Category Archives: Művészet

Üzenet

A Mester, akit leginkább a Sixtus-i kápolna freskójáról, Dávid monumentális szobráról, a fájdalmasan szépséges, végletekig kidolgozott Piétá-járól ismernek, élete legvégén befejezetlenül hagyta azt a művét, melyen tizenkét év munka után is látszik a bizonytalanság, a gyötrődés, a kétely. A Mester, akinek aprólékossága vlt a védjegye, aki az emberi test minden kis zugát, ráncát, a múlékony húsra boruló ruha minden sóhaját kifaragta a gigászi márványtömbökből, a Mester élete végén megtagadta addigi munkásságát, hogy egyetlen gyötrő gondolatot fejezzen ki a korábban oly nagyra tartott szépség teljes mértékű mellőzésével.

Hogyan jut el egy, már életében is elismert, világraszóló művész a siker csúcsától az önmegtagadásig? Miként csupaszítja le önnön fellengzős, esztétikailag káprázatos stílusát egy olyan alkotás kedvéért, melynek tartalma, bár hasonló egy korábban (1499-ben) kifaragottéhoz, az egyszerű forma hatására teljes mértékben eltér elődjéétől? A Piéta mai napig emberek millióinak jelent közös zarándoklati pontot; fél évszázaddal később Michelangelo létrehozta azt a szobrot, mely a Krisztus alakjára boruló Máriát ábrázolja, és mely a durva vonalak és a díszítések teljes hiányának segítségével a művész múlandóságát és ébredező spiritualitását volt hívatott kifejezni.

Ő meglátta az üzenet fontosságát, és hajlandó volt levetni magáról minden sallangot, minden cicomát annak érdekében, hogy kifejezhesse azt. Vajon én eljutok-e életem végéig oda, ahova ez a szeretetéhes, dölyfös ember a művészet magányában töltött évek múlva eljutott?

Még mindig/More Plushenko

Ezt nem is merem feltenni máshová, csak ide… aki félreérti, annak úgyis hiába magyaráznám. Nézzen utána, hány művész, előadó látta magát Megváltóként. Én most ezt érzem, ezt akarom kifejezni.

Anyone who misunderstand this, I’m sorry… go check art history and see how many artists, performers have seen themselves as the Redeemer. This is what I feel now, this is what I wanted to express.

Közöny

Megyek az aluljáróban, este kilenc előtt, sietek a hévemhez, örülök a nap végének, a jól sikerült filmelőadásnak, a telihold éltető hatásainak, amikor meglátok egy szempárt. Egykedvű nemtörődömséggel szemléli az aluljáró mocskos padlóját, melyet járókelők tízezrei érintenek nap, mint nap. Elhullajtott szemét, nincstelenek, akik utolsó kis féltve őrzött tulajdontárgyaikat árulják a megélhetésért, és közönyösen elhaladó, hazafelé igyekvő lakosok teszik ki a színhely díszletét. Ezt látja az egykedvűnek ható szempár. Az arc többi része a falnak támaszkodó emberi alak felhúzott, khaki-zöld nadrágba bújtatott térdei mögött rejtőzik. read more »

Happy birthday, Gee!

“Everybody’s Changing”

You say you wander your own land
But when I think about it
I don’t see how you can
You’re aching, you’re breaking
And I can see the pain in your eyes
Says everybody’s changing
And I don’t know why

So little time
Try to understand that I’m
Trying to make a move just to stay in the game
I try to stay awake and remember my name
But everybody’s changing
And I don’t feel the same

You’re gone from here
And soon you will disappear
Fading into beautiful light
Cause everybody’s changing
And I don’t feel right

So little time
Try to understand that I’m
Trying to make a move just to stay in the game
I try to stay awake and remember my name
But everybody’s changing
And I don’t feel the same

So little time
Try to understand that I’m
Trying to make a move just to stay in the game
I try to stay awake and remember my name
But everybody’s changing
And I don’t feel the same

Az égiek hangszere

A Stradivari hegedűk csodálatos világában utaztam ma a Mezzo csatorna segítségével. Bevallom, gondoltam, belenézek, majd befejezem a vacsorámat és megyek tovább, de képtelen voltam elszakadni a két éve készült filmtől. read more »

Rajzok

Rajzoltam!/My drawings! III.

josh_draw_me_3.jpg josh_draw_me_4.jpg

Anyum rajzai III./Mom’s drawings III.

joshmom8.jpg joshmom9.jpg joshmom10.jpg

joshmom11.jpg joshmom12.jpg

Rajzoltam II.

Én is idétlenkedtem egyet- ha az eredetit nem nézem, egész jó… anyu azt mondja, ne akarjam fényképszerűre, lazább vonalakkal rajzoljak… na hiszen könnyű mondani ezt egy olyannak, aki majd’ fél évszázada rajzol és fest! Haha!

