A rettegés faluja

Micsoda ötlet! Másodjára látom, de most is letaglózott ez a film. A címe: A falu.

Egy kis falu, csupa jó emberrel akik régimódi életmódot folytatnak. Mormonok jutnak eszünkbe, vagy egy korábbi évszázad. Kedves szereplők: egy tanult polgármester, Walker úr (William Hurt), a vak lánya, Ivy (Dallas Bryce Howard), a szófukar Lucius Hunt (Joaquim Phoenix), a félkegyelmű Noah (Adrien Brody), hogy csak a lényegesebbeket említsem. Ahogy a történet kezd kialakulni megtudjuk, hogy a falut rettegésben tartják azok, akikről nem szabad beszélni. Akiknek a színe a piros, és ezért ez a szín tiltott és bűnös szín a faluban. A falueliek a sárgát kedvelik, és azzal jelölik területük határait az ellenség részére. Egyezmény köttetett a jók és a gonoszok között, mely értelmében az utóbbiak nem lépnek a falu határain belülre, ha a falu lakosai nem szegik meg a megállapodást, vagyis nem merészkednek az ellenség területére. Ám egy nap megtörténik: néhány pajkos fiú megszegi a szabályt- de lehet, hogy Noah az, aki piros bogyót szed a tiltott területről, hogy megajándékozza Ivy-t, akit őszintén szeret. A rosszak pedig bosszút forralnak. Állat tetemek, pirossal megjelölt ajtók jelölik a rossz érkeztét a faluba. Időközben Lucius megvallja szerelmét Ivy-nak, és a két fiatal esküdni készül, amikor a féltékeny Noah szerelmi bosszújában leszúrja Lucius-t. Ivy pedig életét kockáztatva vállalja, hogy elmegy a városba orvosságért. A városba, ahol eddig senki (?) sem járt a faluból.

Többet elmondani a történetről egyenlő lenne azzal, hogy élvezhetetlenné teszem annak, aki még nem látta, de a fentiekkel felkeltettem az érdeklődését. A történet mellett, mely lebilincselő a maga lassú, ám kérlelhetetlen módján, a szereplők összekapcsolódása és a hangulat megteremtése az, ami zseniálissá teszi a filmet. A halott, ködös, finom árnyalatokon rikít a piros, ahogyan a sárga is; az ember szemét vonzza egy-egy tárgy a ködben, pl hintaszék, vagy tornác; a természet jelenléte fontos, ahogyan az emberi lélek rejtekeinek bemutatásában van a rendező segítségére. Csodálatos, meseszerű képek, gyönyörű, sejtelmes zene, félelmetes kameramozgás, aminek hatására az ember még akkor is fél, amikor már a lényeget tudja, mert mint a legjobb remek filmben, itt is van egy történeti csavar a végén.

Megbűnhődik-e a rossz? Egyáltalán, mi a rossz, a film és az emberek szempontjából? Érdemes-e felállítani a és a gonosz kategóriáját, és tudjuk-e bizton állítani, hogy mi jók, vagy rosszak vagyunk? A szereplők kétségbeesett harca a szerintük jó oldalért, helyes elvekért megdöbbentő és szívbemarkoló- elgondolkodtatóak az okaik, amiért e harcba kezdtek, és az is, hogy vajon érdemes volt-e, és megbánták-e, vagy akkor is ragaszkodni fognak az általuk felállított vak ideálokhoz, amikor azok visszaütnek?

Még most is borzongok Adrien Brody, Dallac Bryce Howard, William Hurt, Joaquim Phoenix és Sigourney Weaver arcjátékától. Zseniális színészek, azt tudtuk, de ebben a filmben különösen brillíroznak. M. Night Shyamalan rendező előtt le a kalappal- ami engem illet, ez az alkotás hibátlan. Minden szempontból. Persze, bele lehet kötni, hogy lassú, hogy szájbarágós, hogy talán nem minden logikai csavar érthető; ám ha az ember ráhangolódik, egykettőre képes belemerülni ebbe a kettős kitalált világba, és a mondanivaló éppúgy vonatkozik rám, ahogy rád, ahogy mindenkire. A világ tele van fájdalommal- nem lehet elmenekülni előle. Ha lehunyjuk a szemünket, a rossz attól még ugyanott marad, és tovább rombol- és ahogy a politikai és vallási eszmék többsége, úgy a Walker házaspár és a boldogtalan társai által megteremtett ál-mennyország is csak elméleti szinten működhet.