Azért jellemző, hogy sohasem tanulok a hibáimból, és mindig ugyanúgy ugyanott bántok meg embereket, ugyanazon okokból kifolyólag. Mint egy törött lemez; pedig már tudatosan figyelem magam, dehát… ez van. Béna vagyok, na. Már tudom, miért piszkáltam a barátnőmet, miért vagyok idegesebb, miért vagyok ilyen meg olyan. Tudom… ennek ellenére minden egyes alkalommal végigjátszom a sértődöttet, mint egy rossz szappanopera szereplője, akit újra meg újra átver az élet. No, attól távol állok azért; engem az élet aranytenyérben hordozott eddig, és nem hinném, hogy ez sokat fog változni. Csak éppen, lássam be végre, és fogadjam el, hogy az élet tele van változásokkal. Minden és mindenki vál-to-zik. Comprende, amiga? Olyat nem tudsz mondani, kedves Krisztina, ami örök és változatlan. Az érzéseink megváltoznak, a külsőnk megváltozik, a lakóhelyünk megváltozik, a barátaink száma, színe, alakja, hozzáállása felénk megváltozik; elmennek, visszajönnek, újak jönnek, azok is elmennek. A szerelmeink jönnek, lángolnak, égnek, parázslanak, ellepi őket a hamu. Aki türelmes és toleráns, eltűr egy ismeretlent maga mellett egy életen át. Persze, ennek is megvan a varázsa… nem akarom elaprózni az érzéseimet most, boldog vagyok, a lángoláson túl is. De ettől a tény tény marad: változtam én is, a szerelmem, az érzéseim. Hogyan várnám el mástól, hogy változatlan maradjon?
Tegnap este, a sírás küszöbén, miután a tetves metrópótló húsz perc alatt sem volt hajlandó tiszteletét tenni a megállóban (és aztán kiderült, hogy csak péntekenként jár, nem hétközben, ahogy a kurva Demszky a kurva táblájára kiíratta, és emiatt emberek tucatjai idegeskednek a megállóban, és egyesek, mint én, lekésik egyik hévet a másik után) az is megfordult a fejemben, hogy talán a filmek fordítását abba kellene hagynom. Ha változás, legyen alapos. Vagy mi. A ráfordított munkámhoz, az utazáshoz, az idegeskedéshez képest nem kapok érte elég pénzt, és borzasztóan sok időmet veszi igénybe. Tizenegy éve csinálom, emlékszem az első filmemre, az izgalomra a gyomromban, ami azóta sem múlt el, legeljebb csökkent. Aki vagyok, az nagyrészt Tamás barátomnak és a filmeknek köszönhető, amiket általa megnéztem, megértettem. Ő elismer engem, nagyra tart, mindig jót hallok tőle. Hogyan dobhatnám el mindezt magamtól? De talán meg kell tennem.
És el kell engednem a barátnőimet, akik egy jobb élet reményében messzire mennek. Minden joguk megvan rá, és sokkal többet érdemelnek, mint amit eddig kaptak a sorstól.
És el kell engednem Zsenyát, ha menni akar. Menjen, legyen politikus, riporter, nőcsábász, hazug üzletember, pénzéhes ficsúr. Amit kaptam eddig tőle, az szép volt, csodálatos, felbecsülhetetlen. Más egy életen át ennyit nem kap, nem is tudja, hogy létezik ilyesmi.
Jól vagyok, Gitta, ne félts, csak engednem kell a dolgokat. Elmenni, változni, visszatérni, átalakulni. Nem csak velem történik mindez, nem én vagyok a világ közepe. Mikor fogom megérteni, elfogadni? Változás, Krisztina, változás. A legjobb barátod.
