Idetévedő barátaimnak üzenném, hogy mostantól EGY ajándékban szeretnék gondolkozni, azaz egy ajándékot fogok adni mindenkinek, és ugyanezt szeretném kérni mindenkitől. Az utóbbi években időnként túlzásokba estem, estünk – vessünk véget ennek, hiszen a Karácsony nem erről szól. Az “egy” ajándék lehet sütemény, vagy saját kézzel készített emléktárgy, vagy bármi – de csak egy legyen.
Megegyeztünk? 🙂
Ahogy telnek fölöttünk az évek, úgy lassulunk mi és úgy gyorsul föl a világ körülöttünk. Kitárul, nagyobb lesz, bennünk pedig egyre jobban tudatosul: elenyészők vagyunk, az időnk véges, nem fér bele minden. Válogatni kell, el kell engedni dolgokat, régieket, újakat. Örömöket, bánatokat. Le kell tenni terheket. Sérelmeket. Fogadni kell a változásokat, melyeket egyre jobban észlelünk magunkban és körülöttünk is. Változik a testünk, változik a gondolkodásunk, változnak a kapcsolataink. Régi barátságok elhaltnak hitt gyökerei élednek fel a múlt talajában, új barátságok törékeny indái kezdenek el felfelé kapaszkodni a jövő kőfalán. Részünk van sok örömben és akad néhány percnyi, órányi, napnyi bánat is. De azokra nem sokáig emlékszünk tisztán. read more »
Mert szépnek látom.
Szépnek látok mindent és mindenkit most… annyi, de annyi minden lezajlott bennem az elmúlt időszakban, hogy képtelenség lenne mindent leírni. read more »
