Tag Archives: Megbocsátás

Hóbuckák

Beterít mindent a tél első igazi hava. A feledés fehérjébe bújtat fát, autót, házat, szépet, csúfat, kicsit, nagyot. Ilyenkor minden szebbé válik, a káosz helyébe harmónia lép, egyetértés, végtelen nyugalom. Pelyhek hullanak az égből, semmi más nem hallatszik, mert ilyenkor valahogy, mintegy egyetértésben a természettel minden zaj megszűnik, mindenki elvonul. Rakoncátlan és örökké lázadó tudatunk mélyén engedelmesség születik, behódolunk a csend akaratának, hallgatunk az Ősanya szavára. read more »

Bocsánatkérés

Nem találok megfelelő idézetet, ami röviden és tömören kifejezné, amit szeretnék. Kár. Nem mintha azt tervezném, hogy magasröptű fejtegetésekbe bocsátkozzak a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságáról, illetve erejéről. Valójában csak azt szeretném tudni, hogyan lehet kiküszöbölni ezek létezését, vagyis, hogyan tudnám kiiktatni a haragot az életemből…

Feltámadás

Amióta Müller Péter egyik könyvében említette ezt a művet, fokozott érdeklődéssel és várakozással fordultam felé; emlékszem, tinédzser koromban olvastam már, a nagymamámnál, könyvtári könyv volt, Thomas Hardy és A. J. Cronin akkortájt voltak a kedvenc íróim, és talán a gimnáziumra való felkészülés részeként Tolsztoj regényét is elolvastam. read more »