Category Archives: Uncategorized

Pontok

Egyetlen osztálytalálkozón kellett részt vennem ahhoz, hogy tudjam: gyűlölöm a felsorolásokat, a strigulákat, átlátok a külsőségeken, a mérföldkövek felsorolása semmit sem jelent. A fontosabb állomásokat összekötő pontok jelentik mindig a legtöbbet. Ezek a pontok viszont csak azok számára fontosak, akik megélték őket.

Lehetsz régről ismerős, vagy újonnan betoppant idegen. Tudhatsz rólam szinte mindent, vagy semmit. Nem dicsekvésképpen írok az évemről, nem is tudnék, azt hiszem, dicsekedni. Külső szemmel nézve alig történt változás az életemben. Jobbára csak összekötő pontokról tudnék mesélni. Pontokról, melyek mindegyike icipici változást hoz.

Mit jelent az, hogy változás? Az, ha más frizurát csináltatunk? Vagy az, ha megtanulunk valami újat, mondjuk egy nyelvet, vagy új receptet? Vagy az, ha megértünk valami fontosat? Ha meghízunk, vagy lefogyunk? Elköltözünk? Másképpen gondolkodunk egy adott kérdésben? Kinek mit jelent. Minden változik, az energia folyamatosan áramlik, be, ki, át, keresztül, kasul, bennünk, körülöttünk, tegnap, ma, most. Változnak a sejtjeink, fehéredik a hajunk, ráncosodik a bőrünk, átalakul a fenekünk és mellünk, sárgulnak a fogaink, már akinek még van… Gyengülünk, romlik a látásunk, de erősödik a szellemünk, görbül a hátunk, de egyenesebb lesz a viselkedésünk másokkal szemben, hátralépünk egyes személyektől, de közelítünk mások felé. Tegnap valamit fehérnek, ma szürkének látunk, de az is lehet, hogy már nem is látjuk, mert már nem foglalkoztat bennünket. Valamit nagyon szerettünk előző héten, ma már hidegen hagy minket.

Egy év… egy fénysebességgel elillanó napfüzér. Belefér annyi, de annyi minden, mégis, amikor visszaemlékezünk rá, csak azt tudjuk, hogy gyorsan eltelt, és az egyéni csodálatos pillanatokat elhomályosítja a feledés. Tovatűnt ez az év is, de hova? Ezt kérdezzük magunktól és egymástól. A választ senki sem tudja, mert a múlt ott maradt, a múltban, és minden igyekezetünk ellenére nem lehet átvonszolni a jelenbe. Tárgyak, fényképek, beszámolók állítanak mulandó emléket az apróbb és nagyobb eseményeknek. Aki gyűjtögető típus, az berakosgatja ezeket az emlékeztetőket valahova, ahonnan bármikor előszedve könnyebben felidézhetővé teszik az adott történéseket, pillanatokat.

Nekem fotóim vannak, én azokkal emlékezek. Néha, amikor szokatlanul erősen érint meg valami, szavakkal örökítem meg. Semmi sem örök; a fényképek, a szavak, de még a tárgyak is az enyészeté lesznek. Idővel. Ki tudja, ez mit jelent… van, amit már ma elfelejtünk, és van, amit nagyon sokáig nem. Az érzések, benyomások, a lelkünkre nehezedő terhek és szívünk örömteli zsibongása, ezek élnek a legtovább. Egy telefonhívás, egy kedves levél, egy táj látványa kapcsán bennünket elkapó néma elégedettség. Egy dal, melynek a szövege sokáig szól hozzánk, egy csodálatos könyv, mely akár rólunk is szólhatna. Egy barát bátorítása, szeretete, egy házi kedvenc önzőn önzetlen ragaszkodása. Búcsúk és találkozások, valami régi elengedése, valami új befogadása.

Idén is megjártam a mennyet és a poklot, meneteltem az eufória és lehangoltság között húzódó ösvényen. Régi barátot fogadtam be ismét, találkoztam új lelkitárssal, meglévő emberi kapcsolataim pedig hol lazultak, hol mélyültek. Megtanultam egyik folyamatot sem aggódással figyelni, igyekeztem elfogadni, ha valaki elment, vagy ha valaki új érkezett. Volt, akit nem engedtem be, és volt, akinek az ajtaján én kopogtattam.

Azt hiszem, idén eldobtam néhány mankót. Újra nőttek, de ismételten megszabadultam tőlük. Makacs vagyok, szeretnék a magam ura lenni, akkor is, ha kudarcot vallok. Ha sosem próbálom meg, a siker egészen biztosan kizárt.

