a támlára és érezte, a teljes ellazulástól csak egy hajszál választja el. Be jó lenne aludni… –Mennem kéne de ez bitang kényelmes…

-Ugye? Anya választotta ki nekem. Napokon át kereste a tökéletes heverőt a fia stúdiójába, mintha legalábbis heteket töltenék itt… ami nincs is annyira távol az igazságtól… Tudta, hogy szeretek napközben is kényelmesen lenni.

-Anyukád egy zseni –súgta a nő, néma fohászt küldve az ég felé. Csak a fejfájása múlna el…

-Nem úgy nézel ki, mint akinek elég volt a bogyókból… –hallotta a férfi enyhén aggódó hangját.

-Igen? –kérdezte csukott szemekkel. –Utálom a fejfájást. De a gyógyszereket is…

-Dettó –válaszolta a férfi, és a nő hallotta, hogy az másképp helyezkedik el a heverőn. Egy dicsőséges másodpercig elképzelte, hogy a férfi hátradől és nézi őt, ahogy ott ül. Vajon elég szép vagyok neki? Kinevet? Lenéz? Nem volt ideje több lehetőséget felvetni gondolataiban, mert karján a férfi óvatos érintését érezte. –Gyere, dőlj le egy kicsit.

A nő szédült, fáradt volt, ereje sem jutott volna ellenkezni, hagyta hát, hogy a férfi lassan az ölébe húzza a fejét. Egy kéz a homlokát hűsítette, egy másik pedig arcát simogatta, aminek eredményeképpen a nő szinte azonnal jobban érezte magát. Szemeit csukva tartotta, mivel érezte, nem lenne képes a férfi meleg pillantását állni. Furcsán kellemes nyugalom terjedt szét bensőjében, ajka pedig ösztönös mosolyra húzódott. A tenyér a homlokán immár melegnek hatott, a másik kezet pedig az ő kezei fogták közre. Ha csak egy kis időre is, hozzá akart tartozni. A férfi dúdolni kezdett valamit, egy a nő számára ismeretlen lágy dallamot, és hangjának puha fellege védelmezőn ölelte őt, tompítva fájdalmát. Minden hangdarabkát magába inni, az tűnt az adott pillanatban a legjobb dolognak, és a férfi kezét szorítani. A meleg tenyér lassan égetni kezdte a homlokát, időnként végigsimítva a haján.

-Hivatalosan is végeztem a gyógyszerekkel –kuncogott. –Mostantól te leszel a gyógyszerem… ami azt illeti, téged kellene receptre írni, nem azokat a gyatra pirulákat.

-Tudnod kell, hogy szolgáltatásaim nem ingyenesek –felelte a férfi lassan, amire a nő arca égni kezdett.

-Talán megegyezhetünk a fizetséget illetően –felelte, kinyitva a szemét és belenézve a férfiéba. Sötét, göndör fürtök hulltak a hatalmas, sötét, szenvedéllyel teli szemekbe, melyek egyenesen ránehezedtek.

A férfi halványan mosolygott és kiszabadította jobb kezét a nő szorításából, megcirógatva az arcát és hüvelykujját végighúzva az ajkain. A nőnek megdermedt az agya és a másodperc töredéke alatt érezte a vágyat testében robbanni. Mielőtt a férfi elhúzhatta volna hüvelykujját, a nő csókot lehelt rá, és amikor a kéz mozdulatlanná fagyott, a nő kihasználta a férfi meglepődöttségét és hüvelykujját szája melegébe húzta. A férfi ajkai szétnyíltak és ő hirtelen belélegzett, nehezen véve a levegőt miközben a nő nyelve a hüvelykujjával szeretkezett. Vékony nyálcsíkot hagyott a nő állán, amikor kezét végighúzta a kecses nyakon, lassan oldalra fordítva a nő fejét, hogy hajába mélyeszthesse ujjait, fejbőrét masszírozva, elérve, hogy a nő elégedetten sóhajtson.

Nézte a nő sápadt, gyönyörű arcát, miközben keze nyakról vállra, majd onnan az apró, lágy mellre vándorolt. Észrevette, hogy a nő nem visel melltartót, és szaggatott lélegzetvételük közepette gyengéden megmarkolta a mellet, érezve a lágy anyagon kersztül megkeményedő mellbimbót. A nő lassan homorított fektében, hogy még jobban elmerüljön a férfi tenyerében, szempillái szinte haragosan rebbentek, amikor a férfi becsúsztatta kezét a nő felsője alá, csupasz bőrt érintve, érezve a mellkas szabálytalan hullámzását, miközben a nő minden egyes lélegzetvétele szorosabban a tenyerébe küldte a lágy mellet. Bársonyos bőr égette a tenyerét és képtelenül kemény mellbimbó fokozta saját vágyát is.