I did something too- rather lame, compared- but if I don’t look at the original, it’s bearable. Mom tells me I shouldn’t try to be so exact, and use lighter lines… well, easy to say for someone who has drawn and painted for half a century haha!

josh_draw_me_2.jpg

Anyum rajzai II.

Hát igen. Tud rajzolni, azt hiszem…
Yep. I guess she can draw.

joshmom1.jpg joshmom2.jpg joshmom3.jpg
joshmom5.jpg joshmom6.jpg joshmom7.jpg

Rajzoltam!

Nahát, úgy tűnik, mégsem vagyok teljesen reménytelen. Ahhoz képest, nem is vészes. 🙂

josh_draw_me_1.jpg

AHHHHH

An én anyukám, aki hosszú évek óta nem vett ceruzát a kezébe, ezeket rajzolta most hétvégén. Isten áldja meg Josh-t, amiért ilyen hatással van az emberekre!!!

My dear mom, who had not had a pencil in her hand for long years, had drawn these over the weekend. God bless Josh for having this effect on people!!!

josh_mom_1.jpg josh_mom_2.jpg josh_mom_3.jpg

Vincent…

Dear Theo,

You were right. It’s so good to be home. To live in peace for a time. Once again, thanks to you, life seems precious to me. Something to be valued and loved. Once again I’m working. You know how for years, whenever I saw anything that moved me, I felt the need to draw it. To get it down on paper, no matter how crudely. Now, for the first time, I’ve begun to wonder, could this be the way for me? A man or a woman at work. Some furrows in a plowed field. A bit of sand, sea, or sky. These are subjects so difficult, and at the same time, so beautiful that it’s worth spending one’s whole life trying to capture the poetry that’s hidden in them.

How many times have I had the same feeling? Seeing a crumpled face, or a lonely glance, or a happy embrace, a beautiful scenery, a breathtakingly brave little flower amidst the cement-jungle. I keep having the feeling that I need to write these down, I have to, and when I don’t succeed, I feel depressed and useless. Hell, do I want to raise myself to the genius of Vincent Van Gogh? No, no. I know my place in this world, and it is not anywhere near this lonely character. But I find it terribly sad and wonderful that he had the same thoughts as I.

Just as he, I want to be useful. But I don’t know how.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Drága Theo, igazad volt. Nagyon jó itthon lenni. Békében élni egy darabig. Az élet, hála neked, ismét értékes lett számomra. Értékelem és szeretem. Ismét dolgozom. Tudod, hogy évekig, ha megláttam valamit, ami megérintett, a szükségét éreztem, hogy lefessem. Hogy papírra vessem, bármilyen durva vonásokkal. Most először kérdezem meg magamtól, vajon ez a nekem kijelölt út? Egy munkás vagy munkásasszony. Egy lyuk a lekaszált mezőn. Egy kevéske homok, tenger, vagy égbolt. Ezek olyan nehéz témák, és mégis oly csodálatosak, hogy megéri egy életen át próbálkozni azzal, hogy megtaláljuk a bennük rejlő költészetet.

Úristen, hányszor éltem meg ezt az érzést? Hgy muszáj leírnom valamit, különben megbolondulok. Egy-egy szomorú arcot, vagy szenvedő pillantást, vagy boldog ölelést. Festői tájakat, aprócska szépségeket, melyek naponta körülvesznek bennünket. Persze, legtöbbször tök fölöslegesen próbálkozom, mert csak elszúrom saját magamnak is az élményt, és ilyenkor magamba zuhanok és fölöslegesnek érzem magam. Ó, eszemben sincs a Vincent Van Gogh nev zsenihez hasonlítani magam: tudom, hol a helyem a világban, és a közelében sem vagyok ennek a magányos és szomorú alaknak. De ijesztőnek és egyben csodálatosnak találom, hogy ő is megélte ugyanazt, amit én.

A Nap szerelmese című amerikai filmet fordítom, és egyre közelebb érzem magamhoz ezt a Vincent nevű ürgét. A hónap végére pedig az ő leveleiből felolvasott szöveget kaptam, egy dokumentumfilmet, ami előre látom, gyönyörű lesz. És pont tegnap hallottam azt a csodálatosan szép dalt, aminek a szövege könnyekig hatott, róla.

Ahogy ő is, én is hasznos akarok lenni. De nem tudom, hogyan.

Sikoly

Edvard Munch 1963-tól 1944-ig élt, mondhatni, nem is keveset. Kristiániában nőtt fel (bárcsak meghagyták volna ezt a nevet Oslo helyett!), korán veszítette el édesanyját, majd kedvenc nővérét. Az asszony halála után édesapjuk nevelte Edvard-ot és négy testvérét (két fiú és két lány), folyamatosan rettegésben tartva őket: ha a bűn útjára lépnek, örök kárhozat lesz jutalmuk. Talán az utókor hálás lehet Christian Munch-nak, aki ennyire nem keresztényi szeretettel formálta az emberiség egyik legcsodálatosabb festőjének személyiségét. read more »