Egy bödön méz

Csöpögtetem a sűrű mézet a teámba és átfut egy gondolat az agyamon: mi lenne, ha ez a szép, méretes üveg teli mézzel kicsúszna óvatlan kezeim közül és a padlón landolna. Szinte látom, ahogy előbb kanállal, majd bőséges vízzel próbálnám eltűntetni a nyomokat, miközben a látószögemben minden csupa-csupa méz lenne.

Kiskoromban anyukám mézet helyezett egy papírlapra, azt pedig a padlóra, valahányszor hangyák árasztották el a lakást. Nem telt bele egy nap és a póruljárt kis rovarok belefulladtak saját torkosságukba, és a halványbarna pacából feketével megszórt halványbarna paca lett.

Talán nem meglepő ha elárulom, mi volt gyermekkorom egyik legkedvesebb meséje: “Mézimázi”. Unos-untalan kellett édesanyámnak mesélni az édességekért élő-haló kisfiúról, akinek szerető anyja bablevese nem csillapította éhségét, és aki nyakába kapva lábait, felkerekedett, hogy saját szemével is lássa azt a csodafalut, melyről édesanyja mesélt neki (csak sejthető, hogy elrettentő példaként). Persze, őneki sem bírta a gyomra a sok édeset, amikor végre megérkezett Mézimáziba: alig tudott visszamenekülni a mértéktartó sós ételek biztonságos világába.

Micimackó is mindig beszorul a hőn áhított mézesbödönbe…

Nem kell énnekem már se Mézimázi, se égből pottyantott édességgel teli zsák. Micimackó sorsát még elviselném, hiszen egy Tigris vagy egy Róbert Gida csak akadna a közelben… bár az élet nem mese, így tanácsos nem készpénznek venni mások segítségét… de mézbe-ragadt kis hangya nem szívesen lennék.

6 Comments

  1. Betti
    Posted February 14, 2008 at 12:05 pm | Permalink

    még mindig a főbűnökön merengsz? 🙂
    a torkosság megállítása az egyik legnehezebb, valóban

  2. Posted February 14, 2008 at 8:49 pm | Permalink

    valóban
    á, mindegy mit mondok- ami átjön az embernek az a lényeg, én meg inkább maradjak a háttérben. az lesz a legjobb.

  3. Betti
    Posted February 15, 2008 at 9:27 am | Permalink

    most megsértődtél? értem én, amit mondasz, csak vicces akartam lenni
    ezek szerint nem siekrült

  4. Krisz
    Posted February 15, 2008 at 10:30 am | Permalink

    BETTI!!!!!
    félreértetted, sajnálom
    nem érted? nem vagyok képes normálisan emberekel kommunikálni. ezt akartam mondani
    bele akartam menni a fenti kérdésednek a válaszába de úgy döntöttem, francba velem, lényegtelen, úgyse tudok értelmesen semmit
    inkább csak írok és megmaradok a háttérben
    nem sértődtem meg dehogy…

  5. Betti
    Posted February 15, 2008 at 11:01 am | Permalink

    aha
    én úgy értettem, hogy…
    na szóval érted 🙂
    má mér ne lennél képes kommunikálni? pont te??

  6. Krisz
    Posted February 15, 2008 at 11:08 am | Permalink

    értem. 🙂
    hidd el… ebbe se megyek bele, mert úgyse jól sülne el. 🙂

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*