Feltámadás

Amióta Müller Péter egyik könyvében említette ezt a művet, fokozott érdeklődéssel és várakozással fordultam felé; emlékszem, tinédzser koromban olvastam már, a nagymamámnál, könyvtári könyv volt, Thomas Hardy és A. J. Cronin akkortájt voltak a kedvenc íróim, és talán a gimnáziumra való felkészülés részeként Tolsztoj regényét is elolvastam. Tetszett, erre emlékszem. De most újraolvasva döbbenek rá, milyen keveset érthettem meg belőle akkor, és mennyire tökéletesen tükrözi ez a könyv mindazt, ami az elmúlt néhány évben világossá vált számomra.

Hihetetlenül pontosan és őszintén írja le Tolsztoj mindazt, ami korunk legádázabb megrontója, a társadalom fekélyeit, az emberiség legnagyobb bűneit, és a regény végén pedig olyan egyszerűen, szépségesen nyújtja át az évezredekkel ezelőtt már elmondott örök igazságokat, hogy lehetetlenség nem átérezni és megérteni, képtelenség nem eggyé válni a világmegváltó gondolatokkal. Olyan egyszerűnek tűnik… szeretni… és ehhez, megbocsátani… ahol nincs megbocsátás, ott nincs szeretet… ezt én magam is tapasztaltam… ahol harag irányít, ott még dolgozni kell… Jézus parancsolatai a világon a legeslegszebbek, ha betartanánk őket, mindenki boldogan élhetne. Ehelyett fertő van és gyűlölet, harag és öldöklés, kapzsiság és irigység. Halál, dögvész, paráználkodás, a pénz és a hatalom imádata. Önmagunk imádata. Alázat? Az mi fán terem? Ez a szó az emberek többségének ismeretlen fogalom… Megbocsátás? Ugyan mikor, és miért, hiszen a gyermekemet bántják, a kedvesemet bántják, azt bántják, aki nekem kedves… ezzel szépen áthárítjuk a felelősséget, azt hisszük, csupán azért, mert valakit védelmezünk, helyesen cselekszünk… pedig ez hazugság és köze nincs sem a szeretethez, sem a megbocsátáshoz… Isten, Jézus, a gyermekem, a szeretőm, a kisállatom, a szüleim, a testvéreim nevében elkövetett bűn mind ugyanaz: bűn, gonoszság, rossz cselekedet… embertársam ellen elkövetett bűn. Ezáltal nem Istent, Jézust, Buddhát, a gyermekemet, a kedvesemet, a testvéremet szeretem, hanem gyűlölöm az ellenségemet… Olyan egyszerű.

Mennyi mindent kell tanulnom még. Gyakorlatba helyezni a szép gondolatokat… megtenni, amire JG inspirál, amire Eli Stone inspirál, amire Tolsztoj inspirál, amire MP inspirál… inspiráció és útmutató van annyi, hogy már velük fekszem, velük kelek… és tudom, érzem, hogy nem létezik más út számomra. Legalább eddig eljutottam.

Mennem kell tovább.

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*