Ideje írnom Magyarország egyik legzseniálisabb weboldaláról, a Rukkoláról. Az ötlet egyszerű, de nagyszerű: akinek van kiolvasott könyve, amit szívesen tovább adna, de antikvárium nem veszi át, felteheti ingyen és bérmentve egy internetes adatbázisba. Ha valaki másnak, aki szintén tagja ennek a közösségnek, megtetszik a könyv (teszem azt, régóta kereste pont azt, vagy csak megragadta őt a cím, leírás), akkor elhappolhatja; ennek fejében az illető, aki felrakta a könyvet (azaz rukkolta), szintén ingyen happolhat valaki mástól valami általa keresett könyvet. A könyvek postai vagy személyes úton cserélnek gazdát. Regisztrációs díj nincs, az egyetlen kiadás a könyvek elpostázása. read more »
Category Archives: Uncategorized
Miért fogyjunk?
Amióta az eszemet tudom, küzdök a túlsúlyommal. A kapott szeretet mértéke ellenére szeretethiányos kamasz voltam, gimnáziumban pedig elkezdtek rám felkúszni a fölös kilók. Az ember úgy védekezik a nagy gonosz világ ellen, ahogy a tudatalattija súgja neki. Én is a jól bevált módszerhez folyamodtam: ettem, gyarapodtam. Istenem, a finom zsíroskenyér csemegepaprikával, kovászos uborkával vagy lilahagymával…! Ha a délutáni, esti nassolásaim jutnak eszembe, akkor erre asszociálok. Mai napig jóleső érzés tölt el, kellemes emlékként él bennem ez a nagyon egyszerű étek.
Harmincon túl az emlékek még mindig szépek ugyan, de a folyományuk az, hogy tisztességes súlyfölösleget halmoztam fel, ami zavar, és amitől tulajdonképpen tizenöt éve próbálok különféle módszerekkel megszabadulni. Még a fóliázást, zsírleszívást és önhánytatást nem vetettem be (nem is szeretném), de ezeken kívül minden kímélő diéta vagy fogyókúra kipróbálásra került. Némi mozgással megspékelve. read more »
Redemption in Danny Boyle’s “Frankenstein”
When people find out I already saw Danny Boyle’s “Frankenstein” five times, not to mention that this is only a broadcasted movie version of the original live recording, they raise their eyebrows and ask me, ‘Is it that good?!’. My answer to them is: Yes, it is that good. Then again, there are probably better stories, better actors, better stage plays, better directions. I’m not saying this is the Most Successful Play in the Universe. But it speaks to me. And I will watch it again, twice, later on this summer.
It spoke to me already when I was reading C. G. Jung’s “Answer to Job”, a highly controversial treaty on God’s complex character in the light of how He treats Job. Some thoughts stayed with me and reverberated off the emotional network of “Frankenstein”. I am not ashamed to say I shed tears when I first saw the play. Not because of the brilliant acting of both Benedict Cumberbatch and Jonny Lee Miller, which is undoubtedly one of the highlights of the production, but because there are several moments in the play that resonated with me. When the Creature thinks Frankenstein is dead, he cries, he feels lost, he says, ‘don’t leave me alone… can I die? what will it be like?… if you go, I will go, too’. I have been there. Oh, that harrowing, terrible, empty feeling… when there is nothing to wake up for. Nothing to continue for. The tears shed for the Creature were tears shed for myself, too. ‘The only thing I wanted was your love… I would have loved you so much’, he says, and kisses the temple of the unconscious Frankenstein. No human heart can stay unmoved… ‘My poor Creator’, he adds, heart-broken. He knows what Victor and the audience knew a while back: the Creature has surpassed the Creator. This is the fate of parents and children, this is how the world evolves. But the Creature has surpassed his Creator in a very important way: he has learnt how to love, he, the one put together from dead tissue, he, the one without a name, he, the one who never got to hold a woman in his arms – while Victor, the scientific genius, remained unable to love, because all his life he considered science and progress to be more important than being close to people. read more »
Íróklub I: “Idegenek, barátok…”
Nemrég játékos írásgyakorlatot javasoltam egy nagyon rég megalapított internetes fórum néhány tagjának, akik történetesen közel is állnak a szívemhez. Mivel szeretünk írogatni, ki így, ki úgy, ki ezért, ki azért, gondoltam, havonta vagy kéthetente egy-egy adott (általunk javasolt, választott) témára mindenki írjon valamit. Prózát, elmélkedést, verset, bármit. Sem terjedelmi, sem stílusbeli, sem más megkötés nincs. A lényeg csupán annyi, hogy ami a téma hatására szavakba akar szökellni, az szülessen meg. Jó írásgyakorlat, jó játék, ezáltal gondolatokat osztunk meg a többiekkel, olvasói visszajelzést is kapunk, illetve saját magunk számára is megfogalmazunk olyasmit, amit talán eddig nem – hiszen az írás: terápia, önismereti kurzus.
