Tag Archives: Filmek

A Felolvasó

felolvaso_poszter

Lehetne azzal kezdeni, hogy ritkán láthatunk annyira objektív filmet, mint A felolvasó, de ha őszinték akarunk lenni, akkor le kell szögeznünk, A felolvasó alatt előítéletek és befolyások útvesztőjében találjuk magunkat. A rendező célja roppant dícséretes: úgy igyekszik feldolgozni a Holokauszt témát, hogy közben bepillantást nyerünk a sötét oldal egy kiskatonájának lelkivilágába, és mindezt úgy teszi, hogy szinte képtelenség ítéletet hoznunk. read more »

Szerepek

Most jöttem haza “A sötét lovag” című filmről. Alapvetően odavagyok a szuperhős-filmekért (nekem kellenek a hősök, igenis kellenek, punktum), de ez jóval túltesz minden eddigin. Christopher Nolan zseniális rendezésének és az elképesztő színész gárdának köszönhetően ez nem csak egy képregényből inspirált film lett.

De nem filmajánlot akarok most írni, a média úgyis harsog a felmagasztaló kritikáktól. Jogosan, tegyem hozzá. read more »

A távolság íze

Adódott néhány szabad órám tegnap egy baráti találkozó és a munkaidő befejezte között, ilyenkor gyorsan átböngészem a budapesti mozik műsorát, és ha valamelyik film akár picit is felkelti érdeklődésemet, beülök rá. (Megvan ennek is a maga varázsa, egyedül ülni az első sorban, vagy másodikban ülni, szinte üres teremben, mint ahogyan tegnap is történt.) Bevallom, Jude Law nevére hamarabb figyeltem fel, mint arra a tényre, hogy a filmet ugyanaz a Kar Wai Wong rendezte, aki a Szerelemre hangolva című varázslatosan finom, érzéki alkotást, majd annak “folytatását”, a 2046-ot (melyet még nem láttam). read more »

Fusimunka

Előre bocsátom, hogy nem vagyok filmesztéta… sem kritikus… csak egyszerűen imádom a filmeket. Amióta az eszemet tudom. Amióta pedig művészfilmeket fordítok egy filmklub számára (Bálint Ház, Révay utca, Budapest- reklám helye), azóta még különlegesebb lett a kapcsolatom a filmekkel. read more »

Idegesség

Kevés dolog idegesít jobban annál, mint amikor megy az idő, megy, elszalasztott lehetőségek és esélyek szárnyát növesztve, én pedig csak nézem, lesek utána bárgyún, de nincs megállás, folytatódik a ciklus, és bár talán a következő élet-állomáson úgy tűnhet, minden percet kihasználtam, hamarosan újból nyomasztó űr tátong majd a pillanat szívében. read more »

A rettegés faluja

Micsoda ötlet! Másodjára látom, de most is letaglózott ez a film. A címe: A falu. read more »

A szépségről

Ma délelőtt Werner Herzog Khala Chakra (Wheel of time- Időkerék) című 2003-as dokumentumfilmjét fordítgattam. A film teljes egészében Tibetben készült, Bodh Gaya közelében, mely falu arról ismeretes, hogy Siddhartha Gautama itt lelt rá a megvilágosodásra, és lett belőle az, akit később Buddha-ként ismertek. Ebben a faluban két-három évenként kerül sor az úgynevezett khala chakra beavatási szertartásra, mely során homokból mandalát építenek, imádkoznak, földre borulnak, keresik a megvilágosodást Buddha nyomdokain. És Herzog-nak sikerült mindezt filmre venni. Beszél a Dalai Lámával, aki megmondom őszintén, iszonyú jófej embernek tűnik. Megkérdi tőle Herzog, szerinte mi lenne egy ideális világ, mire a Dalai Láma azt mondja, szeretet, együttérzés, megbocsátás kell, kisebb hézag a gazdagok és szegények között, nagyobb mértékű fejlődés, és az, hogy az ember mindenkit a felebarátjának tekintsen. Azt is kérdezi tőle Herzog, vajon tényleg ez a hely lenne-e az univerzum központja, mire a Láma azt feleli, hogy a világegyetem központja mindenkinek az, ahol ő éppen van, vagyis mi magunk, az egyén, Herzog esetében tehát ő maga. Herzog nevet, és megjegyzi, hogy ez nagyon megnyugtató, de nem fogja elárulni a feleségének. read more »

