Na mi lesz még?! 😀 Angélique poénból azt találta mondani a színpadon, “eh, olyan helyes vagy, hogy kedvem lenne leszedni rólad azt az övet”- hogy mit szabadított el ezzel!!! Juhúúúú!
Képek. 🙂
Category Archives: Magyar
Josh, öv, sztriptíz, lóvé…
A rettegés faluja
Micsoda ötlet! Másodjára látom, de most is letaglózott ez a film. A címe: A falu. read more »
Szentély annak…
…aki be akar lépni. *kacsint* read more »
Katámnak, egyfajta vallomás…
…de más is elolvashatja természetesen.
Sóhaj. Nem tudom, hol kezdjem. Annyi minden feszíti a fejemet és a szívemet, hogy kapkodás lesz belőle, de úgyis meg fogjátok érteni. read more »
Rajzoltam II.
Én is idétlenkedtem egyet- ha az eredetit nem nézem, egész jó… anyu azt mondja, ne akarjam fényképszerűre, lazább vonalakkal rajzoljak… na hiszen könnyű mondani ezt egy olyannak, aki majd’ fél évszázada rajzol és fest! Haha!
I did something too- rather lame, compared- but if I don’t look at the original, it’s bearable. Mom tells me I shouldn’t try to be so exact, and use lighter lines… well, easy to say for someone who has drawn and painted for half a century haha!
Anyum rajzai II.
Hát igen. Tud rajzolni, azt hiszem…
Yep. I guess she can draw.
This is Josh
Ezt most csak így egyszerűen muszáj.
Without any further ado… I hope I can have it here. Please let me have it. It’s a wonderful blog by the way- I had saved the image from http://justjoshgroban.blogspot.com.
Zene füleimnek
Meg kell mondanom, imádok külföldön használt CD boltokban bogarászni. Mint a könyvekkel, szeretem őket eredetiben, borítóval, színes papírral, ahogy megalkották őket a lemezgyárban. read more »
Egy angyal élőben
2007. Június 6-a, London (Hampton Court Palace)
Koncertbeszámoló
Előzményekről is ejtessék néhány szó, mert így kerek a történet. Mármint, hogy miért vettem a nyakamba a világot, és utaztam külföldre, nem kevés anyagiak ellenében, egy sima zenei koncert kedvéért. Nem Bécsbe, ahova eddig már kétszer is vonatoztam, egyszer Tori Amos, másodszor Phil Collins miatt. (Megjegyzem, mindkét előadó, azóta, ellátogatott kis hazánkba is…) Hanem a világ egyik leglüktetőbb fővárosába, Londonba. read more »
Rajzoltam!
Nahát, úgy tűnik, mégsem vagyok teljesen reménytelen. Ahhoz képest, nem is vészes. 🙂
AHHHHH
An én anyukám, aki hosszú évek óta nem vett ceruzát a kezébe, ezeket rajzolta most hétvégén. Isten áldja meg Josh-t, amiért ilyen hatással van az emberekre!!!
My dear mom, who had not had a pencil in her hand for long years, had drawn these over the weekend. God bless Josh for having this effect on people!!!
Türelem
A türelem rózsát terem. Lassan járj, tovább élsz. A türelem nem öl, csak a sietség (ezt ma találtam, szomáli mondás). Tegnap torna közben döbbentem rá, hányszor, de hányszor igazolódott be az életemben mindez! read more »
Kicsi blues
Rúzsa Magdi- aprócska-törékeny, nagy, csodálkozó, szelíd szemű lányka- ilyennek ismerjük. Amikor először besétált a Megasztárba a válogatások napján, és rázendített egy acapella AC/DC-re, azt hittem kiesek a bugyimból. read more »
Lottó
Nálunk rendszeresen lottóznak. Apum egy életen át lottózott, soha nem nyert semmit; aztán pár éve egy nyeretlen szelvényt kihúztak a szomszédos lottózóban és nyert vele 3 milliót. Úgy gondoltuk akkor, ez volt az égiek jutalma neki, amiért olyan kitartóan szeretett volna nekünk jó életet biztosítani, amellett, hogy a halálba dolgozta és idegeskedte magát. read more »
Csodatévé
Ma megint rá kellett döbbennem, hogy csodálatos nevelő hatással van a televíziózás az emberre. read more »
De jó…
Klassz, beteg vagyok, alig állok a lábamon.
És Vili holnap utazik el.
És már ő is szédülget.
Pityergős napok ezek nekem, mert ismét elválás következik, pedig már azt hittem, könnyebb lesz most, de miért is lenne?
Egyszerűen csak pocsék nélküle, pocsék egy üres házba hazajönni, amikor az ember megszokta, hogy várja valaki, együtt főztök, együtt ébredtek, együtt zuhanyoztok, együtt néztek filmeket, együtt minden; vagy pedig kiszolgáljuk egymást, hiszen ez egy boldog kapcsolat velejárója, a másikat a tenyerünkön hordozni.
Megyek Táncoló talpak-at nézni vele, hátha jobb kedvem lesz.