Az első témát Betti vetette fel: “Minden idegennek esélyt kell adni arra, hogy a legjobb barátunk lehessen!”
IDEGENEK, BARÁTOK…
A barátság fura dolog. Összerezdül két lélek, két ember kötődni kezd egymáshoz. Azt szokták mondani, a családunkat nem mi választjuk, de a barátainkat igen. Az utóbbi kijelentés egyrészt azt jelzi, hogy a barátság erős kötelék: néha erősebb kötődést érzünk egy barát iránt, mint a családtagjaink iránt. read more »
Álmok, kimondva
A guruk szerint csak ki kell mondanunk, amit szeretnénk, hangosan, magabiztosan, híve abban, hogy az megvalósul akaratunk erejéből fakadóan. Ebben, azt hiszem, még mindig hiszek. Hiszek, mert megérzéseim továbbra is vannak, a gondolati síkon való kommunikálás továbbra is működik köztünk, emberek között, gyakorlati tapasztalatom van, nem is kevés. Hogy megrendelésre kapunk-e dolgokat… nem tudom… valahogy sosem hittem magamban eléggé, sem kiskoromban, sem azután, amikor már dícsérettel halmozott el a környezetem ezért vagy azért. Lehet, ez volt a baj.
Leírok néhány dolgot, amit szeretnék. Nem mindent írok le, mert van, amit még magamnak sem merek megfogalmazni… read more »
Egy békés reggel
Ma reggel egy kis beteg rigó a kezemben halt meg.
Amikor már láttam, hogy a végét járja, kiemeltem a kartondobozából, amibe előzőleg beletettük magvak és víz társaságában, és kimentem vele az irodánk elé. Nagy parkos terület vesz körül minket, hatamas fák, bokrok, az ablakomon keresztül gyönyörű zöld lombozatra nézek, amerre ellátni. Szinte mindig hallani a szél párbeszédét a levelekkel. Gyönyörűen sütött a nap is, leültem a lépcsőre, tartottam a kis tollas jószágot a kezemben, simogattam, igyekeztem gyógyító, szeretetteljes energiákat átadni neki. Egész kis teste megfeszült, fejét hátra-hátravetette, csőre néma kiáltásra nyílt. Érzésekkel, rég feledett ösztönökkel kommunikáltam vele, azt hiszem. Remélem, érezte, hogy segíteni akartam neki. A Nap és a szeretetem melegében adta át lelkét az örökkévalóságnak.
Mulccsal borított avaros földbe temettem, egy bokor tövébe. Száraz leveleket szórtam a sírhantjára, és elszáradt nyírfa ágból kis keresztet csináltam neki.
Jó utat, kis barátom.