20 Comments
Krisz, miért dobnád el magadtól a filmklubot? Hiszen szereted csinálni, vagy nem? Remélem, azt nem mondtad komolyan.
rengeteg időmet elveszi
és nem mindig csinálom szívesen… néha fáradság, teher
ha nem szeretném úgy Tamást és nem érezném, hogy tartozom neki, nem csinálnám tovább…
Krisz, nem szabad ennyire félni a változástól! Ez viszi előre a világot! Lehet, hogy Te most csak a rossz és fájdalmas oldalát látod, tapasztalod meg, de a változás hozza a szép, fontos dolgokat is…
Gondolj bele: egy változás sodorta az életedbe Vilit és Zsenyát is, változás történt akkor is, amikor valaki még nem volt a barátod és egyszer csak egy változásnak köszönhetően az lett.
Félre ne érts, nekem is sokszor vannak/voltak időszakok az életemben, amikor legszívesebben a pause gombbal megállítanám életem filmkockáit, és azt mondanám: jó, most itt álljunk meg, és maradjunk egy ideig, mert nem akarom, hogy elmúljon! De meg kell tanulnunk hálát adni ezekért a szép percekért, órákért, napokért, évekért, és tudni kell továbblépni azzal a boldog tudattal, hogy igen, ez az enyém, ezt már senki nem veheti el tőlem és nyitott szívvel kell az eljövendő elé lépni, ami meglátod legalább annyi szépet tartogat számodra, mint eddig, csak talán más formában…
A feladat: járj nyitott szívvel, és találd meg ezeket!
Zsenyát meg nem kell elengedni, látod, még a jó öreg Mishin se engedte el, fog ő még nekünk boldog perceket okozni, és ha nem is teljesen úgy, mint eddig, hát az se tragédia!
Attól még szerethetjük őt továbbra is azért, amit tőle kaptunk, és ha már nem lesz ilyen felkapott sztár, akkor ki tudja, lehet, hogy még közelebb is kerülhetünk hozzá valahogyan, és még hálás is lesz, hogy vannak olyanok, akik nem felejtették el.
Ne haragudj, hogy mindig ilyen hosszúakat írok, mintha legalábbis az én blogom volna, de nem bírom magamban tartani ezeket..:(
ne viccelj Csil, örülök hogy írsz, annyit írsz, amennyit akarsz!
) nem akarom elképzelni, mi lenne, inkább álmodozom egyet…
igen, tudom, hogy jót is hoz a változás… de van bennem egy adag ellenkezés, alapból, zsigerből beindul, és mindenféle rossz szokott kisülni belőle (pl szurkapiszkálok embereket)
azt is tdom, hogy hálásnak kell lennem azért, amit eddig kaptam… az élettől is, Zsenyától is- csakhogy aki megízlelte, nem elégszik meg annyival… mindig több kell!
jó is lenne, ha húsz év múlva felkeresnénk, és…
Amúgy megértelek Krisz, engem is kikészít, ha egyszerre túl sok minden változik körülöttem, főleg, ha olyan dolgok múlnak el/változnak, amik meghatározóak voltak addig. De ne add fel, ez is elmúlik egyszer és majd visszanyered az egyensúlyt és a talajt a talpad alá!! Kitartás! Mi addig is itt vagyunk neked! (sovány vígasz, tudom, de sajna jobbal most nem szolgálhatok!;)
aha!ez volt az elemzek,magamba nézek?!
okos vagy Krisz
nekem sok évembe(és egy kimondhatatlanul nehéz félévembe) került mire elengedtem Erikát,és ha őszinte akarok lenni még most sem 100%os a dolog…..
ahogy olvastam amit írtál hirtelen azt éreztem tőlem is elköszöntél Zsenyával….
Így már értem a filmklubot, Krisz. Hát ez nem jó. Először el kell döntened magadban, hogy akarod-e még csinálni vagy már nem. (Persze tudom, hogy a megszokott dolgon, főleg ha egy szeretett személyhez is kapcsolódik, nehéz változtatni.) Ha nem, akkor esetleg kereshetnél valami új hobbit, valamit, amit mindig szívesen csinálsz és a filmklub helyett kitöltené az idődet, úgy könnyebb lenne befejezni a filmklubozást, persze csak ha ezt akarod.
