Nem is olyan régen, egy-egy frenetikus koncertélményt követően napokig lebegtem, vagy pedig azonnal maga alá temetett a koncert utáni lehangoltság. Mint amikor az ember kikerül a napfény meleg öleléséből. Visszakúszna, de nem lehet. Mert ami elmúlt, az vissza nem hozható… Azért emlék az emlék, mert csak halovány kísértete a valóságnak. Akkor sem teremthető újra vele a múlt, ha nagyon megszépítjük. read more »
Tag Archives: Koncert
“Straight to you”, Párizs
Nehezen hiszem el, hogy néhány hét leforgása alatt kétszer is láthattam Josh Groban-t élőben énekelni. Két napja a Grand Rex fényűző páholyában ültem, mégis álomnak tűnik, mintha meg sem történt volna. read more »
YANNI: A Zene Ünnepe
Yanni zenéjével sok-sok éve ismerkedtem meg először, amikor bátyám egy ismerőse másolt kazettán átadta nekünk a “Live at the Acropolis” című csodát. Még Budapesten éltünk, szerintem 1995 táján lehetett. Azóta keresem Yanni lemezeit és szeretem, tisztelem a munkásságát. read more »
“Straight to you”, Bécs
Egyetlen olyan előadó létezik, akit már többször láttam élőben és akiért ennek ellenére hajlandó vagyok külföldre utazni, akit színpadon szeretnék látni és hallgatni egészen addig, amíg ő vagy én életben vagyunk. Ez a valaki Josh Groban, az énekes, akinek a torkában angyal lakozik. read more »
Vidámpark, esküvő, Sziget: elsők és utolsók
Emlékszem az utolsó alkalomra, amikor a Vidámparkban jártam. Tizennyolc évesen, tinifejjel ellógtam technika óráról két barátnőmmel, Krisztával és Piróval. Egyetlen lógásunk volt, év vége felé, a kutya se törődött a jelenléttel, érettségi előtti izgalmak közepette. Egy felnőtt és két gyerekjegyet vettünk. Hogyan? Hát úgy, hogy említett két bolond barátnőm oldalt két copffal és erőltetett (nem is kellett nagyon erőltetni, természetesen jött minden) gyerekes stílussal kiskorúaknak adták ki magukat, én pedig a magasságomnál fogva (nagyjából húsz centis különbség volt köztem és mindkettejük között) a felnőtt szerepét vállaltam el. read more »
Ember-angyal
Ülök a repülőgépen London felé. Elmélkedem azon, milyen csodaszép a felhők fölött az égbolt, milyen makulátlan fehér minden, milyen vakító a fény, micsoda nyugalom árad szét az emberben a hófehér felhőrengeteg látványától. Várakozásteljes béke terjeszkedik a szívemben, jó a kedélyállapotom, kicsit izgulok, hogy első nagyobb utazásom egyedül miként fog sikerülni. Persze, a választ előre tudom, de azért sosem lehet tudni, ugye? Hallgatom az “Illuminations”-t, mely minden meghallgatással egyre szebb és meghittebb, és felélénkül bennem a tudat, hogy holnap este Josh-t fogom látni egy kápolnában. A mennyek isteni látványához angyalian szép zene társul, de kisvártatva a gép elindul lefelé, áthasítjuk a fehér tömegtelen tömeget, szürkeségbe kerülünk, sötét van, bizonytalanság van, majdhogynem hideg van. A változás mindig ijesztő… Aztán felsejlenek London esti fényei, sok-sok apró, majd egyre nagyobbodó világosság-folt, autók véráramlata zubog végig a pályák és utak erein, különös látvány. Gyönyörű látvány. Néha messziről kell ránézni valamire, hogy szépnek tűnjön… Lám, a tökéletes, mennyei nyugalmat felváltó földi káosz is tud szép lenni. read more »
Egy angyal élőben
2007. Június 6-a, London (Hampton Court Palace)
Koncertbeszámoló
Előzményekről is ejtessék néhány szó, mert így kerek a történet. Mármint, hogy miért vettem a nyakamba a világot, és utaztam külföldre, nem kevés anyagiak ellenében, egy sima zenei koncert kedvéért. Nem Bécsbe, ahova eddig már kétszer is vonatoztam, egyszer Tori Amos, másodszor Phil Collins miatt. (Megjegyzem, mindkét előadó, azóta, ellátogatott kis hazánkba is…) Hanem a világ egyik leglüktetőbb fővárosába, Londonba. read more »