Ami alig változott, és talán nem is fog: még mindig elvarázsol minden, ami szép. A szépséghez fűződő kapcsolatom mindig összetett volt; néha többet látok benne, mint amit mások, vagy mint amit kellene, és néha gondolatok nélkül hagyom, hogy átmossa lelkemet. Zene, művészetek, irodalom, filmek, tájak, emberek, állatok, ez mind-mind hordozhat szépséget, és számomra a mindennapok csak ezek jelenlétével lehetnek elviselhetők.

Az eszem képtelen felidézni a fontos állomásokat, melyek a múlt évemet jellemezték. Csak a szívem tudja, mi történt. Annyi minden… mennyi szépet láttam, éreztem, hallottam, fényképeztem, ettem… barátságok, zene, tanulás, érzelmek, harcok, viharok, elengedés, alázat, dac, félelem, megtörtség, makacskodás, vágyakozás, rezignáltság, büszkeség, gyönyör, mi minden volt… Párizs, Tunézia, Dobogókő, Hollókő, Nemzeti sírkert, Christophe Willem, Caramel, Havasi Balázs, Frankenstein (nyolcszor, úristen, NYOLCSZOR), Sherlock és Benedict Cumberbatch, Ben Howard, James Vincent McMorrow, Baricz Gergő (és mindenKI, amit/akit magával hozott), Csíkszereda és Csíksomlyó Katival és egy feleszmélés, a rajtam kívülálló istenkép megtagadása, Gálffy László a Sírpiknikben és az Isteni Sarahban, Alföldi Róbert és az Equus, nagyszerű beszélgetések, fenséges új ételek, az IRKA (amiben új otthonra leltem), lubickolás tengerben, pályázatok, kudarcok, pici elismerések, új lendület, írástechnikai fejlődés, Agykontroll, Testkontroll, meditáció (életemben először), sok-sok-sok fájdalom a fogaimban, Stephen Fry, Louis Begley, Van Gogh levelei, és ismét Benedict Cumberbatchnél tartunk… Downton Abbey… Keane végre nálunk…

Sosem volt még ennyire tömény és csodálatos évem. Semmi igazán nagy dolog nem történt velem, mégis… mégis nagyon sok mindent másképp látok. Hálás vagyok a pontocskákért, amiknek ezt a sok változást köszönhetem.

Jó volt veled, 2012.

Some other day

I watched a flood on my tv today
I couldn’t say from where
Just another flood on my tv

I wasn’t bothered it was far away
Worlds away from here
From my family and me

But just for a second I could feel
This safe and independant life of mine is not real
Just for a second I could see
That nothing is forever and nothing is for free

When will I go and make a change
I’ve got the time and I let it waste
I frown at people who don’t care but I’m just the same
I wanna make a difference
Maybe some other day

A bomb went off not far from here tonight
And now I’m wide awake
Tossing and a-turning in my bed

A glass of Hennessy sits by my side
But with every sip I take
These visions creep into my head

Just in this second I can see
The lights go and bricks and ceilings tumbling on me
Just in the second I can hear
The steps of panicked neighbours
The sound of fear

When will I go and make a change
I’ve got the time and I let it waste
I frown at people who don’t care but I’m just the same
I wanna make a difference
Maybe some other day

No time to sleep

Who’s gonna sing a song of change
If no-one can imagine life outside the beaten track
And who’s gonna stop a running train
If no-one cares to dwell and no-one wants to look back

Somewhere along the line you gave up asking
When it got a little too complex
But if you don’t question what has been
Does it mean that you don’t care what’s coming next

You got no-one to follow
And no-one will follow you
Ain’t that a relief
That everything and everyone
Must grow in opposition to resistance
And contradiction
This ain’t no time to go to sleep
This ain’t no time to go to sleep

So who’s gonna sing a song of faith
If no-one prays for anything that can’t be bought and sold
And who’s gonna tell the story straight
Does anyone believe there’s still a story to be told

Somewhere along the line you just stopped walking
When the under current got too strong
But someday a lonesome busker will come knocking
With a soft and long-forgotten song

You got no-one to follow
And no-one will follow you
Ain’t that a relief
That everything and everyone
Must grow in opposition to resistance
And contradiction
This ain’t no time to go to sleep
This ain’t no time to go to sleep

(lyrics by Tina Dico http://tinadico.com/music/song/no-time-to-sleep/)

Csend

Hallgatunk, mert csendben lenni jó. Megtörni azt egyenlő lenne azzal, hogy feladjuk eddig elképzelhetetlennek tűnő hatalmunkat, a magunkra támaszkodás képességét. read more »

Clint Mistwood

Lemezajánló

Magyar előadók lemezeiről nem hogy írni nem szoktam, de meg sem vettem soha egyetlen magyar zenei lemezt sem. (Egyetlen Ákos CD kivételével.) Erre nem vagyok büszke, csupán tényként bocsátom előre. Világpolgárnak vallom magam, más nemzetek, kultúrák zenei termését valahogy jobban be tudom fogadni. Ez tehát kivételes esetnek mondható. read more »

