Tag Archives: Metróangyal

Metróangyal II.

Olvas. Újságja széleit rezegteti a vonat, ahogy puhán siklik a síneken. Este van, sötétség borul a világra, alig vannak a fülkében rajtunk kívül. A kedvesem tőlem nem messze foglalt helyet, a másik soron; amikor felszálltunk, még többen voltak, nem volt hely egymás mellett. Én álszent módon kinéztem magamnak ezt az angyalt már amikor befutott a vonat, és célirányosan foglaltam helyet pontosan szemben vele. Nem tehetek róla, szeretem a szépet, így születtem, a szépség utáni állandó és rendíthetetlen vággyal a lelkemben. Valahol tudat alatt, vagy korábbi életekből magammal hurcolt emlékek hatására érthettem meg, hogy a szépség nem más, mint isteni valónk kifejezése, mely örökké vonz bennünket. read more »

Metróangyal

Nem merek felpillantani. Tudom, mit gondolnak, érzem lesütött szemhélyaimon haragjuk tüzét. Szinte teljesen üres a szerelvény, helyet foglalok hát a hosszú pad kellős közepén, a lehető legtávolabb a két szélen ülő személytől. read more »