More Josh Groban wallpapers (click on the links):
Wallpapers 301-400 (in progress!)
Monthly Archives: February 2008
Happy B-day, Josh!
I could go on and on and on about why, when and how I came to know this guy, why his voice fascinated, soothed, inspired me (and keeps doing so), but instead, I’ll just say,
Happy 27th Birthday, Josh! 🙂
Mennyi mindent ősszeírhatnék arról, miért, mikor és hogyan bukkantam erre a fickóra (illetve ő rám), és hogy a hangja miként hatott rám, nyugtatott, illetve ihletett meg (és teszi mindezt azóta is), de ehelyett csak annyit mondok,
Boldog 27ik Születésnapot, Josh! 🙂
Egy év/One year
Hihetetlennek tűnik, hogy pontosan egy éve hallottam Josh-t először énekelni… Azért emlékezem meg errő az évfordulóról, mert sosem fogom elfelejteni azt a napot, pontosabban éjszakát… több változás állt be az életembe emiatt a hol angyali, hol ördögi férfi miatt, mint azelőtt bárki vagy bármi miatt.
Köszönök neked mindent, Josh!!!
It seems incredible that it’s been exactly one year since I first heard Josh Groban sing. I’m remembering this strange anniversary because it was a memorable moment, one I’ll never forget, one that triggered more things in my life than anything else before it.
Thank you for everything, Josh!
Dühös
Gratulálok a kedves családomnak, sikerült pompásan elszúrniuk ezt a napomat, minden, amit elterveztem, keresztül lett húzva, nem részletezem, de a boldogságos hangulatom oda. Odavolt már előtte is, de ez szép ráadás lett. Bizonyára megérdemeltem.
Elegem van mindenkiből, de tényleg mindenkiből.
Egy bödön méz
Csöpögtetem a sűrű mézet a teámba és átfut egy gondolat az agyamon: mi lenne, ha ez a szép, méretes üveg teli mézzel kicsúszna óvatlan kezeim közül és a padlón landolna. Szinte látom, ahogy előbb kanállal, majd bőséges vízzel próbálnám eltűntetni a nyomokat, miközben a látószögemben minden csupa-csupa méz lenne. read more »
Eső
Mozdulatlan vagyok.
Várakozó.
Nincs más, csak szélfútta napsütötte esőáztatta jégverte esőmúlt, esőjelen, esőjövő.
Érzem, ahogy a szellő ígérettel tölti meg tüdőmet.
Lehunyt szemhéjaim hallják már a langy párát, szívem türelmetlenül dobog. read more »
Idegesség
Kevés dolog idegesít jobban annál, mint amikor megy az idő, megy, elszalasztott lehetőségek és esélyek szárnyát növesztve, én pedig csak nézem, lesek utána bárgyún, de nincs megállás, folytatódik a ciklus, és bár talán a következő élet-állomáson úgy tűnhet, minden percet kihasználtam, hamarosan újból nyomasztó űr tátong majd a pillanat szívében. read more »
