Monthly Archives: November 2006

Fiction of the 20th century women writers in Canada

My friend Gitta (check her site dedicated to Anne, http://www.greengables.hu) reminded me that in two days’ time it will be Lucy-Maud Montgomery’s birthday; she gave us Anne of Green Gables among other things, which is one of my favourite novels ever, so I thought I would dig up my old final exam papers I had to compile in university, and below is what I found to be relevant.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

In order to understand the 20th century women writers, a journey into the past in essential. The presence of the Canadian lady has always been felt in literary life. Frances Brooke and Rosanna Leprohon wrote French-English romances in Québéc; Pauline Johnson and Isabella Valancy Crawford depicted their Indian experiences in their poetry; and Susannah Moodie’s and Sara Jeannette Duncan’s novels were the Canadian response to American presence. read more »

Colours…

Anyone even remotely interested in Adobe Photoshop and its doings, should be aware of this website:

http://www.annikavonholdt.com

The most amazing PS brushes are available to download, for free, which is a wonder in itself, considering the exquisite artistry this lady has poured into her brushes. I owe her some of my best backgrounds, as it is incredibly easy to create something beautiful by simply using her brushes on an empty canvas. Annika, I am telling about your wonderful website to everyone alive and kicking. I have brushes enough to last me a lifetime, but… are you going to create any more soon? Please? 🙂

colours_1.jpg

A legend is gone

Robert Altman passed away at the age of 81. I had no idea he was that old… of course, I had never checked his filmography as a whole. It goes on almost forever on imdb, and out of the endless number of movies he’d directed, I have only seen a few. read more »

Jelenés

Ez is egyetemi éveim alatt született. Fura egy ember volt, annyi szent… Nincs annál izgalmasabb, mint embereket nézni, a metrón, az utcán, bárhol. Lesni az arckifejezéseiket, megpróbálni belelátni hétköznapjaikba. Kiváltságosnak érzem magam, valahányszor egy nevető vagy síró arcot látok… és nem vagyok kukkoló, vagyis… ki tudja. Csupán arról van szó, hogy gyönyörűséggel tölt el minden, amit egy ember érezni képes. Mivé lennénk érzések nélkül…?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jelenés

Ma megláttam őt a metrón. read more »

Mi más?!

Újabb háttér.
Nem elég, hogy adtak nekünk egy Michael Scofield nevű… csodát. Megalkottak mellé egy Alex Mahone-t, egy nyomozót, akiről szintén regényeket lehetne írni. Kettejük harca… finoman szólva is izgalmas! Spoiler a 2-ik évad 13-adik epizódjából…

Michael Scofield and Alex Mahone- the chemistry between them is amazing. I will not go into details regarding what I really think (LOL), I guess you can read it all in this background. Heehee.

pb_7.jpg

Újabb hátterek…

Az elmúlt néhány hetemet 85%-ban a Prison break jellemezte 😀 készült is pár háttér, amikkel itt-ott boldogítottam a különböző fórumokat… most végre ide feltehetem őket, egy kupacba. 🙂 Szabadon elvihetőek, de hálás lennék egy linkelésért 🙂 Köszi!

I created a few Prison break backgrounds over the past few weeks… feel free to snatch, just credit please, if possible 🙂 Thanks!

pb_2_sm.jpgpb_3_sm.jpgpb_4_900x675.jpgpb_5.jpgpb_6.jpgwent_1.jpgwent_2_900x675.jpgwent_3_hands_sm.jpgwent_4_800x600.jpgwent_4_hands2.jpgwent_6_bw1.jpgwent_7_bw2.jpg

A mégis tánca

Néztem ma a Megatáncot. Gyönyörűek voltak a fiatal táncosok, varázslatos világba kalauzoltak, amit egyáltalán nem ismerek, mégis rég feledett ismerősként hiányzik.
Egy fiú és egy lány megrendelt és megrendezett földöntúli nászát képtelen vagyok kiverni most a fejemből; még a hibáik is szépek voltak.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A mégis tánca

A lány bizalmatlansága éles késként hasította át a kettejük közti végtelent. A fiú tétován, ám gyakorlatlan és durva mozdulattal nyúlt a törékeny kéz felé, mely reszketve húzódott el tőle. Karcsú, sajgó test görnyedt össze a padon, hosszú tincsek mögött rejtőzködtek az elsírt festéktől maszatos szemek. read more »

Nothing changes

Gregory House… one of the most intriguing TV show characters, played by the amazing Hugh Laurie. He inspired me more than once. This was my first fanfic on the subject.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nothing changes

He sat in the gloominess of his floodlit parlour, sipping hot coffee, wondering at the irony of the word, given his own circumstances. The last time anyone sat and talked to him in the room was on Christmas Eve. Wilson had come over to keep him company, out of sheer pity, or maybe because of his own emotional problems. Well, that’s what friends are for. In need, indeed. Rain was pouring down on the annoyingly clean windowpanes. Sally came regularly, every week, or fortnight, depending on his mood. Sometimes he just didn’t care, he let the dirt grow over him, like tendrils of memory, pulling him down, pulling him back into the past. But most often he liked law and order persisting in his home. Unless he had to do something about it. Then he just limped to his mistress, the white-lipped, cooing microwave, and exerted scorching coffee out of her. read more »

Néhány kép…

Néhány kép 😀
Szabad vinni… ha lehet, linkelj 🙂 köszi!
Free to snatch- if possible, please credit! Thank you 🙂

house_2_800x600.jpghouse_blueeyes.jpg

Until the end of time

I wrote this a loooong time ago. In university. I still love it…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Oh does he know does he? How can anyone be so cute? Anyway he can’t help it, he was born this way.