Yay, Marty :)

And finally! Marty Scorsese won an Oscar! Good lord… it was high time, don’t you think, misters of the Academy…? Also, The departed got one, well deservedly. Leonardo Di Caprio had been nominated, again, for the one millionth time, and did not win, this time either. Not that he cares in the least pffff. He is so cool about all this, my invisible hat goes down to him… Little Miss Sunshine won two, as far as I’m concerned, I would’ve just given all the awards to them, LOL. It was the most enjoyable movie I have seen in a loooooong time- and I watch movies galore!

All in all, I am happy with the results. 🙂

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na végre, valahára, Martin Scorsese nyert egy Oscar-t… épp ideje volt, nem gondoljátok, kedves Academy tagok? Na mindegy. És A tégla is nyert, aminek külön örülök, fantasztikus film, minden perce lekötött. Leonardo Di Caprio természetesen nem nyert, de miért is nyerne, kezdem megszokni… szerintem ő is, és a nyilatkozatai alapján nagyívben lesz*rja, hogy nyer-e vagy sem… számára nem ez a lényeg, hanem a tartalom. Le a kalappal előtted, Leo! A család kicsi kincse is nyert két Oscar-t, aminek szintén örülök, igaz, ha rajtam múlik, az összes díjat rájuk zudítottam volna- nagyon régóta nem láttam ennyire szívhezszóló, élvezetes, tüneményes filmet, márpedig én tucatjával nézem a filmeket!

Összességében, elégedett vagyok az eredményekkel 🙂

Az én csodálatos életem

Gyakran azon töprengek, vajon tényleg olyan semmilyen az életem, amilyennek tűnik? Külső szemmel nézve, bizonyára, hisz nem sokat csinálok. Alszom, reggelizem, dolgozom (kivéve, amikor nem), hazajövök, vacsorázom, leülök a gép elé, lefekszem. Így leírva elég tragikusan hangzik… (Ennek ellenére vigyorogni van kedvem, ha ránézek a kisebbik macskánkra, aki a szőnyeg közepén kinyújtózva alszik, kidugott rózsaszín nyelvecskével.) read more »

Nyakunkon…

…az élet, meg ami vele jár. Láttátok a filmet? 1994, Ethan Hawke (ahh), Wynona Ryder, az általam azóta is utált (jogtalanul) Ben Stiller. Huszonévesek az egyetem után, a nagybetűs élet küszöbén. Kamera, monológok, mikro-süti, gitár, szex, szerelem, melegek, AIDS, kurvajó zene. Dráma és humor, ahogyan csakis a valóság képes adagolni. Lassan tizenkét éve imádom a filmet, és azóta sem avult el; ma is ugyanolyan friss az üzenete, mint annak idején. Közel a harminchoz, pont ugyanazt érzem, amit akkor, amit ők, amit mindenki- csak tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek…? read more »

A test ördöge

A test ördöge (1947, Claude-Autant Lara)

A huszonöt éves Gérard Philipe a kedvesével ül az ágyon, együtt olvassák Raymond Radiguet botrányregényét, melyből Claude-Autant Lara filmet szándékozik készíteni, és melynek főszerepére Gérard-t akarja. Gégé aggályai, miszerint nem lenne képes hűen visszaadni egy tizenhét éves kamasz lázadó, tüzes, türelmetlen világát, teljességgel megalapozatlanok. Bárki, aki látta a filmet, megmondhatja. read more »

Darkly Noon passiója

Én balga. Hát mi mással kellett volna kezdenem, mint annak megmagyarázásával, honnan loptam a nevet, amit már jó pár éve használok az interneten?
Nos, volt egy film. Amit le kellett fordítanom egy filmklub számára. (Erről majd máskor bővebben.) The Passion of Darkly Noon, magyarul Darkly Noon passiója. Csodálatos, felkavaró, érzéki és misztikus darab. read more »