Ars poetica, avagy emlékeztető magamnak
Telnek az évek, peregnek az idő homokszemcséi, változom, jönnek-mennek-maradnak az emberek az életemben. A világ maga egy nagy forgatag, amiben én, mint mindenki más, falevél vagyok. Semmi sem állandó, biztos pont nincs, hinni már szinte semmiben sem tudok. Talán csupán az emberi jóságban és akaratban. Még. Vannak pillanatok, amikor semminek sincs értelme, és nem a kilátástalanság vagy nehézségek miatt, hanem mert nem látom a végcélt. Volt valami, valamikor, de azt hiszem csak szánalmas gyengeségem és gyávaságom vitt rá, hogy higgyek. Erre rádöbbenni persze nem volt könnyű, még mindig az elfogadás előtt vagyok… read more »
Válasz Jóbnak, avagy Frankenstein ma
A londoni National Theatre 2009-ben úgy döntött, hogy néhány színdarabját élőben leközvetíti a világ számos városának filmszínházaiban. Ez a kezdeményezés töretlen sikereket élvez a mai napig, ami, tekintve a felvételek hibátlan minőségét, teljes mértékben érthető. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy két napja egy prágai fimszínházban (vajon a budapesti Uránia Filmszínház miért nem hozta be Magyarországra?) tekinthettem meg a Nick Dear forgatókönyve alapján készült “Frankenstein, avagy a modern Prométheusz” című színdarabot, melyet tavaly már vetítettek számos országban, de melyet közkívánatra idén ismét levetítettek szerte a világon. A prágai vetítés hibátlan volt, hangzásban, látványban egészen döbbenetes módon szárnyalta túl a britek produckiója bármelyik színpadi előadást, amit idehaza volt szerencsém látni. Ami pedig a színészi játékot illeti, az külön bejegyzést érdemelne, de ettől most eltekintek, ugyanis a darab mondanivalója sokkal fontosabb számomra. read more »
Salads… mmm!
Here’s another one of our favourite salads. It’s simply devastatingly delicious, and fresh, and filling, and healthy.
Brussels sprouts and almond salad
Ingredients (for 2)
appr. 150-200 gr Brussels sprouts, steamed and cut to halves
appr. 12 red radishes, chopped into small cubes/sliced
appr. 5 cm lenth of cucumber, chopped into cubes
appr. 50 gr of almonds, chopped roughly and toasted
2 tablespoonfuls of olive oil
2 tablespoonfuls of lemon juice
chopped fresh parsley
That’s basically it. You put it all into a bowl, you toss the liquids on, you mix, and at the end, sprinkle with the almonds.
Bon appetit!
Cherries!
Straight from our tree. There were twice as many this year than last year. And as many sour cherries than in this picture, just from one of the trees – and there are four more. I made two jars of jam from the sour cherries (my second type of jam this year, I also made strawberry jam last week, although that was fruit bought at the local market), we are making Detective Dale Cooper’s Cherry Pie as I’m typing this, and the entire family got enough fruit to get sick if they want, LOL.
LOVING OUR GARDEN!!!
Gyomok
Most, hogy megérlelődött bennem a gondolat, hogy talán érdemes a kertben több időt tölteni, mint amikor áthaladok az autóbejárótól a ház bejáratáig, rengeteg mindent tanulok a növényektől és a hozzájuk fűződő kapcsolatomból. Igen, a növényekhez is lehet kötődni, de még mennyire. read more »
Treasures
It all started with the new BBC series “Sherlock”. It took me considerably more time than it took most Cumberbitches to fall under the spell of Benedict, the new British acting phenomenon. But I did, around the end of episode 1 of series 2, and by the time I finished “Sherlock” I was hungering for more. Mr Cumberbatch led me to a few beautiful movies, relatively unknown to the general public. “Wreckers” (2011) and “Van Gogh: Painted in words” (2010), as well as “Hawking” (2004) would definitely deserve more recognition. But the movie that twisted my guts and heart and soul in so many ways I felt drenched in my own sorrow at the end was “Third star”, something I previously considered a silly comedy based on its cover, not really worth seeing, just maybe. Possibly. Just to tick it off my list. And then it turned out to be THE movie of the week. Month. Probably year. read more »
Shelter
Lightnings light up the sky and thunder fills the air. Cold saturates Meriel’s bones and she realizes the storm could catch them off guard any moment now. Despite the cataclysm that the elements are ready to unleash on them, she stays put and immobile beside him on the flat rock, ready to shelter him in any way she can because in that terrible, lonely moment he needs her more than anyone had ever needed her before.