Porszem
Már akkor sejtettem, hogy ki fog merülni szegény, amikor láttam, hogy majdnem egy hónappal meghoszabbították a turnéját. Hét hónap koncertezés. A tizenkettőből. Mindeközben rengeteg kisebb fellépés, kötelező pofavizit, a szokásos, ami “elvárható” egy fiatal énekes sztártól. Ha nem lenne ott a családja, a kedves, normális felfogású, szerető szülei, és az öccse, meg a valószínűleg nagyon jó barátai, már régen elveszett ember lenne. Ekkora siker ilyen kis idő leforgása alatt bárkit tönkretesz, az alkohol és kábítószer mámor-menedékébe taszít. Az ilyen mértékű rajongást, ami őt most körülveszi az Államokban (és lassan máshol is) épkézláb ember legyen, aki képes feldolgozni sérülés nélkül. Imádják, szeretik, egyre többet várnak tőle, követik, donganak körülötte, hiszen tehetsége és rendkívüli közvetlensége miatt ellenállhatatlan. Mindig kedves, mindig van egy jó szava mindenkihez, viccelődik, és nem szállt el magától. Egyelőre nem. Valószínűleg nem is fog már, mert biztos alapokat kapott Jack-től és Lindy-től, és most naponta áldhatja a fennvalót, hogy ilyen szülők gyermeke lehet! Csakhogy…
Még nincs május, és már fáradt… látni a képeken, és tegnap az American Idol-ban (az amerikai Megasztár) azt mondják, érces volt a hangja. Hát hogy is képzelték, hogy képes végicsinálni hét hónapnyi koncertezést, ilyen beleéléssel, szenvedéllyel? Ha pedig visszavesz, akkor azt mondják majd, már nem is érdekli az éneklés. Tudtam én, hogy jobb lett volna megmaradnia angyalnak… de az angyalok a földre vágynak, emberek karjaiba. Leszállt közénk, a fájdalom és gyönyör világába, és ki tudja, mi lesz vele itt? Ha nem tudnak rá eléggé vigyázni? Olyan kevés ideje van itt, ugye nem lehet, hogy… ugye nem?!
Enigma dala, a The return to innocence (Vissza az ártatlansághoz) megy éppen most a rádióban. Miért pont ez? Miért pont most? Ki üzen és mit? Miért nekem? Hisz nem tehetek semmit. Semmit.
Boldogság…?
Az egyik internetes fórumon olvasgattam ma, hogy ki merre for utazni hamarosan… London, Törökország, Tibet… És vártam a szokásos érzést, ami ilyenkor el szokott fogni: Istenem, milyen jó nekik, mennek világot látni, egy ismeretlen helyre…! Ám ez az érzés most egyáltalán nem él bennem; átgondoltam, mely országokba, helyekre szerettem volna mindig is eljutni, vagyis, felsorakoztattam kedvenc célpontjaimat: Kanada, Toszkána, Skócia, Írország, Montana állam, USA, Szentpétervár… read more »
A szépségről
Ma délelőtt Werner Herzog Khala Chakra (Wheel of time- Időkerék) című 2003-as dokumentumfilmjét fordítgattam. A film teljes egészében Tibetben készült, Bodh Gaya közelében, mely falu arról ismeretes, hogy Siddhartha Gautama itt lelt rá a megvilágosodásra, és lett belőle az, akit később Buddha-ként ismertek. Ebben a faluban két-három évenként kerül sor az úgynevezett khala chakra beavatási szertartásra, mely során homokból mandalát építenek, imádkoznak, földre borulnak, keresik a megvilágosodást Buddha nyomdokain. És Herzog-nak sikerült mindezt filmre venni. Beszél a Dalai Lámával, aki megmondom őszintén, iszonyú jófej embernek tűnik. Megkérdi tőle Herzog, szerinte mi lenne egy ideális világ, mire a Dalai Láma azt mondja, szeretet, együttérzés, megbocsátás kell, kisebb hézag a gazdagok és szegények között, nagyobb mértékű fejlődés, és az, hogy az ember mindenkit a felebarátjának tekintsen. Azt is kérdezi tőle Herzog, vajon tényleg ez a hely lenne-e az univerzum központja, mire a Láma azt feleli, hogy a világegyetem központja mindenkinek az, ahol ő éppen van, vagyis mi magunk, az egyén, Herzog esetében tehát ő maga. Herzog nevet, és megjegyzi, hogy ez nagyon megnyugtató, de nem fogja elárulni a feleségének. read more »
Pizza, románc, Voice of America
Eddigi életem során összesen három pizzát sütöttem. A harmadikat nemrég, pár hónapja, tisztességes lett a tésztája is, a feltét is. A másodikat sok-sok évvel ezelőtt; annak a tésztája “szalonnásra” sikeredett, a feltét volt csak ehető, azt le is kapartuk a barátnőmmel, és elfogyasztottuk. Az első… az első azt hiszem, ha jól számolok utána, nyolc éve sült ki a Práter utcai sütőnkben, egy augusztusni forró napon. (Kis adalék: az erdélyi nyaralásunkat, melyen résztvett két bátyám és a két feleség is, ehhez az egy naphoz kellett igazítani; ragaszkodtam hozzá, hogy aznap otthon lehessek. Már nem emlékszem, mi volt ennyire égetően sürgős, hiszen születésnap nem lehetett, se enyém, se övé, névnap sem, valami a műsorral lehetett kapcsolatban…) Csinos, virágmintás kétrészes ruhát vettem fel, térdig érő szoknyával (kb akkor volt rajtam utoljára ilyen szoknya), spagettipántos felsővel, mindehhez vajszínű nyári kalapot (kalapot is utoljára akkor vettem fel, de talán az volt az első alkalom is- méghozzá a sógornőm esküvői kalapját- bizony). Előzőleg kértem a Pizza Hut-osoktól egy pizza-dobozt, azt kifestettem, kidekoráltam. És a gőzölgő pizzával elmentem a Bródy Sándor utcába, ahol leadtam a dobozt a portánál, azzal, hogy adja át egy bizonyos személynek, aki az épületben dolgozott aznap este is, mint minden szerdán. Jelzem, az illető személy elmondásai alapján a pizza tökéletes lett. Ez volt hát életem első és talán utolsó igazán jól sikerült pizzája. read more »
