Category Archives: Magyar

Írok

Senki kedvéért. Nem sietek… nem sürget senki… nem hagyom, hogy bárki beleszóljon. Nem engedem, hogy kikövetelje belőlem bárki a folytatást többé: ez az én mesém, jóformán én magam vagyok, aki ezekben a szavakban megszületett, egyfajta önismereti kurzus, kemény pofonokkal, rácsodálkozásokkal, félelmekkel, boldogsággal. Megírom, szépen, ahogy kell, csakis a szívemre hallgatva. Ha sírni fogok a végén, akkor sírni fogok… ha nevetni, akkor nevetni. A kettő úgyis együtt jár… ha őszintén érezzük őket.

Sétálni fogok a tengerparton… ráébredek valakinek a tudatára, ami vagy én vagyok, vagy voltam, vagy leszek… hátha megtanít majd dolgokra, amikre az élet eddig képtelen volt.

Olyan jó írni… csak úgy.

Csakis a magam kedvéért.

Krisztus tanítványa

Nehezen kezdek bele, habár a szeretetről nem lenne szabad… nos, nem beszélni, mert beszélni igenis kell róla, amellett, hogy gyakorlatba is át kell ültetni… és szintén nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen beszélni erről az érzésről, mely nem embertől ered, és mely még ma is összetartja kis világunkat. Talán éppen azért nehéz róla beszélni, mert senki sem tudja pontosan, mit jelent, és azt sem, hogy valóban szeretünk-e bárkit ezen a földön.

Azért is esik most nehezemre beszélni erről, mert meglehet, félre fognak érteni… bár ez mióta zavar engem?

Nem zavar.

Beszélni fogok róla. read more »

Érzem, írni volna most jó…

Érzések, hangulatok, színek és hangok kavarognak bennem, egy történet, mely szemvillanásnyi idő alatt fogan meg, és annál is gyorsabban illan el- de az az egy pillanat, amíg lejátszódik elmémben maga az élet, azért az illanatért érdemes élnem. read more »

Megszerettem

Nagy ismerője az emberi léleknek Müller Péter. Már akkor felsejlik szavainak valóságtartalma, ha az ember kívülállóként olvassa a könyveit, ám száraz útmutatáson túl mást nem fedez fel sorai mögött. Akkor is valósnak tűnik mondanivalója, ha nem éltük át, amit ő- hát még akkor, ha igen. read more »

Közöny

Megyek az aluljáróban, este kilenc előtt, sietek a hévemhez, örülök a nap végének, a jól sikerült filmelőadásnak, a telihold éltető hatásainak, amikor meglátok egy szempárt. Egykedvű nemtörődömséggel szemléli az aluljáró mocskos padlóját, melyet járókelők tízezrei érintenek nap, mint nap. Elhullajtott szemét, nincstelenek, akik utolsó kis féltve őrzött tulajdontárgyaikat árulják a megélhetésért, és közönyösen elhaladó, hazafelé igyekvő lakosok teszik ki a színhely díszletét. Ezt látja az egykedvűnek ható szempár. Az arc többi része a falnak támaszkodó emberi alak felhúzott, khaki-zöld nadrágba bújtatott térdei mögött rejtőzik. read more »

Mi a manó…

Ki gondolta volna még délután, hogy este őrült internetes jegyvadászat kezdődik majd?! Zsenya Prágában fog fellépni jövő hónapban…

Kába vagyok és a fejem hétfelé esett szét, nem igazán fogtam fel, mit jelent… Zsenyát látni… megint.

Lehetséges…?

Dühös

Gratulálok a kedves családomnak, sikerült pompásan elszúrniuk ezt a napomat, minden, amit elterveztem, keresztül lett húzva, nem részletezem, de a boldogságos hangulatom oda. Odavolt már előtte is, de ez szép ráadás lett. Bizonyára megérdemeltem.

Elegem van mindenkiből, de tényleg mindenkiből.

Egy bödön méz

Csöpögtetem a sűrű mézet a teámba és átfut egy gondolat az agyamon: mi lenne, ha ez a szép, méretes üveg teli mézzel kicsúszna óvatlan kezeim közül és a padlón landolna. Szinte látom, ahogy előbb kanállal, majd bőséges vízzel próbálnám eltűntetni a nyomokat, miközben a látószögemben minden csupa-csupa méz lenne. read more »

Eső

Mozdulatlan vagyok.

Várakozó.

Nincs más, csak szélfútta napsütötte esőáztatta jégverte esőmúlt, esőjelen, esőjövő.

Érzem, ahogy a szellő ígérettel tölti meg tüdőmet.