Josh Groban 401-500
More Josh Groban wallpapers (click on the links)
Az utolsó csepp
(Köszönettel Klárinak, akinek saját élményei ihlették ezt a művet! Remélem, nem bántam tiszteletlenül senkivel és semmivel, a történetben minden kitaláció, egyedül a legvége nem az… Jó volt megírni, fogadjátok szeretettel.)
Egyetlen szót sem szólt, miután rokonai elhelyezték az idősek otthonában. Feltehetően azelőtt sem kommunikáltak vele egy ideje, ugyanis az otthon orvosa megerősítette a hozott diagnózist: előrehaladott demencia. Ennek ellenére sem okozott sok gondot az otthon ápolóinak, ugyanis korához és állapotához képest viszonylag jól mozgott, engedelmesen állt fel, ült le, feküdt végig a foltozott ágytakaróval borított ágyon, első kérésre vette be a gyógyszereit, megevett mindent és óramű pontossággal működött az anyagcseréje. Küllemét tekintve tökéletesen elvegyült az otthon lakóinak elmúlófélben lévő arctalan öregei között: nyolcvanhárom évét jelző lágy ráncai között hangsúlyos barázdák futottak, bőre puhán fedte be jó húsban lévő testét, kócos haja ezüstös fészekként keretezte kerekded arcát. Látszott rajta, hogy rokonai megfelelően ápolták, gondozták, ellátták gyógyszerrel és táplálták. Unokahúga és annak férje sajnálkoztak ama tény kapcsán, hogy Mari nénit otthonba kell adni, de Tibor gyakori külföldi utazással járó munkát kapott nemrég, Kitti pedig két kamasz gyermekük és rendezvényszervezői cége mellett immár képtelen volt megfelelően ellátni nagynénjét. A havi százhatvan ezer forint meg sem kottyant a jól kereső házaspárnak, sőt még további húsz ezret is az otthonigazgató kezébe csúsztattak arra az esetre, ha a következő látogatásig bármi váratlan és sürgős kiadás adódna Mari néni körül. read more »
Eljött az idő
Ez most olyan mérföldkő az életemben, amivel szerintem sokan tudnak azonosulni. Külsőleg semmi sem változott. Bennem viszont MINDEN. Itt most, azt hiszem, nem csak rólam van szó. Képtelenség, hogy ezen ne ment volna vgy ne menjen keresztül más. Mindenki ugyannak a dalnak a saját személyes remixét fújja. Ugye milyen nagy bölcsesség ez? Férjem mondta a minap… Már csak azt kéne megtudni, mi az a bizonyos dal, miért fújta az első ember, és miért olyan nagyszerű, hogy mind ugyanazt akarjuk fújni, és miért tűnik néha amolyan semmilyennek a dallama…? read more »
Belief
Is there anyone who
Ever remembers changing there mind from
The paint on a sign?
Is there anyone who really recalls
Ever breaking rank at all
For something someone yelled real loud one time?
Everyone believes
In how they think it ought to be
Everyone believes
And they’re not going easily
Belief is a beautiful armor
But makes for the heaviest sword
Like punching under water
You never can hit who you’re trying for
Some need the exhibition
And some have to know they tried
It’s the chemical weapon
For the war that’s raging on inside
Everyone believes
From emptiness to everything
Everyone believes
And no one’s going quietly
We’re never gonna win the world
We’re never gonna stop the war
We’re never gonna beat this
If belief is what we’re fighting for
What puts a hundred thousand children in the sand?
Belief can
Belief can
What puts the folded flag inside his mother’s hand?
Belief can
Belief can