Rések a fejemben

Mikor kezdődött? Nem tudom. Mostanában minden egymásba folyik. Ezelőtt is történt valami meghatározó, meg az előtt is, és minden momentum értékesnek, fontosnak tűnik. Úgyhogy fogalmam sincs, hol érdemes ezt a beszámolót elkezdeni, de talán indítok azzal, hogy a napokban nagyon keveset sikerült aludnom. read more »

Just for fun… Klimt Eastwood

Köszi az ötletet, Andris 🙂

Everybody’s changing

Nem is olyan régen, egy-egy frenetikus koncertélményt követően napokig lebegtem, vagy pedig azonnal maga alá temetett a koncert utáni lehangoltság. Mint amikor az ember kikerül a napfény meleg öleléséből. Visszakúszna, de nem lehet. Mert ami elmúlt, az vissza nem hozható… Azért emlék az emlék, mert csak halovány kísértete a valóságnak. Akkor sem teremthető újra vele a múlt, ha nagyon megszépítjük. read more »

Autumn again… Újra ősz…

Az út /The path

Hosszú lesz az út, de úgy tűnik, mégis az enyém! Hiszem azt, hogy közben sok szépséggel fogok találkozni…

Looks like a long winding path, but it seems to be mine, after all! I believe a lot of beauty will come my way…

Chickpea-spinach ragout /Csicseriborsó-ragu spenóttal

Ingredients (for 2)

2 tbsp olive oil
0.5 tsp chili powder or dry chili flakes
0.5 tsp cumin seeds
0.5 tsp mustard seeds
0.5 tsp curry powder
0.5 tsp turmeric
salt
a little honey/brown sugar
0.5 lemon’s fresh juice
half an aubergine, cubed
3 tomatoes, cubed
2 handfuls of fresh spinach, roughly chopped
1 handful of boiled chickpeas (appr. 1 small tin, if you don’t have frozen ones in the fridge like I do)

Heat the olive oil in a wok, add the cumin, chili and the mustard seeds. When the mustard seeds start to split, add the curry and the aubergine cubes. Steam until soft. Add the tomatoes, the spinach, the turmeric and salt. Steam and stir until the spinach had shrunk, then add the chickpeas and stir for a few more minutes. Finally add the lemon juice and honey.

Serve with wild rice. HEAVENLY!

Hozzávalók (2 személyre)

2 evőkanál olivaolaj
fél teáskanál chilipor vagy szárított chili vagy friss chilipaprika apróra vágva
fél teáskanál köménymag
fél teáskanál mustármag
fél teáskanál currypor
fél teáskanál kurkuma

egy kis barnacukor vagy méz
fél citrom leve
egy fél padlizsán, kockára vágva
3 paradicsom, felkockázva
2 ökölnyi friss spenót, darabosra vágva
1 ökölnyi főtt csicseriborsó (nagyjából egy kis konzervnyi, ha nincs készre főzötten a mélyhűtőben, mint nekem)

Hevítsd fel az olajat egy wokserpenyőben, add hozzá a köményt, a chilit és a mustármagot. Amikor a magok pattogni kezdenek, jöhet a curry és a padlizsán. Addig kell forgatni, amíg a zöldség megbarnult, megpuhult. Ekkor add hozzá a paradicsomot, a kurkumát, a spenótot és a sót. Amikor a spenót összeesett, bele kell dobni a csicseriborsókat és pár percig még forgatni. Legvégül jöhet a citromlé és a méz vagy barnacukor. Ízlés szerint lehet még sózni.

Tegnap vadrizzsel tálaltam a férjemnek, én önmagában fogyasztottam. MENNYEI!

Még mindig!

Úgy néz ki, üzen még nekem a Frankenstein… búcsút intettem nekik, de még visszajönnek! Rég örültem valaminek ennyire…

Önismeret

Ha azt hiszed, tudod, hogy ki vagy, hatalmasat tévedsz. Óvatosan keresgélj, mert szörnyetegre bukkanhatsz jó lelked mézes bevonatán túl.

A piece of fabulousness called KEANE

Not sure how many years ago it was, but I do remember how it happened: posters in London portraying a band I’d never heard of before, and a few music videos on MTV at home. I purchased “Hopes and Fears” in Bideford and then listened to it for months. My immediate environment went bananas and their hatred toward Keane soon became permanent (same thing with James Blunt, due to my abusive listening to “Back to Bedlam”, but that’s another story). I didn’t care, I was in love. This music… it felt new to me, it had an energy that struck chords with me.

