Hát idehoztam, mert borzongok ettől a képtől!!!!!!!!! vagy inkább, bizsergek… döbbenetes kép…
Category Archives: Szépség
Változások
Hát igen. Kicsit le voltam maradva még tegnap. Azt hittem, én naív, hogy egy szende kisfiúval van dolgom… Ha. Két évvel később, az arc is más, a hang is, a mozgás, a beszéd. Minden. Kicserélték volna? Vagy éppen szerelmes volt? Járkál, szintin játszik, dobol, kikezd a nőkkel (eh, világos, hogy felvilágosította egy hölgy, vagy kettő, vagy több, időközben, hogy hékás, kicsi fiú, elképesztő vonzerőd van, ölöd a nőket, vedd észre!), nevet, ugrál, előad. Mindenesetre, kicsit félek a mostani koncertfelvételektől, ezek után… Egy biztos: jól áll neki az angyal, jól áll neki a férfi is… és mindkettőt egyformán szeretem.
Khm
Ezt csak ide merem beszúrni *vihog*, szinte látom, ahogy a Zsenya-fórum keresztre feszítene… bizonyára megőrültem, de nem vagyok képes ellenállni a gondolatnak, hogy két fiatal, gyönyörűszép, tehetséges, megáldott, kívül-belül varázslatos ember találkozik… együtt kell dolgozniuk… az egyik a hangjával kápráztat, a másik a testével… huh, borzongok!!! (Azér’ figyelitek? Kezet kellett vágnom, montálnom… Vili el is nevezett Dr Frankenstein-nek. Viszont tiszta a lelkiismeretem, mert az ott mind egy szálig Zsenya! A keze is! Csak máshonnan…)
(Órákkal később) Hát persze, hogy már írom is a sztorit! Nem tehetek róla, amikor először meghallottam ezt az embert énekelni, ugyanazt éreztem, amit akkor, amikor Jevgenyijt látom korcsolyázni. Egyszerűen muszáj őket egy helyen látnom!!!
(Később) Lassan Kata is hazaér, én meg már túlvagyok az ötödik oldalon, és nem úgy halad a dolog, ahogy szeretném! Izzadtan, zihálva, egymásba kapaszkodva szeretném látni őket *elpirul* de egyrészt nem merem, másrészt izé. Aki írt már valaha, az tudja, hogy ez nem így megy… nem mi írunk. Mi csak leírjuk, ami megszületik bennünk, nem sok közünk van ahhoz, ami papírra vagy gépre kerül…
Most először…
A fülem sajog már a fejhallgató nyomásától, hajnali 3 is elmúlt, le kéne feküdnöm.
Csakhogy most először érzem a halálraítéltek utolsó perceinek keserű könyörgését- csak még néhány perc- csak néhány pillanatot még- nem élet, ha nem hallhatom, ha ki kell kapcsolnom- csodálatosak az életben az első alkalmak- az első csók- az első tudattalan könnycsepp- az első szerelem- az első ellenség- az első sikerélmény- az első megsemmisítő, katartikus, boldogtalan-boldog melankólikus bánatözön- az első őszinte könyörgés-
Hamarosan szintén könyörögni fogok, szintén az utolsó percekért, pillanatokért- bezzeg ilyenkor hogy repül az idő! Átéltem már- ellenségemnek sem kívánom- az ember annyira vágyik a másik után, hogy a távolság ellenére arra ébred, a társa mellette fekszik, és öleli, és melegíti, némán szereti, és amikor a hitetlenség megtöri a varázst, a hús-vér ölelésből szellem-test lesz, lassan eltűnik, emlék marad, sajgó, kínzó emlék, mert annyira valósnak érezzük, annyira akarjuk, hogy odavarázsoljuk, mert még erre is képesek vagyunk. Mindenre és bármire- a halálból visszahozzuk a szeretteinket, a múltból jelent csinálunk, meglátjuk a jövőt, megtanulunk szeretni. Nagy nehezen.
Azt sem tudom, kinek köszönjem ezt- de köszönöm, köszönöm!
Josh Groban
Azt hittem, nem érhet már meglepetés. Zsenya után már semmi. Azt hittem, Zsenyát látni és meghalni- de nem- még nem halhatok meg! Még nem… Addig nem, amíg nem hallom ezt az angyalt élőben!
Kapkodok, keresem róla az infókat, 26 éves, február 27-én született, szeretne a Broadway-n fellépni (nem lesz nehéz, ezzel a hanggal), Grammy-re jelölték, a világ összes nagy zenészével együttműködött, fellépett, duettezett (hova a frászba tettem a fülem eddig?!), kilenc hangszeren játszik, zenét ír, apja orosz-lengyel zsidó, anyja norvég-amerikai, eddig ennyit találtam, nem sok, de kit érdekel, mit ért el, mit nem? Az ember hallgassa, és érezze… ezt szavakban úgysem lehet leírni. Én, aki időnként meglepem magam azzal, hogy egészen jól eltalálom a szavakat, na, most legszívesebben némasági fogadalmat tennék, mert ami eddig kijött a számon, tök lényegtelen. De tényleg!
Ó, bizonyára nem az övé az emberiség történelmének a legszebb, legerősebb, legférfiasabb, legmegkapóbb hangja. Ezen nincs mit vitatkozni- ez egy érzés- boldog, akit megérint- én boldog vagyok! Nagyon!