A férfi szeme sötét vágy-tengerként ölelte körül a nőt, aki nemhogy a fejfájásáról, de az egész világról is megfeledkezett. A férfikéz olyan gyengéd és meleg volt a bőrén hogy legszívesebben hangosan felnyögött volna, de visszatartotta attól való félelmében, hogy a férfi lenézi majd őt szerelem-vágya miatt. Ugyanakkor maga sem értette miért, de furcsa, tiszteletteljes óvatossággal szeretett volna a férfihoz közeledni, mely óvatosság érezte, nem sokáig marad fenn: kiváltképp akkor nem, ha a férfi tovább folytatja őrült játékát köldöke körül. Ám amikor a férfi ujjai hátrahagyták köldökét, nem sokáig érezhette biztonságban magát, hiszen azok egyenesen a farmernadrág gombjai felé vették az irányt. A nő tüdejében megállt a levegő és kezével ösztönösen eltakarta égő orcáit; vajon minek fogja nézni, ahogy ott szégyenkezik, azok után ami legutóbb történt. Azt sem értette, mit keres ismét a férfi karjaiban egy egyszerűnek tűnő fejfájás miatt, azt meg pláne nem, hogyan gombolhatja ki a férfi a nadrágját és- jaj, annyira nedvessé tette a vágy hogy a férfi ujja borzongás-hullámot küldött szét testében. Leengedte karjait és megparancsolta magának, hogy ránézzen a férfira. Reszketett a férfi érintése alatt, és mindent megadott volna, ha forró csókban forraszthatta volna össze ajkaikat, ám a férfi másik keze határozottan lefogta a nő két kezét és továbbra is a szemébe nézett, miközben lassan a nő melegébe küldte egy ujját. Hangos nyögés hagyta el a nő ajkait; kiszolgáltatottnak érezte magát, de sejtette, hogy a férfi szándéka volt ez, és ettől furcsamód még jobban vágyott a férfira. Fejét a férfi ágyékához nyomta, érezve a férfi merevedését a haja alatt. A férfi fürtjei remegtek sötét, szúrós pillantása fölött. Ujja lassan siklott ki és újra be, könnyedén csusszanva a nő nedvein, és amikor a nő úgy érezte, nem bírja tovább, a férfi üresen hagyta őt, majd visszacsúsztatta belé ezúttal két ujját. A nő erőszakkal szabadította ki két kezét és megragadva a férfi gallérját, lehúzta őt a mélybe, hosszú, szenvedélyes csókba foglalva telt ajkait. Izmai eszeveszetten vágytak arra, hogy megfeszüljenek a férfi ujjaj körül, ezért gyorsan felült, megszabadult nadrágjától és attól, ami alatta volt, majd miközben újra megcsókolta a férfit, megőrjítve nyelve játékával, kigombolta a férfi ndrágját és a férfinak arra sem hagyva időt, hogy lehunyja a szemét, máris ölének mélyébe húzta őt. A vágy nedvei bőségesen zubogtak testeik találkozásánál; ahogyan a férfi kitöltötte ürességét, leírhatatlan boldogságot érzett és hangosan nyögött fel a gyönyörtől. A férfi keze megragadta a nő fenekét és segített neki lassú és fájdalmasan gyönyörteljes mozdulatokkal felemelkedni, majd visszacsúszni a mélybe, mindkettejük testében leírhatatlan érzést küldve szét. A nő már akkor közel volt a csúcsponthoz, amikor csak egy férfiujj cirógatta mélységét, de az érzés immár annyira felfokozódott, hogy érezte, nem sokáig bírja visszatartani örömének hullámait. Megcsókolta a férfit és gyönyör-hangokat lehelt a szájába, térdei elgyengültek, karjai képtelenek voltak tovább ölelni a férfit. Erőtlen testét immár a férfi irányítja csípőjének erős hullámzásával, ahogyan újra meg újra meg újra beléhatolt, amíg haragos gyönyörhullám söpört végig lángoló, kimerült testén; tudatának megmaradt foszlányaival észlelte, hogy a férfi is megfeszül alatta és torkából mély, visszafogott dörgésszerű hang jut el fülébe. A férfi csípője még néhányszor felemelte a nő erőtlen testét, a gyönyör utolsó cseppjeit is kiszívva belőle. A nő karjai a férfi nyaka köré zuhantak és feje a férfi vállára; alig bírta magát ülve tartani.

A férfi felemelte pillantását és a nő szemébe nézett, zihálva, kipirulva, annyi mindent kérdezve sötét szemeivel. A nő tudta, hogy a férfi hozzá hasonlóan válaszokra vár, de annyira ki volt merülve hogy csak egy gyengéd csókra volt képes. Érezte, hogy a sima férfikezek felsője alatt vándorolnak végig a hátán, magához szorítva felsőtestét; a férfi visszacsókolta őt, lágyan és finoman, nem úgy, mint aki megkapta, amit akart és elege van, hanem úgy, mint aki hálás és többet szeretne visszaadni, mint amennyit kapott.

-A fejfájásod? –kérdezte a nőt egy hosszú csók után, szemeiben kutatva pillantásával, kezével kifésülve a hosszú tincseket.

A nő válaszra nyitota száját, hogy valami okosat, frappánsat mondjon, megköszönje a férfinak, megkérdezze, vajon a férfi is annyira szeretné megismerni őt, mint amennyire ő a férfit, de meggondolta magát és egyszerűen csak újra megcsókolta.

(folyt köv)(valamikor)

23 Comments