She was contemplating his face again. She could not take her eyes off his lovely face. Her feeling ridiculous did not help at all. Not even his looking up and seeing her stare. She felt her cheek turn red, but her fingers moved carelessly on the sheet, shaping a rather badly drawn female body. She wished. Wished that she was more talkative with those whom she liked. If only she had said hello to him afterwards, and not shy away from him, the embarrassment of both would have disappeared. Of course, cursing herself was no remedy. It was marred, the whole affair. read more »

A test ördöge

A test ördöge (1947, Claude-Autant Lara)

A huszonöt éves Gérard Philipe a kedvesével ül az ágyon, együtt olvassák Raymond Radiguet botrányregényét, melyből Claude-Autant Lara filmet szándékozik készíteni, és melynek főszerepére Gérard-t akarja. Gégé aggályai, miszerint nem lenne képes hűen visszaadni egy tizenhét éves kamasz lázadó, tüzes, türelmetlen világát, teljességgel megalapozatlanok. Bárki, aki látta a filmet, megmondhatja. read more »

Ars poetica

Ars poetica

Írni, ez minden vágyam. A betűk márványából kifaragni a szavakat, a valóság színeiből mondatszivárványt festeni. Addig cserélgetni ezeket a girbe-gurba álombákom-darabkákat, amíg a fejemben megszületett gondolat ízét megérzi a papír. Meglehet, ostoba dolog vágyakozni a nem megfogható után, ha soha nem lehet az enyém; de csupán azzal együtt élni, mit a mindennapoknak nevezünk, számomra egyenlő lenne egy szürke sivatagban tett végtelen sétával. Michelangelo addig nézte a márványtömböt, amíg meglátta benne a meztelen, sebezhető kőembert. Szavakat forgatni a fejemben, nyitott szemmel járni és minden ruhadarabra, hangfoszlányra, vagy arckifejezésre született zakatoló gondolatot szóruhába öltöztetni- ez minden vágyam. read more »

Finally…

Here I am finally, in my own little cave. Here I won’t have to pay attenton to what I say. I have been trying to fit in for twenty-eight years, and I have always wanted to mould myself according to this and that. Well, here it will be all me.
If anyone will drop in and say hi, or like what I have to say, or will agree with something, or disagree even, I will be very happy. 🙂

Darkly Noon passiója

Én balga. Hát mi mással kellett volna kezdenem, mint annak megmagyarázásával, honnan loptam a nevet, amit már jó pár éve használok az interneten?
Nos, volt egy film. Amit le kellett fordítanom egy filmklub számára. (Erről majd máskor bővebben.) The Passion of Darkly Noon, magyarul Darkly Noon passiója. Csodálatos, felkavaró, érzéki és misztikus darab. read more »

Prison Break…

A Szökés.
Jó, jó. Már hallom is egyesek homlokcsapkodását, sóhajtozását. Hetek óta másról sem tudok beszélni. Szimbolikus lenne, hogy azt kívánom, sikerüljön elszökniük a srácoknak? Vajon én is menekülök valami elől?
De ne menjünk messzire, mondaná Anne Shirley. Maradjunk ott, ahol kell, és beszéljünk a tényekről.
Miért ilyen népszerű ez a sorozat? read more »

Bűn

Annyi mindenről szeretnék írni, azt sem tudom, mivel kezdjem… fontos-e, mi lesz a témája az első bejegyzésemnek? Talán… talán nem.
A napokban pötyögtem be valamit. Jót tett a lelkemnek… én menthetetlen vagyok, jól tudom. 🙂 Íme.

Bűn

A férfi zihálva rontott be a templom kapuján. Fejében dübörögtek a gondolatok, sikoltoztak az ellenérvek. Mióta nem járt már szent helyen… Az öreg boltos szemében lapuló páni félelem mélységesen felkavarta; Michael fátyolos tekintete előtt, mely egy rejtett zugot keresett, ahol megbújhatna, még most is vádlón tekintett rá a ráncos arc. read more »

Végre…

Hát itt vagyok végre, a saját kis fészkemben. Egyfajta szabadságérzetet ad, a tudat, hogy itt az lehetek, aki vagyok… Véletlenül sem kell másnak megfelelnem. Ha jól belegondolok, huszonnyolc éve igyekszem megfelelni, hol ennek, hol annak. read more »