Lehunyt szemhéjaim hallják már a langy párát, szívem türelmetlenül dobog. read more »

Idegesség

Kevés dolog idegesít jobban annál, mint amikor megy az idő, megy, elszalasztott lehetőségek és esélyek szárnyát növesztve, én pedig csak nézem, lesek utána bárgyún, de nincs megállás, folytatódik a ciklus, és bár talán a következő élet-állomáson úgy tűnhet, minden percet kihasználtam, hamarosan újból nyomasztó űr tátong majd a pillanat szívében. read more »

Nem értem

Írni kéne valamit de a döbbenettől nem jönnek a szavak.
Huszonnyolc évesen?
Persze, nem értem, miért lepődöm meg… láttuk, nem egyszer, milyen átélést, szenvedélyt vitt a színészi játékába.
Utolsó elkészült szerepe a Chris Nolan rendezésű “Batman: A Sötét Lovag” c. film Jokere; azt mondják, félelmetesen játssza el a tébolyt.
Amiben én utoljára láttam, a 2006-os “Candy”… kábítószerfüggőt alakított benne.
A sors fintora, hogy az élet megrendezte önmagát, beváltotta a jóslatot, befejezte, ami a filmben nem történik meg: ott kegyelmet kapott, az élettől nem.
Bevégeztetett.

Adalék pár napra rá (25-én): nem kábítószer vitte el… hanem valószínűleg az altató, amit a Joker eljátszása utáni hatalmas nyugtalanság miatt írtak fel neki. Véletlenül többet vett be…
A színész szent foglalkozás, soha nem szabadna elfelejtenünk, micsoda munka, gyötrődés, aggódás rejlik egy-egy szerep megformálása mögött… Aki beleéli magát, aki “megéli” a szerepét, annak nehéz visszatérnie a “valós” életbe. Heath-nek nem sikerült…

*********************************************

I should be writing something but I can hardly think from the shock.
At hardly twenty-eight?
Of course, why am I surprised: we saw what passion he put into his acting.
His last finished role is the Joker of Chris Nolan’s “Batman: The Dark Knight”. They say he plays madness like it would be his first skin.
The last movie I saw him in was “Candy” from 2006, in the role of a drug addict.
As irony would have it, life directed itself, fulfilling the prophecy, finishing what never happened in the movie: he was spared there, but he was not spared in life.
It is finished.

Addition after a few days (January 25): It wasn’t drugs… but sleeping pills that he got prescribed for the endless anxiety and insomnia bothering him after playing the role of the Joker. He took more than was advised, by mistake…
Being an actor is a sacred profession, and we should never forget what toil and effort lies behind playing a role… That who “lives” his role is sometimes unable to return to real life afterwards. Heath didn’t make it…

Heath Ledger, 1979-2008.

Korunk egyik zsenije

Nem hittem volna, hogy valaha is szeretni, sőt, tisztelni és csodálni fogom Robbie Williams-t, az egykor nyálbanda pimasz énekesét. De mint sok más csoda, ez is megtörtént velem.

Emlékszem a legelső dalára, az Angels-re- borzasztóan erőltetettnek tartottam, és a fickó arca, meg hangja is idegesített, nem értettem, miért istenítik… a Let me entertain you csak ezután következett az én időszámításomban, és a Rock DJ körül már komolyan kezdtem odafigyelni rá. read more »

Josh…

Ez meg az a mosoly, amit nem lehet hamisítani… sugárzó, őszinte, szerény és kedves.

Na, You are loved hetvenedszerre ma…

Zsenyám…

Ilyen az, amikor Zsenya egyetlen pillantásával meg tud ölni. Pocakosan, egyszerűen (prózaian) öltözve, éppen két drámai póz között elkapva.
Bakker…

Az égiek hangszere

A Stradivari hegedűk csodálatos világában utaztam ma a Mezzo csatorna segítségével. Bevallom, gondoltam, belenézek, majd befejezem a vacsorámat és megyek tovább, de képtelen voltam elszakadni a két éve készült filmtől. read more »

Szent…………………………..

A hápogás nem jó szó arra, amit most csinálok… a vigyor, az elgyötört, megbabonázott, gyönyörteljes elragadtatás és a féktelen gondolatok erőszakkal való csitítgatása között már komolyan azt sem tudom, hol áll a fejem.
Őőő… *krákog*… csak nekem jut eszembe az, hogy ilyen lehet akkor, amikor……………….?
*olvad*
Négy órát aludtam… hála neki… meg Katának… ő sem jelentkezett, gondolom sok a melója és ő is alig áll a lábán… na majd ettől fel fog ébredni, garantálom.
Óvatosan kinagyítani…

Mária

Nem értettem, miért kaptam annyi szeretetet azóta, hogy meghallottam Isten egy angyalát énekelni. Hiszen nem érdemeltem… sem őt, sem a kedvesem végtelen szeretetét, sem a barátaimét, senkiét, aki annyira és feltétel nélkül szeret. read more »

Angyal a jégen

Ezért szeretem ennyire…

zhenya_angel.jpg

Zsenya nem jön…

Időnként érzem, máskor csak tudom, hogy nem jön el mégsem… emlékszem még, milyen volt tavaly… Kata kérdezte is, hogy hányszor lehet vajon a csodát megélni? Hát, úgy tűnik, egyszer…

Nagyon szeretünk, Zsenya…

zhenya_21.jpg zhenya_22.jpg zhenya_23.jpg

Szentpétervár…

Bocsánatot kérek, amiért ennyit késtem ezzel… tudjátok, hogy mostanában más vonja el a figyelmem- így van ez azóta is, hogy hazajöttem Helsinkiből. De most már nincs apelláta, beszámolok, bár nem olyan részletesen, mint szerettem volna. read more »