De jó ötlet, Csil!:) Én benne vagyok, látogassuk meg Zsenyát 20-30 év múlva:), vagy inkább 10, az közelebb van:) vagy 5:)
Kata te meghibbantál? ráment az agyacskádra a köhögés. tessék nem viccelni!
én NEM köszöntem el Zsenyától! egyelőre Ő köszön el tőlünk… eszemben sincs elengedni, na őt aztán nem! még látnom kell, és neked is, és mindannyiunknak, legalább egyszer, de minél többször, nincs apelláta! vissza kell adnunk neki mindazt, amit kaptunk tőle, de ezt csak szeretetben tudjuk, és közönségként, másképpen nem lehetséges, úgyhogy még nem mehet sehova
ami téged illet, leszel szíves nem forgatni ostoba gondolatokat! mi a fenéhez kezdenék nélküled, te? három személy van az életemben, akik nélkül nem szeretném elképzelni az életem, ha ennyire szereted használni a fejed, találd ki, kik azok. na.
Nolcsi, az a baj, hogy nincs szívem Tamásnak azt mondani, hogy nem vállalok több filmet. Mindig azt mondja, én vagyok az alapembere, mert amúgy rengeteget idegeskedik a filmklub miatt, rengeteg a teendő, és neki sem fizetnek ezért, de őneki szívügye a filmklub és az értékes filmek, évtizedek óta csinálja, ő nem fogja abbahagyni, amig él, ez biztos. Na most, hogy tehetném meg, hogy magára hagyom? Nincs még egy olyan hülye, mint én, aki ennyiért vállalna ilyen munkát… meg aztán, mindig igyekszem jól csinálni, és jók a visszajelzések, legalábbis Tamás részéről- rendesen feltornázta az önbizalmamat még tinikoromban, már akkor agyondícsért, mert ő egy tündér. Hát hogy intsek búcsút neki?!
A másik meg- az évek során rengeteg isteni filmet láttam, amiket anélkül soha meg sem néztem volna, mert nem is tudtam volna a létezésükről. Nem adnám ezt sem semmiért!
Szóval, vacak ügy.
Csil, tudom, hog ti itt vagytok, ez az egyik dolog, ami tartja bennem a lelket.
Rendesen tartja. 
Nélkületek üres lenne az életem… igenis kellenek a biztos pontok az ember életében, és ti már évek óta azok vagytok! Zsenyával együtt… de ha őt el is engedem, ahogy Kata mondja, titeket nem szeretnélek 
Na ná, hogy itt vagyunk, és meglátod, még sok ilyen spontán orgiát rendezünk, mint amilyen a tegnapi volt..;))) Figyeld meg, fel se fog tűnni, hogy nincs itt Vili!:))))
Megértem, Krisz:( Hát ez tényleg nehéz ügy:( Tamásnak szerencséje van veled, egy ilyen rendes, jó munkaerővel:) Persze neked is vele:)
Sajnálom, hogy ilyen a helyzet:(
Ja-ja, jöhet még egy kis orgia:)))
meghibbantam meg hát
mondtam én egy szóval is hogy normális vagyok?
három személy?
Zsubi… Gyurcsány… és titkos szerelmed Kuncze….
Nolcsi, a tegnapi orgiát még nem is hevertem ki! ma oroszórán a nyelvem sem forgott (bezzeg tegnap Zsenyával hihihi)
Kata- kihagytad Keller Lacit…
még én sem hevertem ki:))
ritka elvadultak voltunk
mondom, mintha agymostak volna… de NAGYON jólesett egy kis ökörködés…
Igen, ez már kellett, olyan depis volt a hangulat…:)))
Viszont most jön ki rajtam, megyek is aludni!
Okés ,remélem,hogy tényleg minden rendben.
A változás mindig újat tartogat,de remélem csak jót.