It still does today. In a few weeks, I’ll (finally!!!) be fortunate enough to see the band live in Budapest. To prepare for the gig, I downloaded “Strangeland” a few months back. Yesterday on the train I listened to the album for only the second time – today, at work, it has been playing on a loop. It is, to my mind, the most positive, uplifting album of theirs up to date, the lyrics prove that the boys have grown older and wiser and have learnt from their experiences, but instead of wallowing in despair at the fucked-up state of the world, they choose to see the bright side of it. Gotta love ’em for that! My spirit is sufficiently balmed by these lyrics, even the most “boring” songs from the album carry something precious in their lyrics. As for the music, it’s still brimming with that same energy, that pulsating mood that got me hooked almost a decade ago.

Thanks, boys. I think “Strangeland” is now my favourite album of yours.

Testkontroll

Múlt szombaton kezembe került egy könyv, Testkontroll címmel. Nem sokat tudtam a módszerről, jóformán semmit. De valami miatt szimpatikusnak tűnt a könyv, talán mert nagyon apró betűkkel van teleírva, és nincs benne egy szél kép sem, diagramm, semmi. Nem tudom. A lényeg, hogy megvettem, és nem bántam meg.

Elég sok diétával, fogyókúrával megpróbáltam már lefogyni. Ideig-óráig sikerült is, utána, mivel nem permanens kúrákról van szó, szépen vissza is jött minden. Egy ideje (pár éve) a párommal egy bizonyos étkezési formát vettünk fel, Patrick Holford táplálkozásszakértő receptjei és tanácsai alapján. Ő tulajdonképpen semmit sem tilt, csak a fehér cukrot. Nagyon bejött nekünk ez az étrend, sok benne a saláta, viszonylag gyorsan készülnek az ételek, nagyon finomak, és jobban megfelelt, mint a hagyományos magyar (vagy bármelyik) konyha. A Testkontroll könyvben sok olyan tanáccsal találkoztam, melyek fedik Holford úr véleményét, tehát nagyon sok újdonság nem volt benne. De azért akadt. read more »

Időutazás

Az utóbbi hetekben szépen lassan elkezdtek rólam lemenni a fölösleges kilók. Tornázom, mozgok, és szigorúan odafigyelek az evésre. Cukrosat, liszteset csak nagyon keveset fogyasztok, különleges esetekben, amúgy sok saláta, sovány hús, joghurt, zöldség párolt alakban, gyümölcs van terítéken. A közérzetem is javult, alakulnak az izmaim, könnyebben mozgok.

Ma reggel eszembe jutott, hogy megpróbálom rekonstruálni, melyik életkorban milyen testsúllyal rendelkeztem. Ösztönzésként magamnak, és mert vicces ötlet, elkezdek egy időutazást. Nem véletlenül szokták mondani annak, aki fogy: te éveket fiatalodtál! Nos, talán szó szerint fiatalodni nem tudok, de életem korábbi pontjaiba látogathatok a fogyás folyamatán keresztül. Vajon meddig fogok tudni visszamenni? 🙂

2012. Nyolcvanöt kiló körül lehettem a legrosszabb időszakomban.

2010. A sógornőmmel konditerembe kezdtünk járni, és egy tréner segítségével felmérés készült az erőnlétemről. Akkoriban nagyjából nyolcvankét kilót nyomtam, és akkor határoztam el, hogy muszáj elkezdeni mozogni…

(Most valahol itt tartok a hetvenkilenc kilómmal. Már elhagytam a gyűlölt nyolcvanas számokat, de még nem jutottam el a következő mérföldkőig…) read more »

Keresztút

Eljöhet annak is az ideje, hogy hideg fejjel megértsem: nem vagyok elég jó.

Innen két irányba mehetek tovább: vagy fejet hajtok, és megmaradok szemlélőnek, vagy tovább fejlesztem magam, addig, amíg elég jó nem leszek.

Az egyik út keserűséget jelent, a másik nyugtalanságot és örök reménykedést.

Stone Angels

Pedig/Talán

Idejétmúlt a melodráma, pedig –

Visszafelé haladni, meghátrálni minden elől. Miért ne tehetném meg? Peregnek az évek, eljárnak fölöttem, elképzeléseim füstbe mennek. Magamat okolom ezért. Nem is oly régen még minden lehetséges volt. Pedig…

Hátranézek. Milyen szép. A pillanat gúzsba köt, mozdulatlanná fagyok, mint amikor egyszerűen nem voltam képes belelépni a medencébe. Sokan voltak. Hangzavar töltötte be a teret. Szégyelltem a testem, és azt is, hogy a bizonytalanság megbéklyóz. Úgy éreztem, mindenki engem bámul, kinevet. Gyávának látnak. Izzadságom folyója medret vájt bőrömben, én pedig némán tűrtem. Tehetetlenül.

Elindulok az úton, nem tűnik nehéznek. read more »