W…
Nem is értem, miért vagyok képes órákon át bámulni ezt a szájat, ezeket a szemeket. De tényleg.
Az lenne a tuti, ha üresfejű, ostoba, paraszt bunkó nőcsábász szemét dög bújkálna a szép külső mögött.
Na de, hányszor válhat valóra az ember álma?! Megtaláltam életem szerelmét. Két közös fényképem van Zsenyával. Ez eddig már kettő. Szóval, a nagy büdös igazság az, hogy Wentworth Miller, a legnagyobb sajnálatomra, se nem meleg, se nem ostoba, se nem szemét, se nem pénzsóvár sztárocska. Ez van, ezzel a keserű tudattal kell élnem… *sóhaj* read more »
Bedshaped
Londonban jártunk, amikor először láttam ezeket az arcokat, kiplakátolva szerte a városban. Gondoltam, egy újabb zenekar, amit le akarnak nyomni a torkunkon. Aztán az MTV-n láttam néhány klippet, és amikor legközelebb Angliába mentünk, megvettem a Hopes and Fears-t. Nagyjából egy évig leállás nélkül ezt hallgattam, és mai napig az egyik legklasszabb lemez, ami a birtokomban van! read more »
Sexylicious!
Mr Hugh Laurie, who has no idea why women like him. *snorts*
Egy aprócska Hugh Laurie képecske. A pasi mai napig nem érti, mit esznek rajta a nők. (Pedig intelligensnek tűnik…)
Csók
Mi minden van egy csókban?
Félelem.
Vágyakozás.
Szenvedély.
Kíváncsiság a másik iránt, és aziránt, mit érzünk abban a pillanatban.
Kérdések.
Válaszok.
Megadás.
Könyörgés.
Birtoklási vágy.
És még sorolhatnám.
Jaj, az a csók tegnap… borzongás.
Na, azért panaszra nincs okom nekem se…
Hiába, nincs izgatóbb egy tiltott kapcsolatnál, melyet átitat a veszély. És nincs izgatóbb egy olyan férfinál, akit a társadalom rossznak bélyegezett meg; még akkor is, ha kiderül róla, tulajdonképpen kedves, türelmes, gyengéd. (Aki azért időnként tud üvöltözni, és fájdalmat okozni…)
Köszönjük az átélést, Stinky…
Jevgenyij Pljusenko
(a tavalyi év utolsó estéjén kezdtem el írni ezt, de akkor nem volt alkalmam befejezni)
Szilveszter van, mindenki bulizik… én nem vagyok az a tipikus bulizós fajta, bár, ha nagyobb társaságban lennék, biztosan jól érezném magam. Most viszont itthon vagyok, a párom odalent tanul az államvizsgájára, a barátnőm odakint cigizik. Családom és egyéb állatfajták meg a ház túloldalán, eszegetnek, meg a többi.
Engem az elmúlt néhány év új és csodálatos élményekkel gazdagított, elsősorban egy orosz műkorcsolyázó révén. Azt hiszem, a nevét már elég sokan hallhatták; az életútját nem írom le, nehéz gyermekkora volt, keményen küzdött, idén végre megszerezte pályája legnagyobb dicsőségét, az olimpiai aranyérmet. read more »
Még több Plushenko!
A folytatás.
Ok, rendben, tudom. Nem szép tőlem, hogy szegény Zsenyát összehozom minden élő jópasival! De nem bírok ellenállni…
Some more Plushenko backgrounds! 🙂 I know, it’s not nice of me to put him there with all the sexiest men alive 🙂 but I can’t help myself!!!
Plushenko…
Jevgenyij Pljuscsenko, orosz műkorcsolyázó. Mára elég sokan ismerhetik a nevét, hiszen olimpiai bajnok lett idén 2006-ban. Ez persze csak a világ szemében teszi őt naggyá- az én szememben attól nagy, hogy amióta megismertem, folyamatosan változik az életem. Miatta, az érzések miatt, amiket kihoz belőlem, azok miatt, akiket általa megismerhettem. De róla esetleg majd máskor. Most csak szerettem volna összegyűjteni a kedvenc háttereimet, amiket összehoztam az évek során róla, vele kapcsolatban.
Some backgrounds I created over the years, inspired by the magnificent Evgeni Plushenko.
Colours…
Anyone even remotely interested in Adobe Photoshop and its doings, should be aware of this website:
The most amazing PS brushes are available to download, for free, which is a wonder in itself, considering the exquisite artistry this lady has poured into her brushes. I owe her some of my best backgrounds, as it is incredibly easy to create something beautiful by simply using her brushes on an empty canvas. Annika, I am telling about your wonderful website to everyone alive and kicking. I have brushes enough to last me a lifetime, but… are you going to create any more soon? Please? 🙂
Mi más?!
Újabb háttér.
Nem elég, hogy adtak nekünk egy Michael Scofield nevű… csodát. Megalkottak mellé egy Alex Mahone-t, egy nyomozót, akiről szintén regényeket lehetne írni. Kettejük harca… finoman szólva is izgalmas! Spoiler a 2-ik évad 13-adik epizódjából…
Michael Scofield and Alex Mahone- the chemistry between them is amazing. I will not go into details regarding what I really think (LOL), I guess you can read it all in this background. Heehee.
Néhány kép…
Néhány kép 😀
Szabad vinni… ha lehet, linkelj 🙂 köszi!
Free to snatch- if possible, please credit! Thank you 🙂
